sixteenth
Egy hét is eltelt azóta a bizonyos mozizás óta, s azóta egyre jobban kezdem azt érezni, hogy szeretnék minden pillanatban Jungkookal lenni. Ez megrémiszt, hiszen nem gondoltam volna, hogy valaha is erre jutok. Sosem éreztem többet a magas fekete hajú iránt, s soha nem is akartam. Amúgy is csak magam alatt vágnám a fát tekintve, hogy fogadtam rá. Borzasztóan rosszul érzem magam miatta még mindig, s minden egyes alkalommal elönt a bűntudat maró, keserű érzése, ha bele nézek gyönyörű szemeibe. Már azon is gondolkodtam, hogy bevallok neki mindent, hátha rajtam is könnyítene, de nem akarok ilyen önző lenni. Nem akarok neki fájdalmat okozni, mert hiába rosszul indult a kapcsolatunk; mostanra azt mondhatom, hogy minden rendben van közöttünk. Bárcsak ne egy fogadás miatt lenne ez az egész.
Hogy őszinte legyek még Jungkookal kapcsolatban sem tudom, hogy mit higgyek. Azt érzem, hogy szeretnék vele minél több időt tölteni, hogy szeretném még ennél is jobban megismerni, szeretnék minden apró dologról tudni ami vele kapcsolatos, de ő..Nem is tudom. Neki talán csak egy kaland vagyok, akivel szívesen játszik, ahogyan kénye, kedve kívánja azt, én pedig akárcsak egy bábu, akit irányítanak; mindent teljesítek. Legnagyobb szerencsétlenségemre azt hiszem, hogy kezdek bele habarodni. Basszus..!
–Mi a baj kicsi Jiminie? Olyan kis nyomottnak tűnsz.–Döntötte oldalra fejét Hyuna, majd egy újabb kört tolt elém, hiszen újra együtt bulizik a banda, amire a mostani időben egyre több példa volt. Majdnem minden hétvégén, vagy második hétvégén össze gyűlünk. Vagy egy bárban tengetjük el az időt, vagy egy szórakozó helyen, esetleg valamelykőnknél. Általában változó.
–Nagyon hosszú lenne elmesélni.–Sóhajtottam egy nagyot, majd húztam le poharam tartalmát, s támasztottam meg fejem a kezemen.
–Jungkook, ugye?–Meglepetten néztem rá, de ő csak legyintett egyet, hogy meg se szólaljak.–Jimin, nézd! Nem vagyok hülye, és akár hiszed, akár nem, de a többiek sem. Mindenki észre vette, hogy az utóbbi időben sokkal többet van együtt banda, hogy Jungkook nem baszogat, és te is boldog vagy a közelében. A fogadásról is tud mindenki. Nézd, nem mondom, hogy életed legjobb döntése volt, és azt is tudom, hogy részegek voltatok Hyunjinnal, de..Most olyan jól megvagytok. Szerintem Jungkook is érez irántad valamit, csak az az emeletes marha még magának sem vallaná be. Azt hiszi, hogy Hetero a segge, de közben rád áll a rúdja.–Nagy szemekkel néztem rá, s éreztem, hogy fejem is kissé égni kezd, de nem sokáig tudtam ezzel foglalkozni, ugyanis Hyuna egy mosoly kíséretében a hátam mögé bökött fejével, majd el is ment.
Meg is éreztem egy kezet a derekamon, majd orromba Jungkook illata kúszott be, én pedig mosolyogva fordultam szembe vele. Igazán helyes volt, kissé már izzadt volt, így fekete haja begöndörödött, s pár tincs szemébe lógott. Egy egyszerű fehér ing volt rajta, felső három gombja pedig szabadon volt, így láttatni engedte mellkasát. Fekete farmere rá feszült lábaira, ezzel kiemelve izmos combjait, amiket már volt szerencsém megtapogatni. Egyszóval tökéletesen festett, maga volt a megtestesült tökéletesség.
