Amilyen gyorsan csak tudtam, azonnal Kaden mellett termettem, majd Nate-tel sietősen felemeltük az asztalra, hogy jobban hozzáférjünk a sebéhez.
Cassandra kikerekedett szemekkel és remegő ajkakkal állt dermedten, amíg mi pánikolva kutattunk valamiféle elsősegély doboz után, de sehol sem találtunk. Nate ezután az ajtóhoz rohant, majd minden erejét bevetette, de sajnos nem sikerült kinyitnia azt. Valószínűleg kívülről van befagyasztva és még nem olvadt ki eléggé...

- Kaden, kérlek ébredj fel! Térj magadhoz! - söpörtem ki arcából hosszú fekete tincseit, miközben a szemeim könnybe lábadtak.
De most nem volt időm a sírásra, mert nagyon gyorsan el kellett látnunk a sebét, ugyanis folyamatosan egyre több vért veszített.
- Nem hiszem el, hogy itt még egy rohadt ragtapasz sincsen! - csapkodta be a szekrények ajtaját Nate. - Mégis milyen konyha ez!? Soha nem vágta még meg senki az ujját!? Ráadásul kéne még valami, ami fertőtleníti a sebet és elállítja a vérzést is - bosszankodott.
- Várjatok... - szólalt meg Cassandra halkan. - Azt hiszem ebben tudok segíteni... - tekintett még mindig riadtan az asztalon hasaló fiúra, miközben igyekeztem leszorítani a seb melletti területet, hogy minél kevesebb vért veszítsen.
- Akkor mire vársz még!? Csináld! - kiáltott a lányra Nate, mire Cass ijedten megrázkódott, majd mintha csak erre lett volna szüksége, elillant minden félelme, és sebesen a fűszerekhez lépett.

Cassandra vizet forralt és kisebb tálakba szórta a gyógyteás filterek tartalmát, ezután tépett pár levelet a cserepes fűszernővényekből és egy mozsárban őrölni kezdte őket. Amíg felőle érdekes illatok keveredtek a levegőbe, addig Nate igyekezett a táborban tanultak alapján megvizsgálni Kadent, hogy nem esett-e más baja, a nyilvánvalón kívül. Konyharuhát és folpackot hozott, ködszer helyett, hogy az adott pillanatban készen álljunk a seb bekötésére.
Próbáltam segíteni a fiúnak, és szabaddá tenni a húsvilla körüli területet, de túl sok mindent nem tudtam csinálni.
Nem húzhattuk csak úgy ki a villát, amíg nem kezdjük el bekötni a sebet. Nem tudtuk elszorítani a vérkeringését sem, hiszen pont olyan helyen sérült meg, ahol ez kivitelezhetetlen lett volna.

~×~

- Oké, azt hiszem megvagyok... de nem tudom, hogy ez mennyire fog beválni... - közelített felénk két tállal a Cass.
- Mégis mik ezek? - néztem a furcsa kinézetű trunyikra, amikből érdekes módon kellemes illat áradt.
- A legutóbbi főzettan órán hallottakat próbáltam alkalmazni, de nem tudom, hogy mennyit fog segíteni... Igyekeztem mindent összeszedni, amit csak találtam, de közel sem akkora a felszereltsége ennek a konyhának, mint amekkora a tanteremnek. Igaz, hogy különféle kiképzések alkalmával, át szoktam itatni néhány nyilamat bénító és egyéb negatív hatású főzettel, de az teljesen más kérdés, mint egy ilyen szintű sebesülés...
- Cassandra, a lényeget! Most csak szövegelesz össze-vissza! - szóltam a lányra, ugyanis ezt a rizsázást én is elég jól ismertem.
- Bocsi, csak ideges vagyok... - köszörülte meg a torkát. - Szóval, az egyikben málnalevélből, cickafark teából és orbáncfű teából készült keverék van, ami elviekben a vérzést csökkenti, a másikba pedig egy kamillás, körömvirágos és fekete nadálytős teakeveréket tettem, ami elviekben borogatásként használva segíti a seb gyógyulását.
- Hogy érted, hogy elviekben? - kérdezte Nate. - Ugye ártani nem árthat?
- Háát... megeshet, hogy egy picikét elaludtam a szóban forgó órán, de az biztos, hogy ettől nagyobb baja nem lesz!
- Elaludtál!? Akkor mégis mire alapozod, hogy működni fog!?
- Megérzés, oké? - horkantott fel. - Tudom, nem vagyok olyan, mint Noah, aki majd kiesik a padjából, úgy jelentkezik órán, de valamennyi rám is ragadt azért a tankönyvekből! Különben is, most az a lényeg, hogy gyorsan ellássuk, utána az orvosiban szépen meggyógyítják. Vagy felébresztjük Noah-t, amint kiolvadt az ajtó és ő szépen kipofozza.
- Oké, jól hangzik! Akkor siessünk, mert hiába szorítom, Kaden egyre több vért veszít! - kaptam ki a lány kezéből az edényeket, majd Nate felé fordultam. - Kihúzhatod azt a cseszett villát!
- Oké, de akkor gyorsan kell csinálnunk mindent - nézett rám, majd Cassandrára, mire elszántan bólintottunk.

