két évvel később

Kapkodva szedtem össze a táskám tartalmát, s rohantam kifelé, hogy még időben el tudjak indulni. Bár már esélytelen volt, öt perc múlva a helyszínen kéne legyek, de én még sehol sem vagyok, mert a retkes ébresztő órám baszott szólni. Minek állítom be, ha magától gondol egyet és kikapcsol?

Szeptember elseje van, ami azt jelenti, hogy Jungkook születésnapja. Izgatott voltam, ugyanis a tavaly nem tudtunk együtt ünnepelni, most pedig már egy hete nincs itthon, ugyanis elment Busanba a szüleihez. Nem is tudja, hogy partival készülünk neki, csak simán elhívta Hyuna magához, hogy tolja oda a seggét és szerelje be neki az új TV-t, mert ő segg hülye hozzá. Természetesen ebből semmi nem volt igaz, hiszen nincs új TV-je és még csak nem is hülye hozzá. Simán össze rakja teljesen magától is. Nem kell neki segítség, állítása szerint főleg nem férfiaktól.

Egyébként Jungkook belement a segítségbe, bár Hyuna állítása szerint igencsak nehezen, ugyanis már haza akart menni. Nem tudom mit mondott neki a lány, hogy végül mégis rá tudta venni, de azt hiszem nem is akarom megtudni. Engem is mindig szemét módon vett rá a dolgokra.

–Jimin! A jó Isten áldjon meg, Jungkook két perc múlva befut! Ugye nem ide parkoltál?–Szidott meg Mina, valamint vont kérdőre.

–Nem, dehogy. Két utcával lejjebb.–Legyintettem hanyagul, a következő pillanatban pedig megszólalt a csengő, így mindenki elbújt valahova, aztán Hyuna ajtót nyitott.

–Üdvözöllek pöcs cibáló!–Szorította magához a lakás tulajdonosa Jungkookot, míg az illető szemet forgatva tette le a táskáját a fal mellé.

–Muszáj mindig..-Nem tudta befejezni a kérdését, ugyanis hirtelen mindnyájan elő ugrottunk a lakás különböző pontjaiból, s egyszerre kiabáltuk neki, hogy 'Boldog Születésnapot!'. Jungkook nevetve nézett szét kis társaságunkon, s meghatódva hajtotta le fejét, ugyanis kissé zavarba jött.

–Örülök, hogy vissza tértél.–Mosolygott rá a házigazda, míg Jungkook magához ölelte.

–Megint bedőltem neked.–Nevetett a nyuszi fiú, mi pedig egyszerre követtük őt, hiszen valóban nem először dőlt be neki. Sőt, senki sem tud rajta átlátni. Van amikor egyből leesik, hogy hantázik, de akkor pont ez a célja. Lehetetlen rajta kiigazodni.

–Boldog Születésnapot!–Ölelgette meg mindenki Jungkookot, s kapott egy csomó ajándékot is mellé, ő pedig nem győzte mindenkinek megköszönni. Láttam rajta, hogy már nagyon a sírás határán áll, persze csak azért mert meghatódott. Nagyon aranyosan festett, ahogy ajkai le voltak biggyesztve, s mindenkire hálásan, valamint szeretetteljesen nézett. Tényleg nem győzött hálálkodni, de még csak megszólalni is alig tudott.

–Boldog Születésnapot!–Simítottam tarkójára egy apró mosollyal, míg ő azonnal derekamra helyezte szabad kezét, s közelebb húzva magához egy csókba invitált. Muszáj voltam felszusszantani, hiszen nagyon hiányzott ebben a pár napban, s már igencsak vágytam a közelségére. Szinte már kissé depressziós is voltam nélküle, de ezt be nem vallanám senkinek. Nem mintha nem lett volna mindenkinek nyilvánvaló.–Ez a tiéd.–Adtam át neki az ajándékát, majd szájára pusziltam.–Ezt csak otthon bonthatod ki!–Suttogtam magunk közé. Nem volt benne semmi különös, de szerettem volna, ha ezt magunk között nyitotta volna ki.

–Jól van gerle pár, elég lesz az enyelgésből!–Szólalt meg Hyunjin a háttérből, mi pedig nevetve néztünk rá.

–Mondja a másik nyál madár.–Forgatta meg szemét Hyuna, ezzel is Felixre utalva, akinek azóta sem engedte el a kezét, hogy én itt vagyok.

