Fogalmam sem volt, hogy előző éjjel mégis mi a fene történt, egyszerűen képtelen voltam bármit is felfogni, pedig már másnap reggel volt. Annyira hihetetlennek tűnt az egész, hogy abban is kételkedem, hogy valóban megtörtént-e ami, vagy csak álmodtam esetleg. Ráadásul Jungkook rohadtul semmiben sem segített, ugyanis ugyan úgy viselkedett mint a történtek előtt. Egyszerűen semmit sem voltam képes kiolvasni a tekintetéből, de még az arca sem árulkodott semmiről sem.

–Meddig dolgozol?–Kérdezte reggeli közben, ami meglepett, hiszen eddig csak csendben ültünk egymás előtt, s ettünk. Pár pillanatig csendben maradtam, aztán lenyeltem a falatot ami a számban volt, s rá emeltem a tekintetem.

–Ha minden igaz, akkor körülbelül fél négykor.–Bólintott egyet, aztán tovább evett, én pedig elhúztam a számat. Kellemetlen volt, nagyon kellemetlen volt, így inkább gyorsan belapátoltam a reggelim, s aztán készülődni kezdtem.

Nem sok kedvem volt továbbra is ott maradni, rohadtul kínos volt az egész reggel, szinte semmit sem beszéltünk egymással, s olyan feszélyezve éreztem magam egész végig, hogy szinte kiette a gyomrom az ideg. Sőt, már éreztem, hogy az étel lassan vissza jön. Nem volna túl szerencsés, tekintve, hogy már mostam fogat. Meg amúgy sem.

–Délután érted megyek!–Állt meg mellettem mikor már a cipőm húztam fel, én pedig nagy szemekkel pislogtam rá. Miért?

–Mi? Ugyan, nem szükséges, haza találok.

–Tudom, de gondoltam vissza jöhetnél ide, és tölthetnénk együtt az estét. Ha nincs ellenedre.–Magyarázta. Mérlegeltem a helyzetet, hogy vajon bele menjek-e az ajánlatába, végül úgy döntöttem, hogy rossz dolog nem sülhet ki belőle, így végül lassan ugyan, de bólintottam egyet.

–Oké.–Engedtem meg egy halvány mosolyt, amit ő szélesen viszonzott, majd nyomott egy puszit a homlokomra, s utamra is engedett. Persze én ismét csak nagy szemekkel pislogtam magam elé, s azt sem tudtam, hogy mégis merre figyeljek. Abban is kételkedem, hogy egyben eltalálok az étteremig.

꒷꒦꒷‧˚₊‧꒦꒷꒦ ꒷꒦‧˚.⁺꒷꒦꒷‧˚꒦

Hyunjin próbált faggattni egész nap, hogy mégis mi a fene bajom lehet, de egyszerűen nem tudtam mit mondani neki.

Bár hálás voltam amiért néha dolgozhattam itt, Hyunjinnal, most mégis hátránynak éreztem. Nem miatta, hanem mert látta rajtam, hogy valami nincsen rendben, s ezzel őt is csak hátráltattam a munkában.

–Elmondom ebéd szünetben, de kérlek figyelj a munkára, mert te állandó dolgozó vagy itt, én pedig csak néha járok be.–Utaltam arra, hogy neki igenis  fontos lenne oda figyelni, míg nekem teljesen mindegy, engem bármikor elküldhetnek.

Sóhajtva ugyan, de beleegyezett abba amit mondtam, s innentől kezdve szinte teljes figyelmét a munkára fordította. Bár láttam néha, hogy még így is figyelt rám fél szemmel.

Az ebéd szünet hamar el is érkezett, s láttam azt a kicsattanó örömöt a magas szőkén, hogy végre elmesélem neki mi történt. Izgatott volt, még az ételt is úgy ette. Megmosolyogtam, hiszen aranyos volt, viszont ez hamar egy fájdalmas grimaszba fordult, s emiatt egy kissé ő is elszontyolódott.

–Nagy a baj?–Fogott vállamra óvatosan, én pedig lassan fejet ráztam. Végülis tényleg nem volt túl nagy gond, csupán csak én nem tudtam, hogy mégis mi a fene történik az életemmel és Jungkookkal. Érdekes dolgok ezek, azt kell, hogy mondjam.

–Nem, nem nagy a gond, sőt..Tegnap Jungkooknál voltam, és olyan történt aminek nem kellett volna.

–Lefeküdtetek?–Kérdezte halkan, én pedig fejet ráztam.

–Csak..Kiverte kettőnknek.–A magas szőke értetlenül nézett rám, én pedig full vörös fejjel elkezdtem neki részletezni, hogy kicsit világosabb legyen számára a mese.–Aztán reggel azt mondta, hogy értem jön délután, s végül nyomott egy puszit ide.–Mutattam homlokomra. Az előttem ülő elmosolyodott, majd lágyan vállamra simított.

