Próbáltunk valahogy a nyugisabb információktól haladni az egyre kétségbeejtőbbek felé:

Először elmondtuk, hogy Noah és Rose valójában hogyan tudtak ilyen hirtelen annyit fejlődni a képességeikkel, és hogy valamiféle jóslat szerint különleges kapocs fűzi őket a Kristályhoz és ezzel együtt az Akadémia jövőjéhez is. Direkt kerültük a „kiválasztott" szót, de úgy éreztem, hogy Cassandra ezt saját magától is behelyettesítette a mondandónkba.
Ezután elmondtuk, hogy Nate és én honnan származunk, és hogy az istenek valóságosak, csupán más-más kultúra hitéből nyerik az erejüket. Persze ebbe nem mentünk bele bővebben, ugyanis a lány arcát látva jobbnak láttuk, ha gyorsan tovább is haladunk, hogy nehogy végleg kisüssük az agyát.
Miután hagytunk neki egy kis időt, hogy mindezeket feldolgozza és feltegyen pár kérdést, rögtön folytattuk is Frank Cardonnal és a hozzá kapcsolódó eseménysorozattal. A férfi neve hallatán, Cassandra kissé megremegett, de nem hátrált meg és figyelmesen hallgatott tovább. Megtudta, hogy valójában mi történt a Kristállyal, és hogy valójában mindannyiuk elméjét az uralma alá hajtották, csupán nem emlékeznek semmire. Elmondtuk neki a Félvér Táborban tett látogatást, majd szó esett a titkos könyvtárról és a Kristály könyvéről is, amit valamiért csak Rose tud elolvasni.
Nate nem nagyon akart minden részletet elmondani a lánynak, de mi Rose-zal úgy döntöttünk, hogy mostmár jobb, ha mindent tud. Ha információt tartunk vissza, akkor sokkal nagyobb veszélybe sodorhatjuk a részleges tudással, mintha teljesen átlátja a helyzetet.
Így hát beavattuk a csillagképeknél tett látogatásunkba is, mely hallatára felderült az arca és azt hajtogatta, hogy ő mind végig tudta, hogy ezek valóságosak. Azonban, mikor ahhoz a részhez értünk, hogy Noah elveszítette az erejét az Inverz Kristály megszerzése érdekében, látszott rajta, hogy az iménti lelkesedése jóval alábbhagyott.
Ezután persze megemlítettük neki azt is, hogy Noah szerencsére rábukkant egy leírásra, mely szerint még van remény, azonban ezután rögtön következett a szomorú hír is.
Megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy mit tudunk pontosan arról a sötét árnyékról, ami megtámadta, de sajnos ebben a témában még mi is korrepetálásra szorultunk. Elmondtuk azt is, hogy Jessica, Daniel és Noah is áldozatául estek ennek az ismeretlen erőnek, mire Cassandra az eddiginél is idegesebb lett.
Nem hibáztatom érte, teljesen jogosak a reakciói. Egyszer reményteli, másszor pedig borzalmas híreket hall, szinte rögtön egymás után. Mindez pedig jóformán az orra előtt történt, ami mégnagyobb csapásként érinti az embert.
Végül azokkal a gondolatokkal és feltevésekkel zártuk le a beszélgetést, amire csak nemrég jöttem rá én is.
Nate itt is kissé bizalmatlankodott, és azt tanácsolta, hogy amíg nem vagyunk bizonyosak az elméletünkben, addig ne mondjuk el, de mivel már idáig eljutottunk és úgy tűnt, Cassandra viszonylag jól viseli, így már ezt sem hagyhattuk ki. Az olyan lett volna, mintha egy izgalmas mese után nem lenne egy lezáró befejezés.
Így hát elmondtuk, hogy találtunk egy nyomot valamiféle mágikus kulcsról, és hogy valószínűleg Cardonnak vannak még szövetségesei az Akadémián belül, akik bentről irányítják az elrablásokat, hiszen a suli mágikus védelme nincs hatással az árnyra. Más szóval, valahol az épületen belül rejtőzhet.
Miután végére értünk a beszélgetésnek, és Cassandra kérdéseire is válaszoltunk, úgy tűnt, hogy a lány legalább két hónapig szótlanul fog mindezen agyalni, de legnagyobb meglepetésünkre hirtelen felpattant az ágyról, majd előttünk ide-oda járkálva kezdett a saját okfejtésébe.

