Fogalmam sincsen, hogy mi történt az életemmel, de annyira kicsapongó lett, hogy az már egyszerűen hihetetlen volt. Mindennap Jungkookal voltam, volt, hogy csak tanulni mentünk, volt, hogy csak ittunk, közös programokat szerveztünk, vagy esetleg egymásnál töltöttük az időt. A fekete hajú egyre többször kereste a társaságom, én pedig képtelen voltam neki bármikor is nemet mondani. Így lyukadtunk ki most is Busanban. Mindketten itt születtünk és viszonylag régen is voltunk már itt, Jungkook pedig kitalálta, hogy jöjjünk el. Én pedig mi mást válaszoltam volna erre mint azt, hogy; oké?!

Az első állomásunk Jungkook szülő háza volt, ahol nem viccelek, előtte sosem voltam. Bár régóta ismerem a fekete hajút, egyszerűen eddig sosem jutottunk el. Úgy tudom, hogy Tae és Hyuna volt már itt, sőt az ikrem Jia is volt, mi viszont valahogy kimaradtunk ebből. Nem volt ezzel special semmi bajom, de mikor az orrom előtt hívta el az ikrem úgy, hogy rám rám se bagózott, az egy kicsit szíven ütött. Mondjuk akkoriban nem tudom mi a fenét vártam.

Jungkook szülei egyébként rettenetesen aranyosak voltak velem, megjegyezték, hogy pontosan ugyan úgy nézek ki mint Jia, mégis egy apró különbséget látnak köztünk. Sőt még azt is mondták, hogy picit csinosabbnak is látnak mint a testvérem, de a lelkemre kötötték, hogy ezt el ne áruljam neki. Azt mondták, hogy nagyon kedves és intelligens vagyok, ami egyébként nagyon is jól esett, majd együtt reggeliztünk, aztán beszélgettünk még egy kicsit. Az anyukája csinált nekünk sütit is, amiből el is csomagolt egy adagot, aztán utunkra engedtek. Persze elmondták, hogy nagyon vigyázzunk magunkra, valamint máskor is szívesen látnak engem is, úgyhogy jöjjünk vissza minél hamarabb.

Innen egy kocsmába mentünk, ami meglepő módon kifinomult hely volt annak ellenére, hogy mégis milyen célt szolgált. Kulturált környezetben meg ittunk egy-két Sojut, persze közben beszélgettünk is, majd ismét tovább haladtunk. Úgy látszott, hogy Jungkook tele volt tervekkel és be is volt zsongva, ami miatt én is teljesen bepörögtem, pedig nagyon fáradt voltam a nap kezdetén. Nem tudtam Jungkook arányosságán nem mosolyogni, mikor olyanja volt éppen.

A napom csúcs pontja volt, mikor kosárlabda játékot játszott egy géppel, s mikor megunta azt; belemászott a szerkezetbe, s ugyan azt a labdát emelgette le és fel folyamatosan. Hasam fogva röhögtem rajta, de a célját elérte; meg lett a 999 pont. Viszont a mosoly hamar leolvadt az arcunkról, ugyanis az ellenőr kidobott minket, s elzavart. Pedig nem csak én élveztem a műsort, mindenki körbe állta egy idő után, s volt aki még le is videózta. S bár annak ellenére, hogy el lettünk küldve melegebb éghajlatra; mi mégis vigyorogva távoztunk.

–Te idióta.–Ráztam mosolyogva fejem, míg ő nevetve sétált mellettem.–Megörökítettem, csak mondom.

–Legalább valami értelmes is lesz a galériádban.

–Persze, persze.–Forgattam szemet továbbra is mosolyogva.

Jungkook következő célja egy vidámpark volt, ahol szinte az összes játékra -vagy gépre, kinek hogy tetszik-, felültetett. Ezt még egészen jól is tűrtem, de amikor az egyik leghosszabb és legkacskaringósabb hullámvasútra akart felcibálni, akkor azért elgondolkodtam azon, hogy biztos szeretném-e ezt, és nem inkább haza megyek. Persze a magas fekete addig győzködött, míg fel nem tettem a seggem rá.

–Add ide a kezed!–Szóltam rá mikor láttam, hogy szépen lassan indulni kezdünk, míg ő csak szemöldökét ráncolva nézett rám.

–Minek?–Nézett rám érdeklődve, a szerkezet pedig szépen lassan elkezdett előre gurulni.

–Kérlek!–Eléggé kétségbeesett lehettem, ugyanis ezután kérdés nélkül nyújtotta felém kezét, s nemhogy megfogta azt, de még össze is kulcsolta ujjaink. Viszont ezzel nem sokáig tudtam foglalkozni, ugyanis a vasút hirtelen megindult lefelé, én pedig olyan szívritmus zavart szenvedtem abban a pár pillanatban, hogy azt hittem leállt a mellkasomban lévő kis ketyerém. Szinte éreztem, hogy a lelkem még a testem is elhagyja.