–Ez tök jó, talán Jungkook érez irántad valamit.–Rántott vállat.

–Hyunjin, ez nem jó.–Sírtam el magam majdnem, ő pedig megkérdezte, hogy miért nem?!–Mert én nem érzem úgy, hogy érzelmileg vonzódnék hozzá, ráadásul nem akarom kihasználni.

–Miért használnád ki?

–Fogadtam rá..Hogy tudnék utána így lenni vele, hmm?–Néztem kétségbeesetten szemeibe, mire szusszantott egy nagyot, s maga elé meredt.

–Később megbeszéljük, de most gyere, mert a főnök kinyír!–Utalt arra, hogy lejárt az ebéd szünet. Elhúztam a számat, viszont én is feltápászkodtam, hogy vissza tudjunk menni dolgozni. Nem sok kedvem volt most ehhez, mégis muszáj lesz, hiszen valamiből nekem is meg kell élnem. Igaz, a szüleim azért kisegítenek, ha úgy hozza a sors, de igyekszem a saját lábaimon megállni.

꒷꒦꒷‧˚₊‧꒦꒷꒦ ꒷꒦‧˚.⁺꒷꒦꒷‧˚꒦

–Később hívlak!–Súgta oda nekem Hyunjin munka után, majd lepacsizott velem és Jungkookkal is, ugyanis idő közben már el is jött értem. Intettem egyet, aztán a magas fekete hajú felé fordultam, aki egy széles mosollyal arcán nyitotta ki nekem a kocsi ajtót.

–Még mindig nincs nálam ruha.–Néztem rá miután be ült mellém, ő pedig bólintott, hogy tudja jól. Így is mázlim volt, hogy voltak nála számokkal kisebb ruha darabok.

–Jia ma át hozott neked pár cuccot, ne aggódj ezen!–Vigyorgott, míg én csak teljesen értetlenül néztem rá. Úgy döntöttem, hogy inkább nem kérdezem meg Jia mit keresett ott, legalábbis azt nem, hogy mit szólt hozzánk. Azért mégiscsak eléggé érdekes lehetett neki, hogy a cuccaim Jungkookhoz kell vinnie. Nekem legalábbis mindenképpen az lenne, tekintve, hogy Jungkook utál engem, és elvileg én is őt.–Rendben?–Szorított térdemre a magas fekete hajú, mire bambán pislogtam felé, hiszen nem hallottam mit mondott.

–Ne haragudj, elbambultam.

–Csak azt mondtam, hogy mivel nehéz napod lehetett ma, így nem terveztem sok mindent, csak egy kis filmezést, aztán ha szeretnél vehetsz egy forró fürdőt is.

–Jól hangzik.–Mosolyodtam el a mai nap először őszintén, s nem is kérdés, haza érve szinte szaladtam a lakáshoz. Az utóbbi időben szerettem itt lenni, bár olyan eget rengetően sokat nem voltam itt. Mégis jó érzéssel töltött el, hogyha beléphettem.

Viszont amint a szobába sietettem, az ajtóban megtorpantam. Hirtelen villant be az összes emlék tegnap estéről, s olyan mértékű zavar jött rám, hogy szavakba se tudom foglalni. Szó szerint éreztem amint a testem forró lesz, s hirtelen izzadni kezdtem.

Össze rezzentem mikor Jungkook mögém lépett, majd egy finom mozdulattal derekamra simított, s maga felé fordítva egy finom csókot nyomott ajkaimra. Nem mondom, jól esett, mégis bennem volt az az érzés, hogy nem kéne ezt csinálnunk.

–Gyere! Nézzünk egy filmet, aztán pihenjünk!–Tette le táskám a szobába, aztán már vissza is csattogtunk a nappaliba.

Végül nem filmet nézünk, hanem egy Netflixes mese sorozatot, ami nekem már az első résznél minden figyelmem megragadta. Kicsit Family Guy és South Park beütése van, csak visszafogottabb és számomra igazgalmasabb is. Nem gondoltam volna, hogy egy mese így leköti majd a figyelmem, de hát ide jutottunk. Végülis nem panaszkodom, tényleg baromi jó.

Ezután valóban vettem egy forró fürdőt, s végül Jungkook agyában kötöttem ki. Gondoltam megvárom, hogy tudjak vele beszélni pár szót, de annyira leszívta minden energiám a mai nap, hogy egyből be is aludtam. Az utolsó emlékem már csak az, hogy a magas fekete hajú mögém fekszik, átkarol s végül is szuszogni kezd.

2021.12.23.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💜

Hibákért és a késői részért elnézést!🥺

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!!🎄❤❤❤

Valamint akit érdekel a sorozat, és van is Netflix oldala, annak mondom, hogy 'A kiábrándult királylány' a címe! Tényleg meleg szívvel tudom ajánlani annak aki még nem látta, fantasztikus ez a mese!!!