Nate erősen megragadta a húsvilla nyelét, majd egy elszánt, ám óvatos mozdulattal kihúzta azt Kaden hátából. Szerencsére nem volt túl mély a seb, de a mindenfelé folyó vér így is horrorisztikusra festette az egész jelenetet. Cassandra teljesen elsápadt, de látszott rajta, hogy minden erejével azon van, hogy segítsen nekünk és ne ájuljon el. Gyorsan kitisztítottuk a sebet egy vizes konyharuhával, majd Cass vérzés elleni kotyvalékát használva, óvatosan befedtük a sérülést. Ezután Nate segítségével rátekertünk egy réteg konyharuhát, majd ráhelyeztük a gyógyulást elősegítő borogatást is. Végezetül az átlátszó fólia következett, amivel szorosan körbetekertük Kaden egész felsőtestét és megbizonyosodtunk róla, hogy többé már sehol se szivárogjon ki a vér. Igaz, csak átmeneti megoldást nyújtott, de így is megkönnyebbülve lélegeztünk fel.

- Hát ez... nagyon extrém volt! - dőlt neki a falnak Cassandra, majd lassan lecsúszott a földre és a véres kezét bámulta maga előtt.
- Az volt - bólintottam halkan, miközben leültem mellé. - Ne haragudj, hogy belekevertünk... - sóhajtottam aggódva, Kaden halk, de egyenletes légzését figyelve.
- Ja, igen... még mindig nem mondtátok el, hogy mégis mi volt az a fekete izé, ami egy másodperc alatt jégkorszakot varázsolt a konyhából.
- Most nincsen erre időnk! - mondta Nate, miközben a még mindig befagyott ajtót próbálta kiszakítani a helyéről. - Minél hamarabb ki kell innen jutnunk, ugyanis Kadent szakszerűen el kell látni, az a fekete köd pedig bármikor visszajöhet és újból ránk támadhat.
- Nate-nek igaza van - álltam fel. - Ha biztonságban leszünk, elmagyarázunk mindent, de tudnod kell, hogy ezzel nagy veszélybe is sodorhatunk.
- Szerintem azon már rég túlvagyunk! - legyintett Cass, majd ő is feltápászkodott, és a csap felé indult, hogy lemoshassa kezéről Kaden vérét.
- Ha biztosan tudni akarod, akkor legyen. De senkinek nem mondhatod el. Ha nem lettél volna most mindennek szemtanúja, akkor neked sem mondanánk el.
- Hát, kössz a bizalmat! - horkantott fel ironizálva, miközben megtörölte a kezét.
- Ez a saját védelmed érdekében van, remélem tudod! - válaszolta Nate, majd fekete lándzsájával kezelésbe vette az ajtót.
- Igen, igen, tudom. Csak mégis úgy érzem, hogy segíthetnék nektek, ha pontosan tudnám miről van szó... - sóhajtott a lány. - Fogadjunk, hogy köze van a rosszulléti hullámokhoz - nézett rám kíváncsian.
- Igen, ahhoz is köze van, de majd mindent megtudsz szépen sorjában, ha kijutottunk innen - mondtam Kaden eszméletlen teste mellé lépve, mire hirtelen a Kis oroszlán lebegett át a falon, egyenesen elém.
Említenem sem kell, hogy mennyire megijedtem. Hirtelen azt hittem, hogy újból visszajött az a hülye köd, és hanyatt estem az egyik lábosban.
- Jézusom, Rose! Jól vagy!? Még csak az hiányzik, hogy beléd is beléd álljon valami! - kapott utánam Cass, majd feltekintett, hogy mégis mitől ijedtem meg ennyire. - AZ MEG MICSODA!? - ugrott ő is hátra, majd landolt mellettem, amint megpillantotta a kékes fényben lebegő oroszlánt.
- Nyugi, ő velünk van - lépett oda hozzánk Nate, majd felsegített minket a földről. - Ami azt illeti, már találkoztatok - nézett Cassandrára és a Kis oroszlánra, aki egy halkat vakkantva átalakult a már jól ismert fehér kutyává.
