–Mostanában nagyon el vagy kalandozva.–Tette le elém a reggelim Jungkook, míg én megköszöntem azt, de egyben furcsán is néztem rá.

–Miért mondod ezt?–Nevettem fel kínosan, ugyanis valójában én is tudtam, hogy ez így van, csak reménykedtem benne, hogy ez másnak nem tűnt fel. Úgy látszik mégis.

–Mert így van, de hiába érdeklődöm, Felixék alig mondanak valamit ha rólad kérdezek, Jiáról nem is beszélve, aki állandóan tereli a témát.–Támaszkodott meg előttem, s bár én csendben voltam, ettől függetlenül belül mégis üvöltöttem. Végül csak szemet forgatva toltam el magam elől a tányért, s fordultam ki a konyhából.

–Ne üsd bele mindenbe a dolgod, Nyuszi!–Néztem hátra a vállam fölött, míg ő elképedve nevette el magát, s indult meg utánam.

–Nem ütöm bele mindenbe az orrom, de érdekel, hogy mi van veled, hiszen fontos vagy nekem.–Fordított szembe magával, s nagyon jól esett amit mondott, de egyben keserű érzés is volt mellé. Sóhajtva hajtottam le a fejem, s bántam, hogy nem mertem megszólalni, azt viszont mégjobban, amit tettem. A szemébe sem mertem nézni, nemhogy bele mondjam a bűnöm. Nagyon mérges lenne?

–Ígérem neked, hogy mindent elmondok, csak egy kis időt kérek, rendben?–Mosolyodtam el erőltetetten, ő pedig egy sunyi mosoly kíséretében húzott magához közelebb, s hajolt fülemhez.

–Előbb vagy utóbb, de úgy is rá jövök ám a mocskos kis titkodra.–Harapta meg fülcimpámat, nekem pedig muszáj volt megkapaszkodjak izmos vállában, hiszen majd' össze csuklott alattam a két lábam.–Elvitte a cica a nyelved?–Pimaszkodott, de nem hagyott időt válaszra, csupán csak ajkaimra tapadt, s lágyan falni kezdte azokat.

Szerettem Jungkook csókjait, főleg az óvatosakat. Mikor puháival lágyan, puhatalózva érintette sajátjaim, mintha csak fel akarna fedezni egy teljesen új világot. Annyira lágy és szenvedélyes volt olyankor, hogy képes lettem volna csupán ennyitől is elolvadni, s úgy éreztem, hogy igazán nagyon szerelmes vagyok. Hogy nincs más, csakis ő és én az egész világon és olyankor én is őszintén szeretve éreztem magam. Szerettem mikor két keze arcomon volt, s közben mindkét oldalt cirógatott, de olyan óvatosan mintha bármelyik percben össze törhetnék.

De szerettem a vad csókjait is. Mindig feltüzelt velük, s ez is volt a célja. Olyan hevesen, s erotikusan tudta falni ajkaim, hogy már ennyitől is elöntött a vágy érzése. Tüzes volt, lényegretörő, birtokló, s mindig úgy éreztem közben, hogy nem csak szerelmes vagyok, de tökéletes is. Mert ezt éreztette velem. Éreztette velem, hogy tökéletes vagyok, hogy neki való vagyok, hogy kellek neki minden szempontból. S ez igazán jól esett.

Nem is tudom, hogy mikor jutottunk el a kanapéra, de már csak azon kaptam magam, hogy ő felettem támaszkodik, miközben nyakam lepi el apró csókokkal. Istenem, mindig mindent annyira jól csinált. Apró kezem pólója alá csúsztattam, másikkal pedig a tarkóján lévő rövid haját cirógattam. Nem tartott sokáig nyakam kényeztetése, ugyanis mellkasánál fogva feljebb toltam őt, majd levettem róla a zavaró textilt, s azzal a lendülettel magam alá löktem, így én voltam felül. Magamat is megszabadítottam a pólómtól, s a másik után dobtam, végül nyakára hajolva szívni kezdtem az érzékeny bőrét. Szeretek rajta nyomokat hagyni, ezzel mindig is egy kicsit magamhoz láncolom őt.

