-Akkor mégis milyen fajta vízről beszélsz? Óceánról? Tengerről? Esetleg valamiféle folyóról? - kérdezgettem a fiút.
-Nem, nem így értettem. Az egész lényege, hogy az a bizonyos víz, amit használsz, maga is mágikus erővel rendelkezzen - felelte Kaden nyugodtan.
-Szóvaaal, ha jól értem, te már azt is tudod, hogy hol találhatunk ilyet, igaz? - néztem rá kíváncsian.
-Azt is tudom, hogy hol van és azt is tudom, hogy mikor kell oda mennünk, hogy hatásos legyen a szertartás - bólogatott, majd egy határozott mozdulattal lerúgta cipőit és belépett a tóba.
-Akkor mit szólnál hozzá, ha inkább egyenesen elmondanád, hogy mit derítettél ki ahelyett, hogy itt rejtélyeskedsz!? - léptem bizonytalanul utána a vízbe.
-Jó, rendben, nem bánom! - mondta nevetve. - Ami a helyszínt illeti, kicsit utána jártam, és találtam Görögországban egy barlangi tavat, amelynek beszakadt a mennyezete, így besüt éjszakánként a Hold, vagyis a célnak tökéletesen megfelel.
-De ez még nem teszi a vizet mágikussá. Miből gondolod, hogy varázserővel bír? - néztem rá kérdően.
-Régen azt tartották, hogy a tó nimfáknak adott otthont, és egy Melissani nevű nimfáról nevezték el, akinek a szépsége a halála után a tóba költözött, így minden egyes órában más árnyalatban pompázik a víz színe. Ráadásul találtak maradványokat is a Pánnak szentelt templomból, melyet ott építettek, szóval biztos vagyok benne, hogy kellően mágikus maga a víz is! - mondta magabiztosan.
-Azta, te aztán jól utánajártál! ...Ez a tó nem Kefalónia szigetén van véletlenül? Mintha hallottam volna már valami hasonlóról az egyik órámon... - gondolkoztam hangosan.
-De! Pontosan ott! - bólogatott a fiú.
-Na! Akkor mégsem teljesen feleslegesek azok az órák! - mosolyogtam, majd a fiúra néztem, hogy folytassa a mondandóját.
-Nos, - köszörülte meg a torkát - ami a szertartás elvégzésének a legmegfelelőbb időpontját illeti, az éjfélkor van, mégpedig teliholdkor, amikor a lehető legfényesebben ragyog a Hold... Viszont ezzel sajnos lesz egy kis gondunk... - nézett rám bizonytalanul.
-Na, ne kímélj! Mondd csak nyugodtan! - bíztattam, miközben egyre beljebb mentem a tóba a fiút követve.
-Mivel a legközelebbi telihold csak hetek múlva lesz, és nekünk sietnünk kell, így nincs rá időnk, hogy megvárjuk... - állt meg, amikor már térdig ért a víz.
-És ez mit is jelent pontosan? - kérdeztem. - Ugye attól még sikerülhet a szertartás, hogy nem teliholdkor csinálom?
-Hát... elvileg működhet, deee...
-Milyen de? - léptem közelebb egy lépést.
-A helyzet az, hogy minél kevesebb fénye van a Holdnak, annál nehezebb lesz elvégezni a szertartást. Annál több energia és koncentráció szükséges hozzá, hiszen az egész a fényének a visszaverődésén alapul, és értelemszerűen minél kevesebb fény verődik vissza, annál bonyolultabb lesz a dolog - magyarázta a könyvet lóbálva.
-És ez mit takar pontosan? - tettem fel félve a következő kérdést.
-Ne foglalkozz vele! - legyintett. - Csak végezd el a legjobb tudásod szerint a rituálét és biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog!
-Kaden! Mi az, amit nem mondasz...
-Na, akkor most beszélgetünk vagy gyakorlunk? - szakított félbe.
-...Gyakorlunk! - mondtam beleegyezően. - De azt ugye elmondtad Rose-nak is, hogy ha nem teliholdkor csináljuk, akkor sokkal kockázatosabb - pillantottam rá újból.
-Hááát.... nem egészen... - vakargatta a tarkóját.
-Ugye tudod, hogyha rájön, akkor ki fog nyírni, amiért nem avattad be?
-Igen, igen tudom, csak nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon. Biztos vagyok benne, hogy még ennek ellenére is sikerülni fog és nem lesz szükség rá, hogy még ezekkel az információkkal is terheljem! - küldött felém egy bíztató mosolyt.
-Remélem is, hogy sikerülni fog, ugyanis ha nem, akkor Rose elevenen megnyúz, kapcsolat ide vagy oda!
-Meghiszem azt! - nevetett fel, majd a könyvbe pillantott. - Szóval, akkor kezdhetjük? - emelte felém kérdően a fejét.
