–Jungkook! Komolyan mondom, ha mégegyszer csalni mersz, haza mész!–Fenyegettem meg a fekete hajút, aki természetesen csak nevetett rajtam, de én teljesen komolyan gondoltam amit mondtam. A hatodik UNO menetet toljuk, de állandóan ő nyer, és láthatóan csal. Azt hiszi vak vagyok, hogy nem látom, ahogyan a lapokat a pólója alá dugja. Bár való igaz, csak a negyedik kör után tűnt fel, de akkor is.–Nem vicceltem!

–Oké, oké!–Nevetett továbbra is.–Most nem csalok, rendben?–Tartotta fel kisujját, amit először nem igazán értettem, de aztán hamar bele akasztottam enyémet, s végül keverni kezdtem a lapokat. Jungkook kiosztott 7-7 lapot, majd játszani kezdtünk.

A végére azonnal megértettem, hogy mégis miért csalt, ez a játék egyáltalán nem megy neki, sőt. Borzasztó benne, s ez szemmel láthatóan neki sem tetszett. Persze én jókat kuncogtam rajta, a végére el is nevettem magam.

–Ez nem vicces.–Morogta orra alatt, közben a kezében lévő paklit a földre hajította. Mondjuk annyit nem zuhantak, mi is a földön ültünk.

–Sajnálom, de az arcod minden pénzt megér.–Nevettem továbbra is, ő pedig egy egyszerű mozdulattal a földre döntött, s eszeveszett módon csikizni kezdett. Alig kaptam levegőt, annyira nevettem, s már a könnyeim is kifolytak. Hiába kértem Jungkookot, hogy hagyja abba, olyan volt mintha a falnak beszéltem volna. Szerencsére egy óvatlan mozdulata végett ügyesen kitudtam alóla mászni, s azonnal rohanni is kezdtem a lakásba, hogy még véletlenül se tudjon újra elkapni. A magas fekete is megiramodott utánam, amit az alsó szomszéd minden bizonnyal nem nagyon értékelhetett, hiszen -gondolom én-, egy seprű nyéllel megkocogtatta a plafont.

Jungkook és én egymásra néztük, majd elnevettük magunkat, de hamar kezdetét vette egy újabb "fogócska", ami egészen addig ment, amíg be nem futottam a konyhába. Rossz ötlet volt, hiszen itt kisebb a hely, csak az ajtón keresztül tudok kimenni, de azt Jungkook elállja.

–Na? Feladod?

–Fel.–Emeltem azonnal egy fehér szalvétát a magasba, s meg is lengettem azt, mire Kook elnevette magát.–Elég volt. Ki csikizted a vesém a helyéről.–Vettem egy mély levegőt.

–Éhes vagyok.–Jelentette ki, én pedig ezzel a hűtőhöz is léptem, hogy csináljak neki egy szendvicset. El is kezdtem, de lefagytam amint mögém állt, s két kezével a pulton támaszkodott meg. Iszonyatosan zavarba jöttem, a pulzusom az egekben volt, arcom vér vörös lehetett, s a víz is levert. Fogalmam sincs, hogy mégis mi lehet velem mostanában, de teljesen kikészülök. Eddig minden rendben volt, akkor...?–Mi a baj?–Jött közelebb, így mellkasa teljesen a hátamnak nyomódott, szó szerint még a "botját" is éreztem, ami még nagyobb zavart keltett bennem, főleg, hogy így érzem; nem egy kicsi dolgot tart a gatyájában. Atya úristen..–Hmm..?–Fejét nyakamba fúrta, én pedig akkora levegőt vettem, hogy azt egy tornádó is meg tudná irigyelni. A kés kiesett a kezemből, remegő kezeimmel muszáj voltam a pultnak támaszkodni. Úgy éreztem, hogy menten össze esek.

A legnagyobb meglepetés mégis csak az volt, mikor nedves ajkait nyakamra nyomta, s egy apró puszit hagyott ott. Muszáj voltam nyelni egyet, úgy éreztem magam mint aki egy sivatagban jár.

–J-Jungkook..–Motyogtam teljesen önkívületi állapotban, de ő meg sem hallotta, újabb puszit nyomott nyakamba, s aztán még egyet és még egyet. Hiába nem akartam, kénytelen voltam egy sóhajt kiengedni ajkaim közül, azt hittem, hogy megbolondulok a konyha közepén. Arról nem is beszélve mikor jobb kezét pólóm alá vezette, s derekamra mart.

