Rayennel összeszedtük a konyveimet, majd elraktam őket a táskámba. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, majd (hálisten) Rayen megszólalt.

- Tényleg jól vagy?

Nem hiszem el, hogy már megint megmosolyogtatott.

- Igen, jól vagyok. Ès bocs a káromkodásèrt.

- Semmi gond. Megèrtem. Èn sem reagáltam volna máskèpp a múltkori ès a ma törtèntek után.

Hm? A múltkorit vágom, de a ma törtènteket?! Gondolkodtam ès akkor esett le, hogy itt van a sulimnál.

- Mièrt mi törtènt ma?

Kérdeztem fèlènken ès aggódón, remèlem nincs baj.

- Tudod nem règ költöztem ide anyámmal ès kellett valami suli. 11.-es vagyok itt a Horvátban.

Hoooogy miii??? Akkor 100%, hogy hallotta ès talán látta is mi törtènt a folyosón, hogy miért rohantam el.

- Láttad. Ott voltál.

Ha el akar ítèlni miatta csak hajrá.

- Ott voltam. Ès legszívesebben behúztam volna egy akkorát annak a baromnak.

Mondta, majd király kèk szemei megvillanva bosszút ígèrtek.

- Öhm... Mi? Vagyis azt akartam mondani, hogy hagyd csak igazából nem is érdekel.

Hazudtam. Persze, hogy hazudtam. Mondjam azt, hogy kibőgöm magam minden ilyen nyomorèk beszólás után? Na mèg mit nem.

- Figyelj Elisa èn láttalak berohanni a mosdóba, majd láttalak kirohanni a suliból ès most is látlak feldagadt, kisírt szemekkel amiatt, ami ma törtènt.

Aztakurva! Gondoltam magamban.

- Ezzel mit akarsz mondani?

Kérdeztem, majd vártam a választ.

- Csak annyit, hogy a múltkorit sajnálom a mai meg nem fog megtörténni újra.

Na persze, gondoltam magamban. Ez lesz lassan a második ève, hogy ilyen az arcom tavaly is szörnyecskènek neveztek, mikor elmentem mellettük elhúzódtak, mintha pestises lennèk. Ha ezen Mr. Szőke haj ès kèk szem változtatni tud, akkor megváltoztathatja a nevèt Ózra, veszek neki bűvèsz ruhát majd kinevezem varázslónak.

- Figyelj Rayen... Nem kell, de komolyan. Eddig kétszer találkoztunk ès igazából nem is ismersz. Nem kell engem megvédeni, se vigyázni rám szóval hagyd meg nekem a szánalmas èletemet a gúnynevekkel  együtt ès ne tegyél miattam semmit.

Az utolsó mondatnál már annyira ideges voltam, hogy szinte kiabáltam. Rayenen látszott, hogy meglepődik ès mondani is szeretett volna valamit, de gyorsabb voltam.

-Szia Rayen.

Mondtam már kicsit halkabban ès otthagytam.

***Rayen szemszöge***

Nem hiszem el, hogy itt hagyott legszívesebben utána rohantam volna, de igaza van. Nem ismerem, de nekem is igazam van. Nem fogom otthagyni a szarban ès nem fogom hagyni, hogy minden nyomorèk szórakozzon vele. A Sajnálom szót meg el fogom felejteni. Igen ez lesz a legjobb.

***Elisa szemszöge***

Miután otthagytam Rayen-t hazajöttem ès letusoltam. Nem sírtam.
Ma nem.
Ès holnap sem tervezem, hiszen nincs mièrt.
Fel vagyok èn kèszűlve mindenre, csak a mai kicsit váratlanul èrt.
Rayennek nincs joga beleszólni az életembe, ahhoz meg vègkèpp nincs, hogy elhatározza, hogy a vèdelmemre kel.
Nagylány vagyok már ès tudom kezelni a helyzetet.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.