-Kezdjük! - bólintottam, majd mellé léptem, hogy én is lássam az ábrázolást. Sajnos nekem nem mondott olyan sokat, mint Kadennek, de néhány jelet ki tudtam bogarászni.
-Ebben a szertartásban a helyszínen és az időponton kívül a második legfontosabb dolog, hogy megfelelő időben mondd ki a beindító szavakat.
-Ömm... a miket? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
-A beindító szavakat! Néhányan igézetnek vagy varázsigének is nevezik - magyarázta. - Olyasmik, amivel az Akadémia védelmét is kikapcsoltuk. Úgy képzeld el, mint egyfajta vezényszót, amit a szertartás beindítása érdekében használsz! Nagyon fontos, hogy ezt az előkészületek után mondd el, vagyis akkor, amikor már minden a helyére került.
-Rendben, értettem! - bólintottam határozottan. - És mik ezek a szavak?
-Négy sor, kicsit bonyolultabb, mint amiket az Akadémiánál használtunk, de nyilván azért, mert az is bonyolultabb, amire használni akarjuk - mutatott rá a megfelelő írásra a könyvben.
-De hiszen ez nem is latinul van! - vettem szemügyre közelebbről. - Éjszakától nappalig,
Holdkeltétől...
-Nehogy felolvasd hangosan! - fogta be gyorsan a számat a fiú. - Még nem készültünk elő és nem vagyunk sem a megfelelő helyen sem pedig a megfelelő időben! Ilyenkor teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi sül ki belőle! - magyarázta, még mindig a számon tartva a tenyerét, mire én csak kikerekedett szemekkel, kissé megszeppenve, hevesen bólogattam.
-Na, akkor térjünk rá a kellékekre és a formációra, amit csinálnod kell majd - vette le kezét a számról. - Kell hozzá friss kapor, aminek méregtelenítő hatása van, néhány holdvirág, ami a Hold erejét képviseli és egy kis szárított izsóp, ami kitisztítja a tüdőt - sorolta.
-Oké, a holdvirágot még értem, de a többinek mégis milyen szerepe van? Csak nem ebédet akarsz főzni!?
-Ne tőlem kérdezd, ezeket írja a könyv! - rázta a fejét. - Itt azt írja, hogy a holdvirág szirmaiból egy kört kell formálni a víz felszínén, aminek a közepébe neked kell majd beleállnod. Utána bele kell szórni a kaprot a vízbe, majd rá kell harapnod a szárított izsópra. Ezután a megfelelő alakzatot kell megalkotnod a holdvirágos-kapros vizet felhasználva. Azután kell a Hold felé fordulnod, és elmondod azt a kis versikét. És aztán elvileg készen is vagyunk! - emelte fel a fejét a könyvből.
-Ennyi az egész? Ez nem tűnik olyan nehéznek! - néztem bele én is a könyvbe.
-Pontosan! A tűniken van a hangsúly! Tudnod kell, hogy azok a rituálék vagy szertartások, amelyek időhöz és helyszínhez vannak kötve, sosem egyszerűek. Lehet, hogy maguk a kellékek könnyen beszerezhetőek, de ha megnézed, akkor ez az alakzat, amit vízből kell megformálnod, már eléggé bonyolult. Ráadásul mindezt úgy kell megcsinálnod, hogy egyenlő arányban legyen benne a szirom és a kapor is, nem beszélve a beindító szavakról! És miközben ezeket csinálod, érezhetsz egyfajta szédülést, émelygést vagy fejfájást, esetleg enyhe...
-Oké, oké értem! Minden világos! Nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik! - vettem ki Kaden kezéből a könyvet, hogy jobban szemügyre vegyem azt az alakzatot, amit nekem kell majd megformálnom.
-Akkor kezdjük a gyakorlást azzal, hogy megpróbálod a lehető legpontosabban lemásolni azt, amit a könyvben látsz! Ezután hozok néhány falevelet és azzal fogjuk helyettesíteni a növényeket, amiket ugyanúgy bele kell vonnod a szimbólumba!
-De megkóstolni biztosan nem fogok egy falevelet sem! - tisztáztam a dolgokat.
-Pedig már éppen mondani akartam, hogyha igazán hitelesek akarunk maradni, akkor ráharaphatnál egyre - nevetett Kaden.
-Haha, nagyon vicces vagy! Inkább tartsd a könyvet, amíg próbálkozok! - nyomtam a kezébe a fehér borítós kötetet, majd hátráltam néhány lépést, amíg a combomig nem ért a víz. Ezután vettem egy mély levegőt és egy vékony vízoszlopot ugyanolyan mintára próbáltam „összehajtogatni", mint amilyen jel a könyvben is szerepelt.
-Jól csinálod! Kicsit görbítsd meg jobban a balkezednél, és vedd szélesebbre a fejednél lévő részét! - vezényelt a fiú.

