- Réges régen, még az idők kezdetén, a világűrben keringő mágia kezdett különféle alakokat ölteni - kezdte a csillagjegy. - Rengeteg esetben ez nem vezetett máshoz, mint bolygók megszületéséhez és elpusztulásához, különböző színű és formájú űrközi ködökhöz, vagy éppen galaxisok létrejöttéhez. A mágia mindenhol jelen van és mindennel kapcsolatban áll, hiszen többek között ez tartja össze az univerzumot... - magyarázta a férfi, miközben a tekintetünket fürkészte. - Évmilliókon keresztül fejlődött a világegyetem és terjedt benne a mágia, miközben folyamatosan újabbnál újabb csodákat teremtett. Azonban egy kivételes esetben, egy különleges együttállás alkalmával, a mágia olyan módon koncentrálódott össze egy bizonyos pontban, mely a környező csillagokat magába olvasztva, valami egészen egyedi őserőt teremtett meg. Ez az erő az évezredek során szépen lassan, de biztosan fejlődésnek indult. Ahogy az univerzum tágult és egyre csak színesedett, úgy fejlődött ez a különleges erő is. Egyre hatalmasabbá és jelentőségteljesebbé nőtte ki magát, míg nem 13 különböző részre szakadt szét. Ez elkerülhetetlen volt, hiszen az idők folyamán túl instabillá vált az a hatalmas mennyiségű mágikus anyag, így a felhalmozódott energia egyszercsak megadta magát.
Igaz, hogy a szétválás után már külön-külön fejlődtek tovább ezek a mágikus erők és mindegyiket más-más kölcsönhatás formálta tovább, azonban egy különösen erős kapcsolat még így is fennállt közöttük.
Sokáig háborítatlanul gyarapították és növelték az erejüket, miközben szép lassan olyan összetett szerkezetük alakult ki, hogy mindnek létrejött egy saját, önálló személyisége is. Ugyan nem volt még külön megtestesülésük, csupán színtiszta energiaként léteztek, de már ekkor is hatalmas erő birtokában voltak...
Persze semmi sem tart örökké, különösen a jó dolgok nem, ugyanis egy végzetes és sötét napon, egy távoli  erő megpróbálta bekebelezni ezt a 13 tiszta csillag-energiát. Nem lehetett tudni, hogy honnan érkezett, ahogy azt sem, hogy mennyi mágiát kebelezett már be. Csupán az volt a bizonyos, hogy még annál is nagyobb energiára vágyik, és magába akarja olvasztani ezeket az újfajta mágikus erőket.
Mert is miért ne próbálta volna? - horkantott a csillagjegy. - Hiszen mind egytől egyig fantasztikus képességeket és mágikus erőket fejlesztettek ki, csakhogy a jelek szerint ez felkeltette más érdeklődését is...
A sötétség a semmiből csapott le, mely következtében a 13 erő egyike elszakadt társaitól, és az éppen kialakulófélben lévő, most már Föld nevű bolygó felé sodródott.
A becsapódása akkora robbanást eredményezett, hogy kivált a Földből egy hatalmas darab és ezzel létrejött a Hold, mely azóta is a bolygó körül kering.
Eközben a maradék 12 ősi energiának nagy nehezen sikerült legyűrnie a sötétséget, és egyesített erővel bebörtönözni azt, ám a társuk elvesztése miatt igen legyengültek. Mivel a mágikus kapcsolat még így is működőképes volt a 13 energia között, így mindannyian a Földhöz lettek láncolva, hiszen az egyik társuk mágiája végleg összeolvadt az égitesttel. - A Bak csillagjegy úgy tűnt ezzel a mondattal akarja befejezni a történetet, így elégedetten pillantott ránk. - Szóval, van kérdés? - mosolygott.

- Azt hiszem, lenne néhány... - bólogatott Kaden bizonytalanul, de a csillagkép mintha nem is hallotta volna, - vagy csak nem akarta hallani - folytatta tovább a már így is hihetetlennek hangzó történetet.
És én még azt hittem, hogy befejezte!

- Szóval, mivel annak a kezdeti mágikus erőnek csak 12 darabja maradt fent az űrben, ahol szabadon áramolhat a mágiájuk, így csak azok fejlődtek tovább - mondta a férfi. - Mindannyian egy csillagkép formáját öltötték fel a Föld körül, hogy mindig közel lehessenek elveszett társukhoz, aki valahol a bolygó mélyén rejtőzött el, ugyanis a vulkanikus tevékenységek jól maguk alá gyűrték szegényt. Így a 13 mágikus lény közül, 12 még most is folyamatosan fejlődik, miközben a világ újabbnál újabb tudásait szívják magukba. - Most már tényleg olyan módon vitte le a hangsúlyt a Bak, hogy biztos voltam benne, hogy itt a mese vége. De persze ez nem jelentette azt, hogy fel is fogtam azt...

