Majdnem megfojtottam magam, miközben a nyakkendőt próbáltam megkötni. Rengetegszer hordtam ezelőtt, tudtam, miként működik, most valahogy mégsem ment. Az ingemet négyszer gomboltam félre, a mellényemet elfelejtettem kivasalni, a cipőmet megkarcoltam, a hajam össze-vissza szállt, és akkor még nem is néztem, hogy úgy izzadtam, mint valami profi sportoló. Bezzeg Dorkának segített a családja és a barátnői, én meg teljesen egyedül maradtam a készülődéssel. Legalábbis délelőtt ezt hittem.

Harmadik alkalommal kötöttem meg rosszul ezt a vackot, mikor valaki csöngetett. Értetlenül fordultam az előszoba felé, elvégre pont ma senkit sem vártam látogatóba. A nagy kapkodásban eszembe se jutott, hogy a kukucskálót használjam, azonnal kitártam az ajtót, de legszívesebben vissza is csuktam volna. A szüleim álltak előttem, anyám éppen apámat szidhatta le valamiért, mikor megjelentem.

Be akartam csukni az ajtót, anyám azonban gyorsabban reagált, mint én, betolt a lakásba, majd egyből a nyakkendőmnek esett, hogy helyesen megkösse.

− Ti mit kerestek itt? – léptem hátra, mire a ruhadarab anya kezében maradt.

− Gratulálni szeretnénk az esküvődhöz. – Apám vöröslő arccal dörzsölte meg a tarkóját, ám a felesége hirtelen torokköszörülésére mélyen felsóhajtott. – De a legfontosabb, hogy szeretnénk bocsánatot kérni. Nos, főleg én. Túlreagáltam a dolgot, elvesztettem a fejem, és olyasmiket mondtam, amit nem is gondolok komolyan. Annyira dühös lettem, amiért hónapokig titkoltad, néha hazudtál is róla, és végül Ágostontól tudtam meg, hogy elborult az agyam. Fiam, szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyire sajnálom.

− Hogy találtatok meg? – Megenyhülten néztem rájuk, elvégre mégiscsak a szüleim, akikkel egészen addig a pontig teljesen jó kapcsolatom volt.

− Dorottya küldött egy meghívót – mutatta fel anyám a borítékot. – Meg egy levelet is, amiben leírta nekünk, hogy hol laktok.

− Anyukád egy órán át sírt, mikor kinyitotta az üzenetet – próbált poénkodni apa, mire a felesége „tökön rúglak" tekintettel nézett rá.

− Az te voltál. – Erre már elkerekedett a szemem. Anyám arcán láttam, hogy nem hazudott, apa pedig még vörösebb lett. – Pont, mint két évvel ezelőtt.

− Merre van a fürdőszoba? – Válaszul magam mögé mutattam a megfelelő ajtóra, ami mögött apám szinte azonnal el is tűnt.

− Komolyan mondtam – folytatta anyám. – Két és fél évvel ezelőtt, a veszekedés utáni napon rájött, mekkora hülyeséget csinált. Mikor hazaérve nem találtunk otthon, csak a hajadat a csapban, teljesen összetört. Égen-földön keresett téged, hogy bocsánatot kérhessen. Fontosabb vagy apádnak, mint valaha gondolnád.

− És neked? – Mosolyogva intett magához, hogy be tudja fejezni a nyakkendőm megkötését, valamint minden más gondomat, amikkel eddig szenvedtem. – Amíg ő kiabált, te csak ültél ott, meg sem szólaltál. És a legrosszabb, hogy nem láttam meglepettséget az arcodon. Te tudtad, hogy Dorka és én...

− Egy anyuka ismeri a fiókáit – gombolta ki az ingem, hogy helyrehozza. – Láttam az arcodon, hogy szerelmes vagy. Ahogy azt is, milyen szemmel nézel a lányra. Sokkot kaptam Ágoston viselkedése miatt, egyszerűen nem értettem, mi lett a kisebbik angyalkámmal, hogy ilyet merjen tenni a saját bátyjával.

− Vele most mi van?

− Szerencsére ritkán látjuk. Minden percét Anasztáziával tölti, de nem a romantikus értelemben. Fel sem mertem vetni az ötletet, hogy hívjuk el magunkkal hozzád.

− Szerintem jól is tettétek – sóhajtottam fel. Apám ekkor végre előkerült, és ahogy elgyötört arcára néztem, hirtelen megláttam rajta pár apró jelet, amik alátámasztották anya szavait. Tényleg megzuhant, a szeme alatt sötét karikák helyezkedtek el, pár halvány ráncot is észrevettem a bőrén, pedig mi elméletileg nem szoktunk ráncosodni. Megfogtam anyám kezét, ő pedig értette, mit akarok, elengedett, hogy odarohanhassak apához, szorosan megöleljem.

− Szeretnénk része lenni az életednek, István – simogatta a hátamat. – Meg tudsz bocsájtani?

− Ha leszel a tanúm. – Válaszul halkan elnevette magát. Reméltem, hogy Dorka édesanyja megérti, miért változik a felállás.

− Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem. Büszkevagyok rád, hogy ilyen feleséget találtál.