A két évvel ezelőtti buliban a csók után beszéltek, természetesen tiszta fejjel, s mint kiderült egyikőjüknek sem közömbös a másik. Megbeszélték, hogy adnak maguknak legalább egy hónap próba időt, s ha megy köztük a párkapcsolat, akkor hivatalosan is össze jönnek. Szerencsére sikerült nekik, úgyhogy rögtön utána össze is jöttek, s bár van egy-két egészséges vitájuk; együtt vannak azóta is. Nagyon aranyos párt alkotnak, illenek egymáshoz, s mindenki nagyon örült nekik.

A születésnapi parti nagyon jó hangulatban telt, mindenki nagyon vidám volt, s jókat beszélgettünk. Jungkook mesélt az elmúlt hetéről, valamint mi is beszámoltunk neki mindenről. Rengeteget ettünk és ittunk, végül már csak az ajándékozás maradt. Jungkook nem is tudta hirtelen, hogy mégis melyik ajándékkal kezdje, annyi mindent kapott.

Felix és Hyunjin természetesen együtt ajándékoztak, egy névre szóló gitár pántot kapott tőlük, ugyanis hobbija lett az elmúlt egy évben a gitározás. És igencsak jól megy neki, sőt, nagyon ügyes benne. Néha fel is szokott lépni, de ezt nem viszi túlzásba. Állítása szerint kissé szégyenlős, főleg mikor énekelnie kell, de ha színpadon van ez egyáltalán nem látszik rajta.

Hyuna magához híven egy üveg síkosítót ajándékozott, valamint két doboz gumit. Természetesen ebből úgy is csak a gumi lesz elhasználva, hiszen hála égnek Jungkook jól végzi a munkáját ahhoz, hogy ne kelljen azt a szart is használni. Baj is lenne, ha segítségül kéne hívnunk.

Jia egy rakat baba ruhát ajándékozott, ugyanis esélyes, hogy hamarosan sikerül örökbe fogadnunk egy babát. Sok meló van vele és nagyon hosszú folyamat, de kitartóan véghez visszük. Fél éve jött ránk ez a hóbort és azóta sem múlt el ez az érzés, hogy mi mindenképpen szeretnénk egy gyermeket. Sőt, minél közelebb kerülünk a célhoz, annál izgatottabbak vagyunk.

Mina egy csomó külföldi édességet szerzett be Jungkooknak, valamint a tetováláshoz pár új kelléket, ugyanis ha hiszitek, ha nem; Jungkook tetováló lett. Mindig is jól rajzolt, s már az egyetemen is tudta, hogy ő ezzel fog foglalkozni a későbbiekben. És sikerült is neki. Annyira ügyes volt már csak gyakorlás közben is, hogy eléggé gyorsan sikerült neki munkát és hírnevet is szerezni. Szinte pillanatok alatt. Rettentően büszke is vagyok rá.

Az én ajándékomat tényleg félre tette, úgyhogy arra otthon kerül sor. Jungkook nagyon örült mindennek és nem is győzte megköszönni, sőt, újra teljesen meghatódott. Ezután még ettünk tortát, amit még én csináltam tegnap délután, végül mindenki haza indult.

–Remélem jól érezted magad!–Pillantottam rá egy pillanatra már vezetés közben, ő pedig gyermeki mosollyal válaszolt, hogy tökéletesen.–Ennek örülök.

Tulajdonképpen el sem tudtam hinni, hogy idáig jutottunk. Jungkook és én két év alatt sikeresen elköltöztünk, mindkettőnk befejezte az egyetemet, dolgozunk, most pedig egy közös gyermeken dolgozunk. Ha ezt valaki két évvel ezelőtt mondta volna nekem, simán pofán röhögöm és minden szó nélkül ott hagyom. De mégis itt tartunk, közös és gördülékeny életünk van.

–Tessék.–Adtam át az ajándékom Jungkooknak, aki már tűkön ülve várta, hogy mégis mi lehet benne. Azonnal az ágyra ült és el is kezdte kicsomagolni, majd hatalmas bambi szemekkel pislogott rám. Tényleg nem volt benne túl nagy dolog, egyedül egy pár gyermek cipő. Ugyanis ebben az egy hétben míg ő távol volt felhívott az árvaház, hogy minden teszten sikeresen  végig mentünk, nem volt semmi probléma az ég világon és a meleg párkapcsolat témát is sikerült megoldani.–Három nap és mehetünk érte.–Könnyeit nem szégyellve pattant fel, hogy aztán magához rántson és egy forró csókba invitáljon, majd hirtelen fenekem alá nyúlt, s felkapva megpörgetett a levegőben.

–Annyira szeretlek!–Döntötte homlokát enyémnek, én pedig mosolyogva simítottam arcára.

–Én is téged!

2022.06.02.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj! Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