- Hogy mi a frász van!? - kerekedtek ki Nate szemei, aki egészen az elejétől fogva próbált koncentrálni a történet értelmezésére még így ADHD-s mivolta ellenére is. - Mégis mi a jó fene az a bizonyos „13. teremtmény"? - mutatott idézőjeleket ujjaival.
- Azt hittem, hogy azt mostanra már kitaláljátok! - biccentett felénk a férfi, miközben szakállát kezdte simogatni.
- Csak nem... - ráncoltam össze a homlokomat. - Csak nem az Akadémia Kristályára gondol!? - tátottam nagyra a számat. - Ugye nem azt mondja, hogy az is egy csillagkép lett volna!? Emiatt áll kapcsolatban a csillagkegyek erejével! Ezért vagyunk most mi is itt!
- Nem tudom, hogy mi lett volna, ha nem sodródik el, - rázta a fejét a férfi - de az biztos, hogy akkor nem lennénk most mindannyian a Földhöz láncolva... - sóhajtott, ezzel elismerve az elméletemet.
- Szóval azt mondja, hogy az a Kristály, ami miatt ez az egész hóbelevanc történik, valójában ugyanabból a mágiából ered, mint az összes többi csillagkép...? - kérdezte Kaden inkább magától, mintsem a Baktól.
- De mégis mi köze ennek a történetnek a szabotálásokhoz? - kérdeztem szemöldök ráncolva.
- Éreztem, hogy ez lesz... - szólt közbe szemforgatva Zoé. - Végülis csak a lényeg maradt ki! - nézett szúrós tekintettel a férfire, aki nem igazán zavartatta magát, ugyanis éppen csukott szemmel kezdett bele egy újabb meditálásba a puha párnáján. - Szóval az a lényeg - folytatta a lány -, hogy az ókorban, miután felfedezték ezt a Kristályt egy hegy gyomrában, majd nem sokkal később az egyik darabja meg is lett rontva egy kapzsi alak által (ezt már úgyis tudjátok, ez az Inverz Kristály mizéria) - jegyezte meg mellékesen majd folytatta. - Emiatt a Kristály ereje meggyengült, így a sötétség képes volt ideiglenesen kiszabadulni a börtönéből, melybe a 12 csillagjegy száműzte évmilliókkal ezelőtt...
Csak a csillagképek együttes segítéségével, és a Kristály tiszta darabjával sikerült elzárni újból. Ezért is tartják azóta ellenőrzés alatt az Inverz Kristályt, mert ha rossz kezekbe kerül, akkor a negatív energiája elég mágiával képes ellátni a sötétséget, ami így újból kiszabadulhat - magyarázta Zoé. - És mivel az a sötét mágia is egy különleges együttállás szüleménye, akárcsak a csillagjegyek - csak az ellentétes póluson -, így az is folyamatosan fejlődik és erősödik. Szóval nem tudja senki, hogy mennyivel nőhetett meg az ereje, de arra gyanakszunk, hogy Cardonnál lévő, teljesen tiszta Kristály romlása miatt, új erőre kaphatott, és képes ebben a dimenzióban befolyásolni a próbák kisebb-nagyobb részleteit.
- De mégis miért lenne érdeke, hogy elbukjunk? - kérdezte Kaden. - Neki mit számít 4 ember élete?
- Nem azért teszi, mert külön rátok pályázik! - szólalt meg újból a Bak csukott szemmel. - Az a célja, hogy beszennyeződjön és elsötétüljön az eddig épen maradt Kristályrész  is, így felboruljon az egyensúly és képes legyen végleg kitörni a börtönéből. Ehhez pedig Cardon igencsak a kezére járszik, ha jól sejtem.
És ha kiszabadul, azután nem tudjuk mivel megfékezni. Bosszút fog állni és egyesével elszívja majd az erőinket! - nyitotta ki a szemét a férfi hirtelen. Talán most először lehetett egy kis idegességet is látni a szemében, de épphogy csak egyetlen pillanatra...
- Szóval jól értem, hogyha nem állítjuk le Cardont, akkor nem csak a Félvér Tábor és az Akadémia a tét, hanem az egész világ...? - kérdezte Nate, érzelemmentes arccal.
Biztos sok világmegmentéssel kapcsolatos történetet ismer már elsőkézből, így hozzászokott az ilyesmihez.
- Valami olyasmi, igen. De még nem biztos teljesen a dolog - ingatta a fejét Zoé. - A Nyilas még nem jelentkezett, addig pedig amíg ő nem szerzi meg a kellő információt, sajnos nem tudunk semmit sem biztosra mondani... - A lány gondterhelten felsóhajtott, mire hirtelen a fölénk tornyosuló cseresznyefa virágai zöld színben kezdtek el villogni.
- Ez meg mi? - kérdeztem kissé megrémülve, ugyanis már készültem, hogy rám dől a fa, vagy minimum, hogy felrobban.
- Ez a jel, ami nálad is volt! Rose felébredt! - ugrott fel boldogan Kaden, mire egy újabb ajtó jelent meg a kertet határoló magas, kerítésszerű falban.
- Akkor mire várunk még? Gyerünk! - álltam fel én is Nate-tel együtt, majd az ajtó irányába siettünk, hogy végre láthassuk a lányt, aki egyes egyedül mentett ki mindannyiunkat abból a borzalmas látomásból, ezzel komoly életveszélybe sodorva magát...
De hát, Rose már csak ilyen!