Miután leraktam a villát az asztalra, szinte reflexből el is csúsztattam, hogy merőlegesen álljon lap szélével. Kicsit izgultam, elvégre ma végre olyasvalakit vártam vacsorára, akit már hónapok óta szerettem volna megismerni. Idegességemben háromszor mostam fel a lakást, kétszer töröltem le a port mindenhonnan, és még az ablakokat is addig dörzsöltem, míg olyanok nem lettek, mintha ott se lennének.

− Dóri, ne már! – lépett be az étkezőbe Gergő egy kartondobozzal a kezében. – Azt hittem, már megszabadultál a halott férjed dolgaitól. – Ahogy enyhe dühvel fújtatott, alsó agyarai előbukkantak rejtekükből, miközben kopasz fejét vakargatta.

− Azokat Istinek tettem félre – forgattam a szemem, miután végignéztem a doboz tartalmán. Régi fotók, pár feliratos póló, könyvek, és lemezek. Nem is értettem, miért gondolta Gergő, hogy ezeket ki kellene dobnom. – A tizennyolcadik születésnapjára fogja megkapni, úgyhogy szépen kérlek, tedd vissza oda, ahol találtad!

− Nem úgy volt, hogy titkolni kell előtte az apja kilétét? – vonta össze a szemöldökét. – Tudod, mert a nagybátyja őrült módjára keres titeket, és elvileg így van a legnagyobb biztonságban a gyerek.

− Tizennyolc évesen már lesz elég ereje, hogy megvédje magát. Ráadásul nem hiszem, hogy csak úgy lelépne megkeresni Ágostont, és bosszút állna a nagyszüleiért.

− Én viszont szívesen elkenném a köcsög száját. Bírtam az idősebb Istvánt, meg Ingridet is.

− Tudom, öcsi – sóhajtottam szomorúan. – Én is. – Ekkor hallottuk meg a bejárati ajtó csukódását. Gergő egyből kihajolt az előszobába, mire az ott álló fiam köszönt neki. – Ez így nem ér – vágtam a fejéhez suttogva egy konyharuhát. – Nekem kellene először látnom Isti barátnőjét.

− Ezt imádni fogod. – Sejtelmes mosollyal mutatott a bejárati ajtó irányába, ezzel elérve, hogy a kíváncsiságom felülkerekedjen az anyai érettségemen.

− Milyen?

− Egy elfet hozott haza. – Erre már elkerekedett szemmel siettem az ajtóhoz, hogy én is kikukucskáljak az előszobába. Tizenöt éves fiam csakugyan egy elf lányt ölelt magához, engem mégsem ez fogott meg leginkább a látványban. Ahogy lábujjhegyre állva megcsókolta Istit, a lány pólója felcsúszott, ezzel egy pillanatra szabaddá téve pigmentfoltokkal tarkított bőrét.

− A lány vitiligós – néztem elérzékenyülten azöcsémre, miután visszaléptem a konyhába. Nem tehettem ellene, könnybe lábadt aszemem, mire Gergő mosolyogva megölelt. – Tiszta apja ez a gyerek.