Nate vezetésével sietősen haladtunk el a röplabdapálya mellett, majd a bungalók előtt, miközben próbáltuk kizárni a körülöttünk zajló csata robajait. Nem hagyhattuk, hogy bármennyi időt is elvesztegessünk, hiszen ki tudja meddig kell odaát tartózkodnunk... Remélem minden rendben lesz majd!
Mikor a kenuzó tóhoz értünk, éppen Kheirón vágtatott el mellettünk, majd kissé furcsálló tekintettel visszaügetett hozzánk.

-Ti merre mentek? A támadók mindenfelől jönnek, kivéve a tengerpartról! - mutatott abba az irányba, amerre igyekeztünk.
-Éppen ez az! - mondta gyorsan Nate. - Van egy mód, hogy le tudjuk állítani a támadást, de ahhoz ki kell jutnunk a táborból és a part felé a legbiztonságosabb.
-Mégis miért? - vonta fel a szemöldökét a kentaúr. - Mi is le tudjuk őket győzni! A pajzs pedig kitart addig. Hiszen mégsem termelődik újra és újra az ellenség, egyszer, csak elfogynak vagy belefáradnak az értelmetlen ostromba. Addig pedig csak a tűz és egyéb káros hatású mágiákat kell kordában tartanunk, amik átszivárognak.
-Sajnos ez nem ilyen egyszerű! - mondta Rose. - Attól félek, hogy előbb vagy utóbb rést ütnek a pajzson, ugyanis rengeteg különféle mágia áll a rendelkezésükre, amikkel szabadon kísérletezhetnek... Ráadásul most nem fog elfogyni az ellenség, Cardon folyamatosan teremti az undorító szörnyeit a természetben megtalálható elemeket felhasználva. Hiába vágjuk le a fejüket, mindig újabbak tűnnek elő a sötétből - magyarázta barátnőm.
-Nem beszélve a megszállt diákokról és tanárokról! - tettem hozzá én is.
-Megszállt diákok? - nézett rám kérdőn Kheirón.
-Igen - bólintottam. - Cardonnak sikerült valahogyan az egész Akadémiát a befolyása alá venni és valami furcsa maszkot is adott rájuk, ami képessé teszi őket az erejük használására annak ellenére, hogy a tulajdonos akarja-e vagy sem... Vagyis lehet, hogy igazából nincsenek is tudatában annak, amit csinálnak - hadartam el gyorsan.
-Értem! - bólintott a kentaúr elgondolkozva. Látszott rajta, hogy rengeteg minden fut végig az agyán. Végül néhány másodperc múlva, újra megszólalt. - Akkor bízom bennetek! Nem hiába kaptuk meg azt a jóslatot egyszerre két személytől is a korábbiakban - mosolygott Rose-ra. - Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy időt nyerjünk nektek. Számítunk rátok! - nézett végig négyünkön a férfi, majd elindult a tőlünk ellenkező irányba.
-Kheirón!? - siettem utána, mielőtt vágtázni kezdett volna. - Kérlek ne bántsa senki az ártatlan embereket! Ők nem tehetnek semmiről! Valahogy úgy kellene őket ártalmatlanítani, hogy ne essen bántódásuk.
-Ez csak természetes fiam! Ne aggódjatok, csak siessetek vissza! A ti és a tábor érdekében! - mondta, majd Mr. D, a szatírok, a najádok, a nimfák és a félvérek segítségére sietett.

Vetettem egy utolsó pillantást a távolodó kentaur alakjára, majd Nate-et követve, a tábor szélét jelölő partszakasz felé futottunk.
Az étkező pavilont elhagyva, lassan elértünk a vízhez, mely még egy jó darabig a táborhoz tartozik, így különösebb gondolkodás nélkül egy vastag jégréteget vontam az elénk terülő víz felszínére, majd intettem a többieknek, hogy kövessenek.
Miközben recsegve-ropogva haladtunk a nyílt óceán felé, Kaden folyamatosan portálok idézésével próbálkozott, hátha sikerült már elég távolra jutnunk a tábortól.
A lehető legerősebb és legvastagabb jégrétegre törekedtem, de az esti viharos szél nem igazán könnyítette meg a dolgomat. A heves hullámok között felettébb nehéznek bizonyult egy sima, egybefüggő utat kialakítani.
Kissé kifáradva álltam meg, hogy szusszanjak néhány másodpercet, mikor a part irányából egy hangos üvöltést hallottunk. Mindannyian felé kaptuk a fejünket, majd kissé meglepődve, de főleg undorodva állapítottuk meg, hogy valami furcsa fekete lény közeledik felénk, a még el nem olvadt rögtönzött jégutamon. A teste vészjóslóan gomolygott, hol szilárd, hol pedig köd-szerű anyaggá formálódva. Éjfekete agyarai és karmai voltak, melyekkel nem szívesen ismerkedtem volna meg közelebbről.
Így egy lassú, de felettébb hatásos mozdulat kíséretében, elolvasztottam a mögöttünk nyújtózó jégréteget. Amint a szörny a vízhez ért, halvány köddé változott, majd szétoszlott a levegőben.