Különösen szerettem a kulcscsontját, így rögtön utána azt vettem célba, s pillangó puszikkal leptem el, majd itt is hagytam pár nyomot. A végén elégedett mosollyal néztem munkámat, s vigyorogva nyomtam egy csókot kívánatos ajkaira. Kapott is az alkalmon, hirtelen maga alá fordított, s mire kettőt pislogtam már a nadrágjától szabadult éppen. Én is hasonlóképpen tettem, hiszen igencsak kezdett már kényelmetlenné válni az anyag, s hát az időt sem akartam tovább húzni.

Nem fogok hazudni senkinek, eddig még egyszer sem feküdtünk le. Úgy gondoltam, hogy az túl nagy lépés lenne a kettőnk különös kapcsolatában, valamint ez a bizalom egyik jelképe is. Én pedig nem szerettem volna ezt a nagy lépést megtenni, hiszen így is alig tudtam a szemébe nézni néha. Jungkook túl jó volt hozzám, én pedig nem akartam, hogy úgy feküdjön le velem, hogy azt hiszi bízhat bennem. Mármint ez nyilván így van, de..Azért én anno mégis csak hoztam egy rossz döntést. Nem engedhettem meg magamnak sem, hogy még ennél is tovább bántsam a fiút.

Jungkook tenyerével izgatta az így is eléggé izgalmi állapotában lévő farkamat, közben felsőtestemet kényeztette puháival. Természetesen én sem akartam csak egy tengericsillag lenni alatta, így hát én amennyire csak tudtam; egyik lábammal izgattam őt odalent, közben végig tapogattam izmos felsőtestét. Olyan csodálatos teste volt ennek a fiúnak, hogy elhinni is alig mertem. Egyszerűen csak túl tökéletes volt.

Jungkook egész végig tiszteletben tartotta, hogy nem állok készen a rendes szexre, sőt szerintem egyelőre ő sem, így hát sosem erőszakoskodott ezzel kapcsolatban. Természetesen ez most sem történt meg, így hát miután lekerült rólunk az alsónemű szokásosan az ölébe ültem, s csípőmet lendítve dörgöltem össze saját farkam az övével. A kellő érzést megadta, s bár nem olyan volt mint egy rendes aktus, a jóleső bizsergés mégis mindig végig futott rajtunk, s libabőröket váltott ki puha bőrünkre.

Az orgazmus egyszerre ért el hozzánk, s egymásra borulva lihegtünk mindketten, mert bár nem egy rendes szex volt, ettől függetlenül még majdnem ugyanolyan volt az érzés, s ugyan úgy mozogni kellett egy bizonyos szinten.

Szerettem őt, mert bár tudtam, hogy ő akármennyire is készen állna a szexre; nem kérdezte meg, hogy én miért nem akarom. Egyszerűen csak elfogadta a tényt, s anélkül próbált meg mindkettőnknek gyönyört okozni. Ő tekintettel volt rám.

••••

Anya nem sokkal azután, hogy elvittem Jungkookot hozzánk megkért, hogy vigyem el a közeljövőben ismét. Nem sok időnk volt rá az egyetem miatt, ráadásul néha beugrottam dolgozni is, s volt, hogy Jungkook sem ért rá, így erre csak pár héttel később tudtunk sort keríteni. Történetesen az utolsó aktus szerűségünk után.

–Jimin szívem én úgy látom, hogy nagyon jól megvagytok Jungkookal. Igazam van?–Húzta végig mutató ujját nyakán, én pedig értve a célzást azonnal fülig pirultam, s inkább lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen a szemébe nézzek.

–Igazából eddig még nem feküdtünk le, úgyhogy ne gondolj semmi rosszra!–Vakartam meg zavartan a tarkóm, s végre hajlandó voltam a szemeibe nézni. Értetlenül nézett vissza rám, míg én sóhajtva bekamuztam valamit.

–Ő neki nem volt dolga eddig fiúkkal.–Vallottam be, s rá kellett jöjjek; nem is hazudtam neki. Rajtam kívül tényleg nem volt semmi kapcsolata rácokkal, én vagyok neki az első.

Anyám először meglepődött, majd bólogatni kezdett, s közelebb hajolva a fülembe suttogott.

–Szentig meg voltam róla győződve, hogy meleg mint egy kandalló.–Azzal magamra is hagyott, én pedig jó ízűen felnevettem. Mi lenne velem anyám nélkül?

2022.05.19.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💜

Hibákért elnézést!🥺