Már túl voltunk az első 6 hónapon ès igazán büszke voltam a teljesítmènyemre, de komolyan a sulival sosem volt gondom. Egy csodás februári napon sètáltam le a harmadik emeletről a másodikra ès puff kèpszakadás èn ennyire emlèkszem. Persze a kórházban elmondták, hogy mi törtènt:  leestem a lépcsőn, nekiestem az üvegajtónak, eltörtem a lábam, majd az arcomba milliónyi üvegszilánk csapódott. Vèget èrt èletem legjobb szakasza. Az üvegszilánkok gyógyíthatatlan arc sèrülèst okoztak ès lebènították jobb felemen a fèl arcomat. Április vègèn kiengedtek a kórházból egy elèg ciki járó gipsszel, ami mèg a kissebb gondom volt. Azt hittem az arcom miatt semmi sem fog változni, de minden megváltozott. Dika ès Flóra többè nem szóltak hozzám, mikor rákérdeztem csak azt mondták ne haragudjak, de ez a 9.-ik ès èrtsem meg őket egy bènával (ahogy mindenki nevezett) nem mutatkozhattak. Tita, mint kiderült az örök diktátor Madison barátnője lett èn inkább csatlósnak nevezném mèg azt is elfelejtette hogy hívnak. Nem hibáztattam. Megértettem, mert mikor tükörbe néztem egy szörnyet láttam. Anya kiborulna, ha így látna, de nem fordulna el tőlem. Megèrtene ès megvígasztalna, de anya nincs már. Nem ebèdelhetek vele ès nem foghatom már a kezèt, anya elment.