Zoé és Nate, látszólag nagy nyugalomban ülnek a szálloda előterében, míg én idegesen fürkészem mellőlük, barátnőm után a fényekben úszó bejáratot, Kaden pedig frusztráltan járkál a recepciós pult egyik végétől a másikig. Rose-nak már csak pár perce maradt, hogy önszántából otthagyja a vágyai alkotta világát és belépjen a szálloda ajtaján, vagy minden oda...

-Mégis mi a fene történhetett vele!? – állt meg Kaden feszülten, majd dühös tekintetét a Skorpió felé fordította, aki nagy kényelemben figyelte a műsort, amint majd felrobbanunk az idegtől. – Hozd ki! Most azonnal! – csapott idegesen a mögötte álló pulton elhelyezkedő csengőre, mely abban a szempillantásban, egy éles csengés kíséretében darabokra tört, mire megjelent a recepciós pult mögött egy tiszta csillagporból álló emberszerű alak, melyen valamiféle vörös egyenruha díszelgett.
-Üdvözlöm a Skorpió Luxus Hotelben! Örülünk, hogy minket választott! – szólalt meg a teremtmény. - Miben lehetek a segítségére?
-Hogy mi van...? – fordult összezavarodva Kaden a hang irányába, mire a Skorpió nevetve megszólalt.
-Richard, az úr szeretné kérni a szokásos tájékoztatót!
-Mi? Nem kérek semmit ettől az izétől, én csak egy dolgot akarok és az az, hogy Rose végre... – fordult vissza a fiú haragosan a csillagjegy felé, de Richard közbeszólt.
– Itt, a Skorpió Luxus Hotel és Kaszinóban teljeskörű ellátást biztosítunk minden vendégünknek, a személyes vágyaik és ízléseik alapján, gondosan kialakított szobáinkban. – mondta a portás olyan sebességgel, hogy Kaden nem is tudott hirtelen mit reagálni rá. - Ha kikapcsolódásra vágyik, kérem tekintsen bal kéz felé, mely felől nyíló folyosó az 5 csillagos wellness részlegünkhöz kalauzolja el, ahol egyaránt kaphat teljestestes lávamasszázst és egyedi örvénykezelést is, melynek frissességét és hatékonyságát a házilag elkészített feketelyuk kivonatunkkal biztosítjuk.
-Oké, köszi, elég is lesz! – mondta idegesen Kaden, majd elfordult. Ám mielőtt elindulhatott volna a recepciós pulttól, Richard jelent meg előtte és gyorsan folytatta a bevezetőjét.
-Ha esetleg szórakozni vágyik, kérem induljon el lefelé a jobb kéz felé található lépcsősoron, ahonnan a szállodánk büszkesége, a Szupernova táncterem és játékgépterem nyílik, ahol garantáltan atomjaira szakad majd az izgalomtól és az ott eluralkodó nyomáskülönbségtől! Utóbbitól kérjük a 300 évesnél fiatalabb gyermekeiket tartsák távol, hiszen az ő fiatal szerkezetükben előre nem látott mellékhatások léphetnek fel. Szíves megértésüket köszönjük! – darált le egy újabb adag információt Richard, mire Kaden idegesen felmarkolta az összetört csengő maradványait és az alakhoz vágta.
-Nem érdekel ez a hülye szálloda! Menj vissza és csinálj feketelyuk kivonatokat, vagy mit tudom én micsodákat! – mondta idegesen, majd egy laza mozdulattal kikerülte a portást, akinek a kezdetleges arcán átfutott egyfajta zavarodottságot tükröző mosoly, majd eltűnt.
-Naaa! Most nézd meg! – nyújtotta ki kezeit a Skorpió a portás hűlt helye felé, miközben felállt a foteljából. – Elijesztetted Richardot!
