-Hoseokiie~ nem szeretnél valamit csinálni?- kérdezi egy nyújtózás közben, aztán felém fordul és mellkasomra teszi fejét.

-Érzed a veszted?- mosolyodok el, és adok egy puszit haja közé.

-Nem, biztos vagyok benne, hogy nyerek.- húzza lejjebb a derekamon tartott lábát egyenesen merevedésemre. Ettől a váratlan tettétől egy meglepett nyögés jön ki ajkaim közül.- Látod?- kuncog fel.

-Egyre aljasabb vagy, és amúgy is... Csak reggel van.

-Persze persze.- bólogat.

-Egyáltalán miért alszol mellettem egy pólóban és boxerben?- sóhajtok fel.- A te hibád.

-HoHo baba, hát ez a lényeg.

-Naa, már egy ideje nem hívtalak YoYo babának. Hiányzik?- húzom fel egyik szemöldököm.

-Nem, igazad van. Vesszenek a feledés homályába ezek a becenevek.

-Színésznek készülsz? Egyre drámaibb vagy.- nevetek fel, részben saját hülyeségemen.

-Nem, egy új dalt próbálok összehozni és bele kell élnem magam.

-Majd megmutatod?

-Egyszer- bólogat és hümmög egyet.- Hogy öltözzek ma?

-Ma is randizni szeretnél?

-Arról szól a fogadás, nem?

-Azt csak én tettem hozzá egy plusznak, hogy eddig minden nap csináltunk valamit. Amúgy meg romantikus lehetnék itthon is.

-Naaa, Hobi ne csináld, ez az utolsó nap.

-Ilyenkor bezzeg egyből becézel- simítok hajába, hogy ne csikizzék a nyakam a rá lógó szálak.

-Összekészülök addig találj ki valamit- huppan fel- Szeretleeek~- ad egy puszit szám sarkára és már itt is hagy.

-Én nem!- kiáltok utána.

Örülök neki hogy ma letelik az egy hét, mert már teljesen kifogyok a randiötletekből. Most komolyan, hova a fenébe vigyem ma? Bár biztos vagyok benne, hogy amint vége a hétnek rengeteg ötlet fog beugrani arról, mi lett volna jobb választás.

Azt viszont mindenképpen pozitívumnak sorolnám, hogy Yoongival egyre jobb a kapcsolatunk. Egy hét alatt hogy tudott ennyire megváltozni? És miért érzem magam sokkal jobban így? Teljesen összezavar...

-Hoseokie~ lehetne hogy ma én találok ki programot?- jön vissza, és miután elém áll, kezem lazán dereka köré fonom. Nagy szemekkel néz, közben pedig mellkasomra rajzol köröket.

-Persze, mit szeretne őfelsége?- dörgölöm orrom az övének.

-Pihenni, pancsolni, bármit amiben nem fáradok el.

-Valahogy éreztem, én is hasonlóra gondoltam- nyilván fogalmam sem volt, de ezt nem kell tudnia...- Milyen vizet akarsz?

-Tenger?

-Az elég messze van.- sóhajtok fel.

-De ez az utolsó nap- bújik még jobban hozzám.

-Szörnyű vagy, remélem tudod.

-Tudom- mosolyog és rámugrik. Feneke alá fogok és kicsit belemarkolok.- Perverz, ez nem romantikus- ajándékoz meg újra egy kis puszival.

-Menjünk- karjaimban vele kiindulok, hogy egyből induljunk. Gyorsan dobok össze pár cuccot, amire szükség lehet.

-Hazajöttök ebédre?- szól ki a konyhából Jin.

-Nem hiszem.

-Ma merre mentek?- fordul végre felénk, miután elkészült reggelije.- Azt hittem ez csak egy fogadás- vonja fel szemöldökét, mikor meglát minket.

-Tengerhez, és igen, fogadás, amit ma meg is nyerek- mondja büszkén a mozgásképtelen.

-Ha te mondod. Legyetek jók.

Az út kevésbé volt hosszú, mint azt elsőre gondoltam, és viszonylag hamar ideértünk. Most pedig már a homokban sétálunk, és egy letáborozásra alkalmas helyet keresünk.

-Szerintem itt jó lesz. Viszonylag közel van a víz, rálátni.- bólintok és leszúrom a napernyőt.

Felsőmet ledobom, majd körülnézek hol tudom nadrágom átvenni. Helyválasztásunk tökéletes volt, ugyanis nagyjából tíz méterre van tőlünk az öltöző.

-Én elmegyek átöltözni- mutatok az előbbi felfedezésem irányába.

-Megyek veled.- bólintok, cuccomat összeszedem és Yoongit megvárva indulok el.