Így telt el az elkövetkezendő másfél óránk. Próbáltam a lehető legtökéletesebben rekreálni azt az átkozott szimbólumot, de valahogy mindig volt egy apró kis részlet, ami nem úgy állt vagy nem arra görbül, mint ahogyan a képen volt. Kaden türelmesen irányított szemből, hogy mit hogyan kell csinálnom, miközben Rose és Nate közelebb jöttek hozzánk, és a tó szélénél megállva drukkoltak nekem.
Szerintem nem is kell mondanom, hogy ettől csak még kevésbé akart sikerülni a dolog, de minden tőlem telhetőt megtettem. Nagyjából úgy nézhettem ki, mint egy elcseszett bohóc, aki lufi helyett, vízből akar valami használhatót hajtogatni.
Lassan már kezdtek feloldódni a ruháim a tóban, és a bőröm is nagypapa üzemmódba váltott, szóval idejét éreztem kijönni a vízből.
Kaden elismerően bólintott felém, majd a könyvet szépen visszahelyezte a duat-ba, hogy bármikor kéznél lehessen.
Miután mindkettőnk ruháit vízmentesítettem, boldogan nyugtáztam, hogy ebéd idő van, és mint már olyan jól tudjuk, IMÁDOK ENNI!!!

~×~

Ebédelés után elköszöntem a többiektől és a gyengélkedő felé vettem az irányt, ahol egy újabb fárasztó, de annál érdekesebb délutánnak nézhetek elébe.

-Sziasztok! - köszöntem a gyengélkedőn tüsténkedő félisteneknek, akik jórészt mind Apollón gyereki voltak.
Akit nem foglalt le teljesen az, amin éppen ügyködött, az egy halvány mosoly kíséretében viszonozta a köszönésemet, majd figyelmét újra az aktuális tevékenységére fordította.

Szerencsére ma kevesen voltak, akiket össze kellett volna foltozni vagy esetleg helyre kellett volna rakni a csontjaikat. Inkább csak olyan félistenek feküdtek a priccseken, akiknek szimplán pihenniük kellett, na meg persze jó sok folyadékot inni.
Miután elvégeztem a legelső teendőmet, ami a kezem fertőtlenítése volt, Will keresésére indultam. Kívülről nem tűnik olyan nagynak ez az egész sátor, de belül azért eléggé tágas. Itt nehezen lenne bárki is klausztrofóbiás az biztos...

-Szia! - köszöntem rá Willre, aki éppen a gyógyfüves szekrényben kotorászott.
-Mi a... - ugrott egyet ijedtében, aminek a következménye az lett, hogy lefejelte a szekrény egyik polcát. - Szent lírahúrja! Mióta állsz már ott? - vakargatta a fájó részt a fején.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni! - mosolyogtam zavartan. - Mi a mai feladatom, főnök?
-Főnök? Nem vagyok én semmiféle főnök - jelentette ki határozottan.
-Jó, akkor főorvos úr! - sóhajtottam megadóan.
-Na jó, ez csak egyre rosszabb és rosszabb lesz! - nevetett fejcsóválva.
-Jólvan na, inkább mondd meg, hogy mit fogok ma csinálni! - sürgettem. - Megmutatod, hogyan kell elkészíteni azokat a gyógyszereket? - mutattam nagy lendülettel néhány színes üvegcsére a helyiség túlsó felében. - Vagy megtanítasz elkészíteni azokat a színes kötéseket, amik gyógyfőzettel vannak átitatva? Nem is! Megmutatod, hogyan kell helyre pattintani valakinek a bokáját, ha kiment? - találgattam lelkesen.
-Nyugodj meg! - lépett hátra a gyógyfüves szekrénytől. - Ma ezekkel fogsz dolgozni - mutatott a teli polcokra.
-Megtanítasz, hogyan kell kivonatot készíteni belőlük, amit aztán a gyógyszerekbe kevertek? - jöttem izgalomba.
-Nem egészen. Még annál is jobb lesz! Leltározni fogsz! - mondta lelkesen.
-Hogy mit fogok? - ráncoltam össze a szemöldökömet, miközben az összes lelkesedés kezdett kiszállni a testemből.
-Sorra megnézed az összes gyógyfű minőségét és mennyiségét, majd ezeket egyesével lejegyzed egy táblázatba. Ezután összeállítasz egy listát azokból, amikből nincsen legalább 30 köteggel, így tudni fogjuk, hogy miket kell legközelebb beszerezni - mondta mosolyogva. - És miután ezzel készen vagy, úgy rendezd vissza az összes gyógyfüvet a szekrénybe, ahogy találtad! Vagyis föntről lefelé a leggyakrabban használtaktól a legritkábban használtakig! - nyomott a kezembe egy üres táblázatot. - Sok sikert, szólj ha készen vagy! - indult meg néhány sérült táborozó priccse felé.
-De... De... - dadogtam a táblázatra meredve. - Ez itt mind ógörögül van! - kiáltottam a fiú után.
-Fordítsd meg a lapot! - kiáltott vissza, miközben folyamatosan távolodott.

Szuper! Nem tudtam mi hiányzik a mai napomból, de így már minden rendben! Ma felkeltem és semmi más nem járt a fejemben, mint a gyógyfüvek leltározásának nagyszerű gondolata... mert az úgyis milyen jó muri! - Sóhajtottam egyet bosszúsan, miközben elkezdtem egyesével kipakolni a különböző növényeket. - Ez el fog tartani egy darabig...

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy nem sikerült ezt a részt még tegnap kitenni, de persze, ami késik, nem múlik! Szóvaaaal itt is van az 55. rész!!! Reméljük tetszett!😊
Ha így volt, ne felejtsétek el jelezni egy vote-tal! 😉

További szép napot! Találkozunk legközelebb is!
Sziasztok!

~ZsoRas❤️