-Nincs időm a hülye játékaidra! Már itt várunk több mint fél órája és Rose-nak még se híre se hamva! – ragadta meg a csillagjegy pólóját a fiú, majd fenyegetően a szemeibe nézett. – Mivel még mind életben vagyunk, így biztos vagyok benne, hogy Rose még nem lépett le az útról! De fogalma sincs róla, hogy időre megy ez az egész baromság, így azt sem tudja, hogy már csak percei vannak hátra! Szóval ajánlom neked, hogy hozd ki őt most azonnal, vagy különben rád uszítjuk Zoét, aki belevet a világ legnagyobb feketelyukába!
-Bárcsak megtehetném... – gondolkozott el nevetve a Skorpió – de sajnos nem tudok közbelépni! Ezt magának kell megoldania és ha nem sikerül 5 percen belül átjönnie azon az ajtón, akkor bizony elbuktatok! – mondta vigyorogva, majd egy fényes villanás kíséretében eltűnt.
-Hogy rohadna már meg ez az idióta! – fújtatott Kaden, miközben odajött hozzánk. – Zoé, biztosan nem tudsz tenni valamit? Nem tudod valahogy figyelmeztetni Rose-t, hogy siessen?
-Sajnos nem... – hajtotta le fejét a lány. – Bármennyire is szeretnék most ellentmondani a Skorpiónak, igaza van. Nem léphet közbe senki, Rose-nak egyedül kell ezt megoldania...
-De ez akkor sem fair! – szólalt meg Nate. – Nem tájékoztatott minket az összes szabályról! Nem tudunk valahol panaszt tenni ellene!? Ez így nem mehet tovább! Csinálnunk kell valamit!
-Sajnos nem tudunk időben cselekedni. Maga az, hogy összehívjunk egy gyűlést, legalább fél napba telne... Ha lenne valami más lehetőségünk, akkor higgyétek el, már régóta azt csinálnánk! – mondta Zoé.
-Tudjátok mi ebben a legborzasztóbb...? – szólaltam meg végül én is. – Valószínűleg olyat láttat Rose-zal az a köd, amit nem tud csak úgy otthagyni... – gondoltam vissza a saját látomásomra. – Biztos vagyok benne, hogy úgy érzi kettészakad... Tudja, hogy mi a helyes döntés, de mégsem képes maga mögött hagyni a vágyait, amik lehet, sosem teljesülnek majd be... – jutott eszembe újból az én vágyam, ahol két kisgyerek játszott önfeledten egy homokozóban. – Borzalmas lehet olyat látni, amiről tudod, hogy sosem fog valóra válni, de te mégis arról álmodozol – hajtottam le végül a fejemet.
-Igen, tudom mire gondolsz... – ült le mellém Kaden. – Én a szüleimet láttam... – kezdett el halkan beszélni – vagyis... nem tudom, hogy hogyan néztek ki pontosan, mert nem láttam az arcukat, de éreztem hogy ők azok... - sóhajtott. - Láttam, ahogy apám a konyhában segít anyámnak főzni, miközben szól a rádió – idézte fel az emléket fájdalmasan, majd felnézett ránk. – Bocsi! Nem tudom ezt most miért mondtam el... – vakarta meg zavartan a fejét. – Nem szoktam ilyenekről beszélni és ezzel nem nagyon segítek Rose-on sem, szóval semmi értelme az egésznek - állt fel végül idegesen.
-Dehogynem! – álltam fel én is. – Az, hogy vágysz az igazi szüleidre, az teljesen érthető dolog, és nagyon örülünk neki, hogy elmondtad! – pillantottam segélykérően a többiekre, mire mindketten hevesen bólogatni kezdtek. – Néha jó megosztani ezeket a gondolatokat a barátainkkal, hiszen így könnyítünk a saját lelkünkön is – mosolyogtam rá.
-Igen, azt hiszem igazad lehet! – nézett vissza rám Kaden halványan elmosolyodva. – De ez attól még nem fog segíteni Rose-on – jegyezte meg mellékesen, majd Nate felé fordult. - Mi nagyjából egyszerre értünk ki, te mit láttál?