Egy személyre van tervezve a fából összerakott valami, ami alja belátást enged a lábra, hogy tudják foglalt-e éppen.

Mivel Sugi nem indul meg, így előre engedem magam, ám abban a pillanatban jön is utánam. Kérdőn nézek rá, viszont ezzel nem foglalkozva hátat fordít nekem és letolja nadrágját a végén teljesen bepucsítva nekem. Kikerekedett szemekkel nézem, mégis milyen messze képes elmenni a győzelem érdekében.

Szemeim összeszorítom és engedek a kísértésnek. Egyik ujjammal megközelítem az elém táruló jobb farpofát és megböködöm, ahogy a döglött állatokat szokás.

Miután végez az átöltözéssel még rácsap egyet, hogy lássam feszes fenekét. Ezzel pedig eléri, hogy ma másodszor hagyjon hátra álló farkammal.

Előző gonosz tette miatt rá sem nézek, csak ledobom a cuccom, és indulok csobbanni.

-Most haragszol?- fut egyből utánam, de kérdésére nem válaszolok- Szóval igen, akkor ezen segítünk- és már ugrik is fel hátamra, viszont a homokon nem tudom megtartani egyensúlyom, és dőlök is a vízbe Yoongival együtt.- Ez nagyon hideeeg~!

-Gyere- felsóhajtok megkegyelmezve rajt. Combja alá fogok és közel húzom magamhoz. A piócámmal testemen elindulok a víz belseje felé, élvezve testem lehülését.

-Még sosem voltam a tengernél- sóhajt fel.

-Aha, csak a múlt hónapban.

-De ilyenkor ezt szokás mondani, sokkal romantikusabb, ha együtt vagyunk itt először.

-Ha nem tűnt fel szólok, hogy múltkor is ott voltam.

-Hangulat romboló- forgat szemet és kivergődve karjaimból úszik el.

-Naa~ ha romantikázni akartál miért nem azt mondtad?

-Csak hagyjál- úszna tovább, de elkapom lábát, ami miatt lemerül fejjel a vízbe. Gyorsan elengedem mielőtt miattam fullad vízbe, és ülhetem le fiatal, jól kinéző éveim- Te nem vagy normális!- kezd köhögésbe.

Nem szólok semmit, csak felé nyújtom kezeim, várom hogy csatlakozzon hozzám, de még mindig sértődöttséget tettet. Ezt megunva osonok mögé- már amennyire ezt lehet vízben- és rávetem magam.

-Nem jó magammal randizni, te is kellesz hozzá- mondatomra odanyomja arcát, várja a puszit, amit meg is kap miután magam felé fordítom, ám arca helyett ajkait veszem célba.

-Máris sokkal romantikusabb- mosolyodik el, amit nem látok csak ajkaimmal érzek. Vágyom csókjára.

Fenekéba markolva kapom fel újra, és engedek vágyaimnak. Az eddigi sima szájrapuszik helyett, most egy rendes csókot kap, bár egyáltalán nem ellenkezik. Nyelvével visszatolja enyémet és ő kezdi átdugni sajátját.

Csípőjével köröz egyet, és most először érzem úgy, hogy nem a fogadás miatt teszi. Teljesen megőrjit.

Felhevült testem ellen a tenger hűvös hullámait hívom segítségül, és Yoongival együtt dőlök hátra a vízbe. Csókunk néhány puszival zárul, ami után nyálunktól nedves ajkam rettentően hiányolja az övét.

-Felfújjuk a kacsát?- kérdezi meg kicsit később.

-Menjünk- nyújtom felé kezem, hogy együtt érjünk partot.

Kacsát még szülinapjára kapta tőlem, aki nevével ellentétben egy nagy flamingó. Felfújásában segítő eszközt jól otthon hagytuk, ezért vagy fél órába telik ezt a dögöt életre kelteni.

Vízre tesszük, majd próbáljuk fél tornázni magunkat rá. Miután ez többszöri próbálkozásra sem sikerül, kihúzzuk a parthoz közel, és ott már sikeresen terülünk el rajta. A nap egyenesen ránk süt, és lágyan sodródunk egymás kezét fogva, míg nem úgy dönt, hogy mellkasomra fekszik.

Az egész napot itt töltjük, és élvezzük egymás társaságát. Azt hiszem ennél jobban nem is érezheznám magam.

A napnyugtát kacsán vergődve nézzük. Yoongi vállamon fekszik, én pedig cirógatom derekát, kezét, amit éppen érek.

-Szeretlek- motyogjuk szinte egyszerre. Realizálva mit is mondott a másik, sőt egyáltalán saját magunk mit mondtunk, felülünk egymással szemben, és mosolyogva kezdünk új csókba, ami már nem a fogadott romantikából ered.