Végül fogalmam sincs hány percet ülhettünk rajta, de végig szenvedtem az egészet, ráadásul inkább a szememet sem nyitottam ki. Remegő lábakkal szálltam le, s Jungkook mellett kullogva hagytam el ezt a borzalmas helyet, amire biztos, hogy többet fel nem szállok, akármennyire könyörög nekem bárki is.

–Ez kurva jó volt, annyira élveztem, egy csomó adrenalin szabadult fel bennem, és most ahh..Olyan jól érzem magam.–Vágta csípőre kezeit, s vigyorgott, a következő pillanatban pedig hirtelen telibe hánytam szegény srácot. Mindketten nagy szemekkel pislogtunk egymásra, egyikünk sem tudta hirtelen realizálni mi történt, aztán szépen lassan Jungkook felfogta mi is történt, s ajkait egy vonallá préselve nézett rám unottan.–Utána kellett volna a vattacukor.–Bólintott egyet, majd elindult valamerre.

Így kötöttünk ki anyáéknál. Rohadtul röstelltem ami történt, s felajánlottam, hogy menjünk az én szülő házamhoz, ugyanis innen nincs annyira messze, majd ott kap új felsőt, ezt pedig édesanyám kimossa. Nem ellenkezett, sőt, örömmel indult meg, ugyanis állítása szerint már amúgy is szeretett volna a szüleimmel találkozni újra. Hiszen persze ő már látta őket, Jia egyszer elhozta. Amin ugyebár már meg sem lepődünk.

Anyáék örömmel fogadtak minket, szerintem azt sem tudták hirtelen, hogy kinek örüljenek jobban. Jungkook azonnal kapott egy tiszta pólót, amit pedig lehánytam; elvitte kimosni. Megbeszéltük, hogy addig maradunk amíg az meg nem szárad, hiszen úgy is van szárító gép, gyorsan meg lesz. Az alatt az idő alatt pedig szépen megebédeltünk, s anyáékkal beszélgettünk. Végül apa elvonult a nappaliba Jungkookkal, én pedig maradtam mosogatni anyával.

–Tudod örülök, hogy te és Jungkook beszéltek, Jia mesélte, hogy milyen viszonyban voltatok eddig.–Szólalt meg életet adóm, míg én érdeklődve néztem rá egy pillanatra. Nem is tudtam erről.–Azt hittem, hogy ők ketten együtt vannak, de meg mondom neked őszintén, nem nagyon örültem volna neki, ez a fiú sokkal jobban illik mondjuk melléd.–Ahogy ezt kiejtette a száján hirtelen kicsúszott a pohár a kezemből, így az darabokra tört a járólapon. Apa be is kiabált, hogy mi volt ez, aztán nem is törődött ezzel többet.

–Ugyan, anya! Jungkook nem meleg, nem jönne össze velem, valamint én sem akarok vele. Csak barátok vagyunk.–Sepertem össze a szilánkokat.

–Anyád egy vén róka már, talán az ízületeim nem a régiek már, de a szemem tökéletes mint a sasé. Jungkook úgy néz rád, hogy azonnal fel tudna falni, és nem csak szemekkel.–Emelte fel mutató ujját a magasba, míg én pironkodva hajtottam le a fejem.

–Jimin, lassan indulnunk kéne.–Lépett be a magas fekete hajú. Bólintottam egyet, majd elraktam mindent ami a kezemben volt, s szedelőzködni kezdtem.

Anyáék hosszadalmas búcsút vettek tőlünk, s még azért édesanyám a lelkemre kötötte, hogy gondoljam át amit mondott. Megnyugtattam, hogy mindenképpen így lesz majd, s végül elindultunk a vonathoz.

Tulajdonképpen majdnem le is késtük, de hála égnek meg éppen hogy oda értünk. Jegyet vettünk az interneten, így nincs más hátra, mint helyet foglalni.

–Köszönöm a mai napot! Jól éreztem magam.–Szólaltam meg egy idő után mosolyogva, közben rá pillantottam.

–Úgy mondtad, mintha egy randin lettünk volna ma.–Nevetett jóízűen, míg én piros fejem rázni kezdtem.

–Jaj, nem..Nem úgy értettem..–A következő pillanatban óvatosan kezem alá csúsztatta sajátját, majd össze kulcsolta ujjaink, s szájához emelve kézfejemre puszilt. Enyhén elnyílt ajkakkal néztem rá, szinte biztos voltam benne, hogy vörös a fejem, s csillognak a szemeim.

–Én is élveztem a randit.–Mosolygott lágyan, majd szabad karját át dobta rajtam, s a vállára húzott. Így utaztunk haza. Ő "alattam" szuszogva, én pedig enyhe szívritmus zavarral.

2022.03.23.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💕

Hibákért elnézést!🥺