„ Yoongit ölelgettem amikor megjelent..."

Taehyung Pov.:

Namjoon jött sietős léptekkel felénk. Teljesen lefagytam. Nem akartam vele találkozni... azok után ami történt... Megint könnyek szöktek a szemembe amit Yoongi rögtön észrevett. Időközben Nam odaért hozzánk.
- Sziasztok!
- Helló. - mondta Yoongi helyettem is.
- Tae... beszélhetnénk? - kérdezte Nam.
- I..i.igen. - nyögtem ki nehezen a választ.
Kicsit arébb sétáltunk és leültünk a székekre.
- Figyelj Tae. Tudom, hogy nem örülsz annak, hogy visszaköltözöm. Tudod az a helyzet, hogy már végeztem az egyetemen. Itt kaptam munkát. Így hát kénytelen leszel elviselni. És azt is el kell viselned amit fogok csinálni veled. - mondta egy pimasz mosolyt vágva.
- Nem! Namjoon! Elég volt! Soha többet nem engedem, hogy azt tedd velem újra amit régen. - kezdtem el sírni. Meg akarta fogni a kezem, de én elrántottam. Egyre jobban folytak a könnyeim... és... egyszerűen kiszaladtam a kórházból. El akartam tűnni onnan jó messzire. Azt se tudtam, hogy hova megyek. Csak futottam előre. Éreztem, hogy kezdek fáradni. A könnyeim még mindig folytak. Elmentem a Haneul parkba.

Ott leültem egy padra és csak néztem ki a fejemből. Észre se vettem, hogy elment az idő. Már teljesen besötétedett. Bekapcsoltam a telefonomat. Yoongi írt nekem és volt 15 nem fogadott hívásom tőle.

Letettem a telefont és néztem a tájat.

Yoongi Pov.:
Nam félrehívta Tae-t, hogy beszéljenek. Gondoltam, hogy valami személyesről beszélnek majd. Figyeltem Tae reakcióit miközben beszéltek Nammal. Egyszer csak elkezdett sírni és kirohant a kórházból. Utána szaladtam, de mire kiértem eltűnt.

Visszamentem Namhoz.
- Mégis mi a francért futott el Tae???? Mit mondtál neki?????? Hhu??? - kiabáltam vele.
- Nyugodj már le Suga. Én csak azt mondtam neki, hogy visszaköltözök. Itt kaptam állást, ezért visszajövök. - magyarázkodott Nam.
- Ha csak ennyit mondtál neki akkor miért szaladt el sírva???
- Nem tudom. - vonta meg a vállát.
- Ha bármi baja lesz miattad én esküszöm... - kezdtem el fenyegetőzni, de közbeszólt.
- Miért akkor mi lesz??? Jézusom Suga úgy véded Tae-t, mintha a csajod lenne. Tudtommal nem jártok... vagy mégis???
- Az neked legyen lényegtelen! Na én megkeresem Tae-t. Cs!
Meg se vártam a válaszát. Szépen kisétáltam a kórházból és elindultam megkeresni.

Hiába hívtam. Hiába írtam neki. Nem reagált semmire. Aztán egy idő után válaszolt. Írta, hogy hol van és vigyek neki csokis fánkot. Már sötét volt az utcákon.

Megvettem a csokis fánkot és elindultam a Haneul parkba.

Mikor odaértem a kedvenc helyünkre, Tae sehol nem volt. Bepánikoltam. Azt mondta, hogy itt lesz. Miért nincs itt??? Hosszas agyalás után rájöttem, hogy van még egy kedvenc helyünk is. Elindultam oda. 10 perc alatt odaértem. Tae ott ült a padunkon és szipogott. Odamentem hozzá.
- Szia Taetae.
- Sz..sziiia... - szipogta.
- Taetae mi a baj?? Miért futottál el?? - kérdeztem aggódva.
- E..ee..elöbb kérek egy csokis fánkot. - mondta továbbra is szipogva.
Adtam neki egy csokis fánkot, meg egy csomag zsebkendőt. Megettük a csokis fánkot, aztán Tae megszólalt:
- Amit most elmondok azt nem szabad elmondanod senkinek! Főleg nem Nam-nak ! - mondta szigorú tekintettel.
- Nem fogom elmondani senkinek!
- Rendben... - sóhajtott. - Nos.. az a helyzet, hogy Nam... Nam eeengem... megerőszakolt... többször is... amikor itthon lakott még.... - mondta sírva. - Azért mentem mindig hosszú ruhákba, mert tele voltam ütés és harapásnyomokkal. Mindig azt mondta, hogy csak az övé lehetek. Aztán megkapta a levelet, hogy felvettek Busan-ban az egyetemre. Akkor azt gondoltam, hogy végre eltűnik az életemből... de... Helyette visszaköltözik hozzánk... Amikor a kórházban voltunk azért hívott félre, hogy ezt elmondja. Ezért kezdtem el sírni és ezért rohantam el.... - fejezte be Tae.
Meg se tudtam szólalni. Soha nem gondoltam volna, hogy Nam megerőszakolta.
Megöleltem az egyre jobban zokogó Tae-t.
- Gyere menjünk haza. - mondtam neki.
- R..rrendben... - szipogott ismét. Lassan setáltunk haza.

Mikor hazaértünk Tae-t lefektettem az ágyamra és betakartam. Nem kellett 2 perc és aludt is. Adtam egy puszit a homlokára. Lementem a konyhába egy kis kávét inni. Miután megittam bementen a nappaliba. Kinyitottam kanapét, vettem egy takarót és egy párnát. Bekapcsoltam a tévét, hogy legyen egy kis háttérzaj.

Hajnali 2 van. Még mindig nem alszom. A gondolataim Tae körül jártak. Tényleg nem gondoltam volna, hogy Nam megerőszakolta. Ráadásul többször is. Eldöntöttem magamban, hogy mostantól mindenkitől megvédem Tae-t. Még akkor is, ha ez miatt Jimin furán néz majd rám...
Ezek után valamikor elaludtam.

Először is szeretnék elnézést kérni, mivel tegnap azt írtam hogy lesz még egy rész. Őszintén bevallom, hogy bealudtam sztori irás közben. 😶😶
Másodszor pedig: kijavítottam a 3.részt ugyanis ott Hoseok jelenik meg és nem Namjoon.

Ha tetszett a rész akkor kommentelj💬 vagy nyomj rá arra a szép csillagra🌟
Mindenképp kommentelj ha elovastad, mert tudni szeretném hogy érdemes-e folytatnom a sztorit.
Köszönöm ❤️

~ParkYoungi