- Tehát, azt mondjátok, hogy van ez a jóslat, meg ez a két kristály, plusz egy sötét árnyék, amit valaki az Akadémián belülről irányít... És, hogy ez az izé diákokat rabol az iskolából, de fogalmunk sincs, hogy mégis miért teszi ezt és hova viszi őket... – foglalta gyorsan össze a hallottakat. – Ja és Cardon ellopta a Kristályt, amit ti két héttel ezelőtt visszaszereztetek, de nagy valószínűséggel mindent, amit annak érdekében tettetek, hogy őt megállítsátok, valójában Cardon előre megjósolta?
- Hát, Kaden szerint a legtöbb részét igen – bólintott egyetértően Nate.
- Nem pusztán annyi, hogy szerintem... Ez a legvalószínűbb eshetőség, ha figyelembe veszed a képességei adta előnyöket – mondtam. - Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen hasznos erővel és a Kristállyal a kezében, nem ült tétlenül a babérjain, amíg meg nem támadta a tábort. Valószínűleg meditált, vagy szeánszot hajtott végre, nem tudom, hogy mit szoktak ilyenkor csinálni a gonosz, jövőbe látó mágusok, de én tuti nem hanyagoltam volna el az erőmet. Ráadásul még a titkos könyvtár is a rendelkezésére állt.
- Jó, most ne ezzel foglalkozzunk! Inkább arra kéne rájönni, hogy mégis hol vannak Noah-ék és hogyan jutunk el oda – állt fel Rose a székéből.
- Igaz, még arról sem tudunk túl sok mindent – bólintott Nate.
- Hmm... de talán abból kiindulhatunk, hogy miért pont őket rabolták el – mondta Cassandra, az ablakon keresztül bámulva a hajnalodó erdőt.
- Hogy érted, hogy miért pont őket? – ráncoltam a szemöldököm. – Mert ők voltak a legvédtelenebbek?
- Nem, dehogy! – rázta a fejét a lány. – Szerintem sokkal inkább ahhoz lehet köze, hogy milyen csillagjegyűek. Meg talán az sem elhanyagolható tény, hogy mi a közös jellemvonásuk. Mindannyian kaptak erőt a Kristálytól, ami szintén kapcsolatban áll a csillagképek erejével, hiszen ugyanabból a mágiából jött létre. Legalábbis ha jól értettem, amit Rose az előbb mesélt.
- Jól értetted, de... mégis mi olyan különleges a csillagjegyükben? – kérdezte Rose.
- Oké, figyeljetek, én körülbelül másfél órája tudok erről az egészről és nem vagyok túl gyakorlott a harcban, vagy a vakmerő kalandokban. Az is lehet, hogy nem igazán találkoztam még ijesztőbbel a fürdőruhás nagymamámnál és nem is tudom olyan fejletten használni a képességemet, mint ti. Ugyancsak ügyetlenül bánok minden más fegyverrel, az íjon kívül, és az is elmondható, hogy nem szeretek túl veszélyes dolgokba kezdeni... Várjatok, mit is akartam mondani ezzel az egésszel? – vakarta meg a fejét a lány, mire mindhárman kissé zavartan tekintettünk rá. – Ja igen! Tudom! – kapott a fejéhez. – Szóval, csak annyit akartam ebből az egészből kihozni, hogy lehet, nekem nincs akkor tapasztalatom ebben az egész „mentsük meg az Akadémiát és azt az istenes tábort vagy mit" dologban, de a csillagképekhez igenis értek. Tehát egészen biztosan a segítségetekre tudok lenni. Rengeteg csillagászati szakkönyvet és egyéb népi hiedelmekről szóló kutatást olvastam már a témában.
...Emlékszem, még apa mutatta meg a legelső csillagképet az égen, és azóta megszállottja vagyok. Tudom, hogy kicsit furán hangzik, de mivel egészen fiatal voltam, amikor apa meghalt, így akkor érzem csak magamhoz igazán közel, amikor a csillagképekkel foglalkozom – mosolyodott el halványan.
- Ez egyáltalán nem furcsa, sőt, szerintem nagyon szép dolog... de még mindig nem sikerült rájönnünk, hogy mitől olyan érdekesek Noah-ék csillagjegyei – dobolt a lábával türelmetlenül Rose.
- Ja, igen! Bocsi, megint itt beszélek össze-vissza – nevetett fel zavartan a lány. - Szóval, a lényeg az, hogy mondtátok, hogy a mostanában bekövetkező rosszulléti hullámok a csillagképek birodalmainak elfoglalásával kapcsolódnak össze. Na már most, ha jól emlékszem a Nyilas, a Bak, a Vízöntő és a Halak birodalmait foglalták eddig el. És azt mind tudjuk, hogy Noah a Nyilas csillagjegyhez tartozik, tehát egyet kilőttünk a négyből. Jessica a Bak jegyében született, így azt is kilőhetjük. Gondolom innen már világos, hogy mit akarok mondani – nézett ránk maga elé bólintva, majd azonnal folytatta is. – Jason vízöntő és mivel Daniellel ikrek, így Daniel szintén vízöntő. Ami pedig a negyedik csillagképet illeti...
- Az a halak! – mondtam ki hangosan. – A te csillagjegyed is halak, ugye? Akárcsak nekem. Ezért akart téged elrabolni az árnyék, mert a legyőzött birodalmakból, már csak halak csillagjegyűt nem fogott el.
- Pontosan! – bólintott a lány. – Én legalábbis ebben látom a logikát. Túl nagy véletlen egybeesés volna.
- De ennek semmi értelme – rázta a fejét Nate. – Daniel nem is volt rosszul egyik hullám alatt sem. Ráadásul ennyi erőből Kadent is elrabolhatta volna az az árnyék, amikor legelőször megtámadta.
- Nem, mert Kaden nem a Kristálytól kapta a varázserejét. Csak ez lehet a magyarázat rá. Valamilyen oknál fogva, csak azt ragadja el az árnyék, akinek a csillagképek mágiájából, vagyis a Kristályból származik az ereje – mondta Cassandra.
- Jó, de mi van a rosszulléttel? – kérdezte most Rose.
- Nem törvényszerű, hogy mindenki rosszul legyen, akinek megfelelő a csillagjegye. Gondoljatok bele! Amikor Noah került az orvosiba, akkor is voltak egy csomóan, akik szintén kissé émelyegtek és a fejüket fájlalták, de semmi más bajuk nem volt. Így egészen biztosan voltak olyanok is, akik szinte semmit sem éreztek. Én is ezekhez az emberekhez tartoztam – mutatott magára. – Ugyanis először nem is tudtam, hogy már egy negyedik hullám is elindult, amíg el nem mentem az orvosi előtt, hogy beszéljek az igazgatóval minderről.
- Tehát akkor Daniel és te szerencsésen megúsztátok az ájulást... Bezzeg Noah egy egész évfolyam előtt esett hanyatt – bosszankodott Nate.
- Szerintem köze lehet ahhoz, hogy mi nem tudunk olyan jól bánni az erőnkkel, mint Noah. Neki sokkal mélyebb kapcsolata lehet a mágiájával, hiszen járt a csillagképek birodalmában, amivel összeköttetésben áll a Kristály, így pedig az ő ereje is.
- Csodás, tehát ha én is elvágódom a földön, akkor tudhatjuk, hogy a Rák birodalmát is elfoglalták – forgatta szemeit Rose. – Remélem, majd a támadóval is ki fog cseszni és nem hagyja magát. Mert ha csak velünk volt olyan köcsög és csak így hagyja, hogy legyőzzék, akkor lesz hozzá egy-két szavam!
- Oké, tegyük fel, hogy ez az okfejtés is helyes. Attól még nem lesz meg Noah. – sóhajtott fel Nate szomorúan. – Nincs valamelyikőtöknek erre is egy robbanásszerű teóriája? – nézett rám és Cassandrára.
- Hát, pontos helyszín sajnos még nincs... – ráztam a fejemet. – De találtam a kulcsról szóló könyvben néhány régi térképvázlatot, ami alapján elméletileg meg lehet mondani, hogy melyik kulcs, hova vezet téged.
- Több kulcs is van!? – tátotta el a száját Cassandra.
- A könyv szerint és Rose szerint is több van – bólintottam. - De nem tudom, hogy amelyikről mi találtunk képet, az mégis hova vihet. Sajnos nem könnyítik meg a helyzetemet az 500 éves térképrajzok. Alapjáraton sem vagyok penge földrajzból, ugyanis a legutolsó dolog, amit az istenek valaha meg akartak tanítani nekem, az a halandók földrajzismerete. Az isteneknek nincs szükségük efféle tudásra, így nekem sem tudtak annyi mindent megmutatni.