Görcsösen szorítottam a pultot, ujjaim teljesen elfehérdetek, s azt hittem, hogy összeesek mikor is megharapta a nyakam, s határozottan szívni kezdte azt. Rá akartam szólni, hogy ne tegye, hagyja abba amit csinál, de képtelen voltam rá. Csupán csak az élvezettől keletkezett sóhajaim voltak hallhatóak, semmi más. Kénytelen voltam bal kezem hajába vezetni, s kissé jobban rányomni fejét nyakamra. Nem volt ellenére, sőt, derekam is erősebben szorította, amitől ismét egy kisebb sóhaj szaladt ki ajkaim közül. Teljesen megbolondít ez a férfi, pedig fordítva kéne lennie. Nekem kéne elkábítani őt, nem pedig nekem.

–Meg jöttünk!–Jia hangja átszelte a helyiséget, Kook pedig egy utolsó puszi után ellépett tőlem. Kissé nehezen vettem a levegőt, ez a konyhában megjelenő Hyunjinnak is feltűnt, de nem akart kérdezni semmit sem, hiszen Jia is jelen volt. Neki semmi sem tűnt fel, de szerintem mellette meg is halhat az ember, azt se venné észre.

꒷꒦꒷‧˚₊‧꒦꒷꒦ ꒷꒦‧˚.⁺꒷꒦꒷‧˚꒦

Másnap együtt indultam meg Jungkookal a délutáni előadásokra. A tegnapi napról egy szó sem esett, még csak említés képpen sem. Én nem merek rá kérdezni, Jungkook pedig szemmel láthatóan nem akar róla beszélni. Márpedig én magamtól biztosan nem fogom szóba hozni. Majd beszél róla ha akar.

A buszra felszállva kelletlenül vettük tudomásul, hogy nincsenek szabad helyek egymás mellett, tehát kénytelenek leszünk idegenek mellé beülni. Szegény Kook egy idős néni mellé ült be, én pedig egy kislány mellé. Három percet sem tehettünk meg az útból, mikor is szemem megkapta, hogy a mellettem ülő fekete hajú, nagyjából nyolc éves kislány félmeztelen pasikkal játszik a telefonon. Szemem hirtelen elkerekedett, s azt sem tudtam merre nézzek, de az még jobban kiakasztott, mikor is random elkezdte apró újjával simogatni a pasas felsőtestét, aki ezt egy perverz mosollyal díjazta. Oké, hol van ennek az anyukája, és miért engedi, hogy a gyereke ilyenekkel játsszon?

Kínkeserves percek után végre hajlandó volt szerencsétlen pasasra valami ruhát adni, nekem pedig egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaim. A kislány rám is kapta fejét, mire elmosolyodtam, mint aki semmit nem látott az elmúlt percekben. Viszonozta gesztusom, aztán ismét a játéknak szentelte minden figyelmét, én pedig inkább az ablakon kezdtem kifelé leskelődni. Azért én elbeszélgetnék az anyjával, hogy tudja-e miket néz a gyereke?!

꒷꒦꒷‧˚₊‧꒦꒷꒦ ꒷꒦‧˚.⁺꒷꒦꒷‧˚꒦

–Érted? Simogatta a pasas hasát a játékban.–Hadonásztam Jungkooknak, aki nagy szemekkel pislogott rám. Minden bizonnyal ő sem akarta elhinni, hát még én. Bár ne láttam volna a saját szememmel az egész jelenetet. De szemmel láthatóan Isten se szeret, ilyenekkel büntet. Kislányokkal, akik félmeztelen nőkkel és pasasokkal játszik. Édes Istenem..

–Jimin! Beszélhetnénk?–Hyunjin meg sem várta, hogy válaszoljak neki, már el is rángatott Jungkook mellől, aki ugyan olyan értetlenül pislogott rám, mint én rá. Vajon mit akar, ami miatt ennyire rángat mint egy babát?

2021.10.11.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺

Néhányan biztosan láttátok, hogy a napokban kiírtam; nem vagyok jól, és nem lesznek olyan sűrűn részek. Továbbra sem ígérem, hogy napi rendszerességgel lesznek új és új részek, de ha lesz kedvem -mint most-, akkor mindenképpen hozok nektek valamit!💗💗💗💗

Valamint a buszos jelenetet egy drága barátnőmnek köszönhetjük, innen is puszillak drága.😽😽😽💗