- Ja hogy ez az a kutya!? Ezt hogyan csinálta!? - képedt el a lány. - Mégis mi ez? Vagy ki ez? - lépett bizonytalanul közelebb a kutyushoz.
- Nos, ő a Kis oroszlán csillagkép, személyesen. De ezt is elmeséljük, csak robbantsuk már ki innen ezt a rohadt ajtót, mert nem tudom Kaden meddig bírja ilyen állapotban!
- EGY CSILLAGKÉP!? ÚGY TUDTAM! - lelkendezett a lány, majd lassan felém fordult, aztán az asztalon fekvő eszméletlen pasimra. - Ó, igen, az ajtó... - sóhajtott szomorúan. - Egyáltalán nem sikerült meglazítani? - nézet Nate felé, aki csak nemlegesen megrázta a fejét.
- Attól tartok, meg kell várni, amíg magától kiolvad... - sóhajtott a fiú.
- Lehet, hogy én ki tudok mostmár teleportálni innen, és hozok pár hajszárítót, hátha azzal gyorsabban megy - vetette fel az ötletet Cass.
- Nekem nincs jobb ötletem, szóval... - bólintottam, miközben aggódva megsimítottam Kaden izzadságtól csillogó homlokát.
Erre a kutyabőrbe bújt csillagkép hangosan felvakkantott, majd orrával megbökte Cassandra lábszárát.
- Most mondani akar valamit? - nézett felém Nate kérdően, mire bólintottam és kíváncsian leguggoltam az állathoz.
A csillagkép halk, zengő hangon szólalt meg a fejemben, akár egy emlékként felidézett párbeszéd:
- Én segít, segít! Jó szagú lánynak! - mondta Cassandra felé pillantva, miközben vidáman csaholt.
- Hogyan segítesz Cassnek? - kérdeztem, mire az említett csak furcsán nézett le rám, majd fel Nate-re, aki csak legyintett egyet, hogy várja ki a végét.
- Segítek teleportban! Én is tudok! Felerősíthetem! - folytatta.
- Komolyan!? Fel tudod erősíteni a képességünket? Ezt eddig miért nem mondtad? - hökkentem meg.
- Nem kérdezted! - nézett fel rám nagy szemekkel.
Így nem tudtam mérges lenni rá, akármennyire is szerettem volna.
- Rendben, akkor megvan a megoldás! - álltam fel, majd a többiekre pillantottam. - A Kis oroszlán képes felerősíteni Cass erejét annyira, hogy mindannyiunkat kiteleportáljon innen.
- Tényleg!? Ilyet is tud!? - hökkent meg Nate.
- Úgy tűnik, tud - bólintottam mosolyogva.
- És... tuti, hogy be fog válni? Nem veszélyes? - kérdezte a lány, a karkötőjét forgatva. - Egyedül is csak ritkán tudok teleportálni kis távokra. Nem akarom, hogy bárki is a falban végezze.
- Nem lesz semmi baj, menni fog! - érintettem meg a vállát bíztatóan, mire a Kis oroszlán is egyetértően vakkantott.
- És ne felejtsd el azt sem, hogy Kadennek szüksége van rád. Előbb ő mentette meg az életed, most azonban rajtad a sor! - mondta Nate, keresztbe font karral. - Úgyhogy sikerülnie kell.
- Igazatok van. Menni fog - bólintott határozottan. - Mit kell csináljak? - nézett le a fehér kutyára, aki vakkantva felelt a kérdésre.
- Azt mondja, hogy kapaszkodj a bundájába. Mi pedig érintsünk meg téged - fordítottam.
- Rendben, akkor mindenki helyezkedjen el kényelmesen! - parancsolta a lány. - A Cassandra Night első osztályú teleportációs utasjárat hamarosan elindul! - helyezte egyik kezét a csillagkép bundájára, másikat pedig a még mindig eszméletlenül fekvő Kaden vállára. - Akkor lássuk a medvét! - hunyta le szorosan szemeit, majd egész teste fényleni kezdett és egy szempillantás alatt súlytalanná váltunk.