-Wow! Ez ilyen egyszerű lett volna!? - csodálkozott Rose. - Ha ezt akkor tudtam volna... - motyogott magában.
-Mit tudtál volna? - kérdezte Kaden, a lány arcát fürkészve.
-Semmit! Inkább menjünk tovább! - tanácsolta barátnőm, majd határozottan megindult a nyílt víz felé, tudván, úgysem hagyom a hullámokba veszni, így folytattam a jég út megidézését.

~x~

-Szerintem itt már jó lesz! - állt meg Nate nemsokára, majd aggódva visszatekintett a távolban fekvő Félvér Táborra, mely körül már kevésbé lobogott a tűz, de a robbanások nem hagytak alább...
-Minden rendben lesz! - mondta Rose a fiú arcát kémlelve.
-Igen, tudom! - bólintott Nate, majd Kaden felé fordult. - Most próbáld meg azt a portált! Szerintem már elég messze kell lennünk.
-Ha te mondod... - rántotta meg a vállait a fiú. - Legalább már nem nézel rám úgy, mint aki meg akar ölni. Ez mindenképpen jó jel.
-Azon már túl vagyunk! - legyintett Nate. - Félreértés volt az egész, én már túlléptem rajta... Egyébként örülök nektek! - mutatott Rose-ra és a fiúra, ahogy egymás mellett álltak.
-Igen, igen minden nagyon szép és jó, én is örülök magunknak, de most nem érünk rá erre - tette fel kezeit Rose, ezzel hála égnek megtörve a két fiú közötti kínos csendet. - Kaden, csináld azt az átjárót, én már nagyon szét akarom rúgni Cardon seggét! - hangzott elszántság a lány hangjából.
-Máris! - söpörte játékosan Kaden Rose haját a lány arcába, majd nyújtott kézzel mormolni kezdett valamit, mire egy két méter átmérőjű homokszerű örvény jelent meg előttünk.
-Furcsa ezt kimondani, de szerintem ez gyönyörű! - sóhajtottam a hipnotikusan örvénylő homokra, melyből halványan arany fény derengett.
-Tényleg eléggé királyul néz ki! - bólintott Rose. - Na menjünk!

Nate lépett át elsőként a portálon, majd Rose, utána én és végül Kaden zárta a sort. Nem tudnám semmihez sem hasonlítani azt a furcsa, szó szerint felkavaró érzést, amit a portál okozott a gyomromban, de annyit mondhatok: Ha mostanában egy kételyes színű folttal találkoztok a Melissani barlang falán... akkor az meglehet, hogy miattam van ott...
Miután mindenki magához tért az émelygésből, gyönyörködve pillantottunk körbe a barlangban, mely nyitott mennyezetén keresztül bekacsintgattak a csillagok. A tó vize meglepően áttetsző volt és élénk színű, zöld és kék árnyalatokban pompázott. A Hold fénye visszatükröződve vetült rá a barlang falára, melytől csak még hangulatosabbá vált az egész látvány.

-Ez csodálatos! - álmélkodtam a kristálytiszta vízzel teli barlangot kémlelve.
-Valóban az! - bólintott Kaden. -De ideje a szertartásnak! Ne húzzuk az időt, ugyanis szükség van ránk! - halászta elő a könyvet és a kellő gyógynövényeket a duat-ból.
-Nem is tudom... - néztem aggódva a fiúra, amint felém nyújtotta a könyvet. - Nem biztos, hogy képes vagyok rá... - vettem el bizonytalanul a fehér borítós kötetet.
-De igen, képes vagy rá! - bíztatott Nate. - Több száz méteren keresztül vezettél minket az általad kreált jégúton, miközben vadul hullámzott a víz alattunk. Ez semmiség! - mosolygott.
-Nem, nem az! Ez teljesen más... - néztem tétovázva Kaden felé, miközben azok a szavak jártak a fejemben, amit még gyakorlásnál mondott: „Minél kevesebb fénye van a Holdnak, annál nehezebb a szertartás elvégzése". Valószínűleg neki is ugyanez járhatott a fejében, ugyanis aggodalmasan fürkészte a félholdat, majd visszavezette rám a tekintetét.
-Menni fog! - lépett közelebb, majd nyújtotta át a gyógyfüveket is egy bíztató mosoly kíséretében.
-Rendben! - nyitottam ki megadóan a könyvet, hogy gyorsan még egyszer utoljára átfussam a sorokat és az ábrát. - Maradjatok mögöttem! - adtam vissza a kötetet Kadennek, majd a víz felé indultam.
-Minden rendben lesz! - ölelt meg hirtelen Rose, majd hátra lépett párat, és a fiúk mellé állt, hogy onnan figyelje az eseményeket, miközben én a könyvben látottakat próbáltam felidézni.