-Hát... ömm... - vakargatta vörös fejjel a tarkóját a fiú, mikor hirtelen felállt - Nézzétek! - mutatott megkönnyebbülve a fénylő bejárat felé, ahonnan éppen Rose közeledett felénk.
-Hát sikerült! – rohantam a lány felé, hogy jó szorosan megölelgethessem.
-Nagyon megijesztettél ám! – jött mögöttem Kaden, aki azonnal nyomott egy csókot barátnőm szájára, miután én jól megszorongattam.
-Bocsi srácok, de kellett egy kis idő... – mosolygott ránk a lány, habár mintha bujkált volna valami a tekintetében, amit a jelek szerint csak én vettem észre.
-El sem hiszed, hogy ezek ketten mennyire szétizgulták magukat! – csóválta a fejét mosolyogva Nate. – De én mindvégig tudtam, hogy sikerülni fog! – borzolta össze a lány haját nevetve.

Kicsit aggódtam Rose-ért, mert tudtam, hogy mennyire utálja, amikor valaki piszkálja a haját, de most mégsem kérte ki magának a dolgot, csak halványan elmosolyodott, majd csendben megigazította frizuráját. Innen rögtön tudtam, hogy sokkal jobban megrázták a látottak, mint minket a saját látomásaink.

-Na! Csakhogy itt vagy! – jelent meg a Skorpió a semmiből, kezében a lángoló itallal. – Megmondhatnád a barátaidnak, hogy legközelebb vegyék könnyebben a szitut és higgadjanak le! – kacsintott Rose-ra. – Kész káosz, amit ez csinált! – mutatott nagy lendülettel Kadenre.
-Hogy mi van!? – háborodott fel a fiú. – Csak véletlenül összetörtem egy nyamvadt csengőt, mégis kinek árt az!?
-Mondjuk annak az alkalmazottnak, akinek hozzávágod a darabjait! – kontrázott a csillagjegy. – Szegény Richard teljesen maga alatt van! – sóhajtott.
-Ugyan kérlek! – csóválta fejét Zoé. – Ne tettesd, hogy bármennyire is érdekel az a hülye csengő! És mindketten tudjuk, hogy a csillagporból álló teremtmények nem képesek érezni, szóval inkább te vegyél vissza! – jegyezte meg mérgesen a lány, majd mélyet sóhajtott. – Nem tudom mi lett veled, de amikor idekerültem, te voltál az, aki kiállt mellettem és segítettél beilleszkednem... Szeretném, ha visszakaphatnám azt az énedet! – mondta szomorúan.
-Ömm... az már vagy ezer éve volt! – köszörülte meg a torkát zavartan a csillagkép. – De most nem erről van szó! – hessegette el a témát, majd felénk fordult. – Gratulálok, hogy átmentetek a próbán! Mindannyian időn belül teljesítettetek, vagyis továbbléphettek a következő szintre!
-Hogyhogy időn belül!? – kerekedtek el Rose szemei.
-Ja igen! Képzeld csak, ez a pojáca elfelejtette velünk közölni az elején, hogy 1 óránk van a próba teljesítésére, és csak a szerencsén múlott, hogy ennyi idő alatt sikerült mindenkinek teljesíteni! – jegyezte meg Nate.
-Hékás! Neked az én pártomat kéne fognod! – rakta keresztbe a karjait a csillagkép a fiúra nézve. – Ha már te is skorpió vagy! – forgatta a szemeit.
-Na még mit nem! – horkantott Nate, majd Zoéhoz fordult. – Mehetünk végre innen? Már nagyon elegem van ebből az alakból!
-Azt hiszem igen! – bólintott a lány. Vetett még egy utolsó szomorú pillantást a Skorpióra, majd csettintett ujjaival, és már úton is voltunk a kilencedik házhoz, ami nem másé lesz, mint a Nyilasé.
Remélem jól ki fogunk jönni a csillagképemmel és nem lesz egy barom, mint múltkor a rák... (Bocsi Rose)