- Na, még milyen jó, hogy el akart rabolni az az izé és emiatt elmondtatok mindent! – nevetett fel Cassandra. – Én ugyanis jól kiismerem magam a térképeken. Igaz, főleg csillagászati térképeket tanulmányoztam, de azért valahol azt is el kellett kezdenem, úgyhogy nem lehet probléma.
- Ha te mondod, én hiszek neked! – bólintottam. – Ha gondolod, akkor reggel megmutatom, hogy mit ír az a könyv.
- Minek reggelig várni? Noah-nak szüksége van ránk – mondta Rose. – Amilyen gyorsan csak lehet, meg kell találnunk.
- Igaza van, sietnünk kell! – helyeselt Nate.
- Srácok, azzal nem megyünk semmire, ha elkapkodunk mindent! Ezt már egyszer megbeszéltük! – mondtam idegesen. – A tegnap éjszaka és a ma hajnal is nagyon mozgalmas volt, nekünk is pihennünk kell. Nem rohanhatunk megmenteni Noah-t, ha közben harcolni sem tudunk a fáradtságtól!
- Igaza van! – helyeselt Cassandra, mire hálásan pillantottam felé.
- Én akkor sem tudok úgy nyugodtan elaludni, hogy közben nem teszünk semmit – rázta  fejét Rose.
- Akkor aludj el nyugtalanul! Akkor is pihenned kell! – fontam keresztbe a karomat.
- Nekem van egy ötletem! – szólalt meg Cassandra. – Kaden szépen odaadja nekem a könyvet, és amíg ti kipihenitek magatokat reggelig, addig én kiderítem, hogy mégis mizu azzal a kulccsal. Jó lesz így?
- De neked is aludnod kéne! Nemrég majdnem elrabolt egy sötét, fagyos árnyék – mondtam.
- Most viccelsz!? Ennyi izgalmas történés és információ után szerintem három hétig nem fogok tudni aludni! Hidd el nekem, megleszek – győzködött a lány. - A szobatársam pedig hétvégente úgyis sokáig szokott aludni, tehát még attól sem kell félni, hogy esetleg egyedül maradnék. Ha meg nagy gáz van, akkor még mindig bármikor ideteleportálhatok. Arra biztosan futja az erőmből.
- Hát, ha te biztos vagy ebben és így a többiek is nyugodtabban alszanak néhány órát, akkor nem bánom... De nagyon vigyázz a könyvre és lehetőleg ne lássa meg a szobatársad! – léptem oda Rose íróasztalához az említett könyvért.
- Ne aggódjatok! Nagyon mélyen alszik, tuti nem fog észrevenni semmit sem. Azt se észlelte, hogy az éjszaka közepén kiosontam a konyhába.
- Oké, de akkor is óvatosan – nyújtottam át neki a kötetet. – Akkor mindenkinek jó lesz ez így? – néztem a többiekre, akik enyhén bólintottak. Biztosan nagyon ki voltak merülve és titokban vágytak is egy kis alvásra. – Na, akkor én visszakísérem Cassandrát a szobájába, ti meg készülődjetek az alváshoz. Nate, jobb lesz, ha te inkább itt alszol a másik ágyban és nem egyedül Danielék szobájában.
- Pedig pont most mondtátok, hogy rám nem veszélyes az az izé, mert csak az Akadémia tanulóit célozza meg – sóhajtott a fiú, mire felvontam a szemöldökömet. – Oké, oké! Áthozom a cuccomat! – adta be végül a derekát.

Így hát nagy nehezen sikerült elérni, hogy mindenki megnyugodjon és közben még folytatódjon is a kutatás.
Szépen visszakísértem Cassandrát a szobájához, és a biztonság kedvéért egy védőpajzsot is vontam a helyiség köré, azonban ez már tényleg annyira kifárasztott, hogy úgyszólván vonszoltam magamat a visszavezető úton, miközben kétszer is majdnem eltévedtem a folyosókon.
Nate áthozta azt a kevés cuccát, amit Noah-nál helyezett le az első napon, majd mindhárman kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyakban.
Nate bedőlt Rose nemlétező szobatársának szánt ágyába, én pedig Rose mellé feküdtem és szorosan magamhoz húzva aludtam el.

Sziasztok!

Ahogy kértétek, elhoztuk a Polyénok Könyve második felvonását!🥰
Kukkantsatok bele, és reméljük tetszeni fognak majd a kis újítások is!😏

További szép napot mindenkinekkk!

~ZsoRas❤️