Beléptem a tó vizébe, melynek eddigi nyugodt felszínén vékony hullámok keletkeztek, ahogy egyre beljebb ereszkedtem. Éreztem, ahogy nagyon gyorsan mélyül, így néhány lépés után megálltam, hogy nehogy még megfulladjak itt szégyen szemre.
A tó vize így is derékig ért, melyben mintha egyaránt érzékeltem volna sós és édes vizet is. A Kaden által átadott gyógynövényeket a könyvben ábrázoltak alapján a víz felszínére helyeztem: a holdvirágot magam köré egy körbe helyeztem, mely a Hold erejét szimbolizálja, a kaprot szétszórtam a vízben, hogy megtisztítsa az esetleges negatív energiáktól, és végül elrágcsáltam néhány szárított izsóplevelet, melyet eredetileg a légszomj ellen használtak, és mellesleg a tüdőt is tágítja. Mondjuk az nem tiszta, hogy nekem erre miért van most szükségem...
Kissé bizonytalanul kinyújtottam kezeimet, majd a tó vizéből merítve, elkezdtem megformálni a megfelelő szimbólumot, melybe egyaránt jutott a kaporból és a holdvirág szirmaiból is.
Közben reménykedve pillantottam fel a Holdra, azt kívánva, hogy hiába nincsen telihold, mégis sikerüljön a művelet.
Éreztem a hátamra szegeződött feszült pillantásokat, de próbáltam figyelmen kívül hagyni őket.
A szimbólumot a legjobb tudásom szerint nagy nehezen megalkottam, majd a Hold irányába kezdtem lebegtetni, hogy a lehető legtöbb fény járja át.
Vettem egy mély levegőt, majd szavalni kezdtem a rituálét beindító mágikus versikét:

Éjszakától nappalig,
Holdkeltétől hajnalig,
Csillagok, kikhez fordulok,
Nekem ajtót nyissatok!

Miközben a sorokat mondtam, a Hold egyre vakítóbb fénybe vonta az általam megalkotott szimbólumot, majd heves szél támadt. A tó hullámait ide-oda csapdosta a barlang falán, én is alig bírtam megállni a lábaimon. Minden izmomat megfeszítettem és a karomban megjelenő égető érzés ellenére is, fogcsikorgatva tartottam a levegőben a félholdat alkotó vízszimbólumot. Nem hagyhattam, hogy összekuszálódjon, különben hiábavaló volt az egész...
Kezdtem érezni, ahogy a látásom elhomályosul és tompul a hallásom. Jött mögülem néhány aggódó hang, de nem értettem mit kiáltanak és nem tudtam feléjük fordulni sem, hogy leolvashassam a szájukról, teljesen megbénultam. Mikor a barlang fala rázkódni kezdett és néhány helyen kisebb sziklák zuhantak a vízbe, azt hittem ott és akkor nekem végem van.
Ám néhány másodperc múlva, a szimbólum sisteregve szertefoszlott a levegőben, majd a Hold vízről visszaverődő fénye egyre vakítóbbá változott. A barlang falaira vetült árnyékok elmosódtak, az egész hely forogni kezdett. Lassan nem éreztem se talajt a lábam alatt, sem pedig a víz jelenlétét körülöttem. Lepillantottam a tóra, és még láttam, ahogy körülöttem vakítóan felfénylik a víz felszíne, majd hirtelen valami erő lerántott a mélybe.
Nem láttam, nem éreztem, nem hallottam semmit.
Súlytalanná váltam.

És akkor a meglepi:
Egy kis részlet Noah könyvéből, ami a szertartást ábrázolja:

Sziasztok!🤗

Egy kis fun fact a tóról:
A tó egy valóban létező barlangi tó Görögországban, mely a Melissani-barlangrendszer egyik kamrájában található. Több ezer évvel ezelőtt szakadt be a kamra mennyezete, így reggel a Nap, éjszaka pedig a Hold fénye csillan meg a víz felszínén. A víz közepén található egy kisebb sziget is, amely csónakkal megközelíthető.

Reméljük tetszett a rész.⭐️
További szép napot!
Találkozunk legközelebb is!

~ZsoRas❤️