–Táncolunk?–Hajolt arcomhoz, én pedig lassan bólintottam egyet, majd kezem övébe csúsztattam. Maga után húzott a nagy tömegben, majd valahol megállt, s mit sem törődve az emberekkel; két kezét derekam köré fonta, majd szorosan magához húzott, s úgy kezdett el velem táncolni. Annyira egymásnak voltunk tapadva, hogy egy papír lap se fért volna közénk, ám egyikünk sem bánta. A távolból még pont elcsíptem, hogy Hyuna felénk biccent, a többiek pedig vigyorogva sutyorogni kezdenek, ám nem sokáig tudtam ezzel törődni, hiszen Jungkook egy határozott mozdulattal ajkaimra tapadt. Szusszantottam egy nagyot, s majdnem fel is nyögtem ahogyan megmarkolta két félgömböm.
Puha ajkai lassan hagyták el enyémeket, hogy aztán állvonalamon végig haladva nyakam vehesse kezelésbe. Erősen markoltam karjain lévő ingét, közben ajkaimba harapva igyekeztem csendben maradni, hiszen mégiscsak egy szórakozóhelyen voltunk.
–J-Jungkook..
–Menjünk ki!–Suttogta nyakamra, majd "erőszakosan" kezdett maga után húzni, végül türelmetlenül nyitotta ki kocsiját, hogy aztán hátulra be tudjunk mászni. Még szerencse, hogy Jungkooknak sötétített ablakai vannak, máskülönben most meg lennénk lőve.
Hely szűkében voltunk, s mivel lefeküdni nem akartunk, így egy egyszerűbb hatvankilences póz mellé tettük le voksunkat. Nem hazudok ha azt mondom, iszonyatosan izgultam eleinte, hiszen a magas feketének ez minden bizonnyal az első szopása lehetett, én pedig csak simán rágölcsöltem. Végül teljesen fölösleges volt, hiszen az idő előrehaladtával úgy lettünk mindketten egyre rutinosabbak, s végül aztán mindketten oltári nagyot is élveztünk. Mondjuk nem tartom fairnek, hogy Jungkooknak ilyen jól ment az első, én pedig anno úgy rágölcsöltem, hogy el is basztam. De hát ez van, Jungkook mindig és mindenben kitűnő, mindenhez van tehetsége.
–Nem is tudom..Vissza akarsz menni?–Dőlt hátra az ülésen gondolataim főszereplője, én pedig övem becsatolva rántottam meg vállaim.
–Nem hiszem..Miért, te igen?
–Dehogy.–Rázta meg mosolyogva, s lehunyt pillákkal szemeit, majd ajkait megnyalva döntötte hátra a fejét. Nyelnem kellett egy nagyot, ugyanis iszonyúan vonzónak találtam ezt a cselekedét, s inkább el is kaptam róla tekintetem, nehogy megint vigyázba álljon a rúd. Francba, hogy ilyen hatással van rám mindig.–Hozzád vagy hozzám menjünk?
–Nekem mindegy.–Válaszoltam halkan, ő pedig mosolyogva nyomott egy óvatos csókot a homlokomra, majd előre mászott, hogy beindítsa a kocsit. Nagy szemekkel néztem utána, s szám is kissé el volt tátva, de nem azért mert megpuszilt, hanem ahogyan tette azt. Való igaz, volt már köztünk némi intim pillanat, de ez más volt. Ez gyengéd volt, és..Érzelmes, szeretetteljes.–Hozzám megyünk, de csatold be magad! Nem akarom, hogy kirepülj nekem az ülésből.–Nézett rám somolyogva a visszapillantó tükörből, én pedig lassan bólintottam egyet, s tettem amit kért tőlem.
2022.01.21.
Ha tetszett a rész, nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💜
Sajnálom, hogy lassan egy hónapja volt utoljára rész, de valahogy nincs ihletem már ehhez a könyvhöz. Ez nem azt jelenti, hogy be fogom fejezni, csak lehet, hogy nem lesz annyi rész. Remélem nem haragszotok érte. Puszi mindenkinek💕💕💕
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro