–Ma találkozunk a haverokkal, jössz?–Lépett mellém Hyunjin, közben átkarolt, s úgy várta a válaszom.

–Jungkook is ott lesz?

–Aha!–Bólogatott.

–Akkor nem.–Rántottam vállat egyszerűen, majd vállamra kaptam a táskám.

–Ahj, nemár Jimin! Már egy hónapja ezt csinálod. Tudom, hogy nem szereted, de minket is lerázol így, nem csak Jungkookot. Gondolj arra, hogy nem csak ő van, hanem mi is, és ki nem állhatjuk, hogy sosem vagy velünk. Kizárólag akkor jössz, hogyha az a nyúlképű nem ér rá.–Forgatta meg szemeit, én pedig sóhajtva néztem szőke mivoltát.

–Jungkook egy utálatos, elkényeztetett, homofób, bunkó paraszt.–Fejeztem ki igazán "kedvesen" magam.–Nem fogok olyanokkal barátkozni akik utálnak, csak mert meleg vagyok.

–Jungkook nem utálja, hogy meleg vagy. Én is és Felix is Biszexuálisak vagyunk, mégis barátkozik velünk.

–Remek, tehát engem csak simán utál a semmi végett. Most ennek örülnöm kéne?–Nevettem gúnyosan, a magas szőke pedig sóhajtott egy nagyot.

–Nem úgy értettem, Jimin. Csak gyere el! Ne légy már mindig ilyen!

Mérlegeltem a helyzetet, hogy elmenjek-e velük, vagy sem, végül aztán arra jutottam, hogy talán ezt az egy alkalmat kibírom valahogyan. Majd elleszek Felixel, vagy esetleg Minaval, vagy bárkivel, csak ne kelljen Jungkook közelébe kerülnöm. Most az egyszer talán én sem halok bele.

–Jó..–Forgattam meg szemem. Hyunjin egy széles mosoly kíséretében összeborzolta a hajam, majd végül magamra hagyott. Nyűgös voltam, egyáltalán nem volt kedvem Jungkook közelébe lenni, de még csak egy levegőt szívni se vele. Hülye elkényeztetett, Busani ficsúr. Mintha nem lenne elég, hogy egy a baráti társaságunk, még a születési helyünk is közös. Nem mintha zavarna, de valahol mégis. Mindig ott kell lennie ahol én vagyok, és ez kezd idegesíteni. Nem is kicsit.

Tulajdonképpen nem lenne a nyúl képével semmi bajom, de ő a kezdetektől fogva utál engem. Mindig is kifejezte irántam, hogy unszimpatikus vagyok számára, mindig a tudtomra adta ezt. Nekem pedig rosszul esik. Nem mutatom ki, főleg nem előtte, de nem érint jól, hogy Jungkook nem kedvel engem. Az elején azt hittem, hogy barátok lehetünk, hogy lesznek közös témák, hogy egy jó kiindulási pont lesz Busan, de amint hozzá szóltam úgy lerázott mint a huzat. Tudta már az első pillanatban, hogy meleg vagyok, sokszor piszkál is vele, néha eléggé durva megszólításokkal is illet, ami miatt kifejezetten megutáltam. Amilyen aranyosnak tűnt az első nap ma már olyannyira unszimpatikus.

Délután Hyunjin eljött értem, hogy még véletlenül se maradjak itthon a nap folyamán, s a kocsijába ültetve "rabolt el". Mondjuk teljes mértékben megértem, hogy azt feltételezte rólam, hogy itthon maradok és azt mondom, hogy közbe jött valami, de azért nem kell szó szerint a kocsiba tuszkolni.

–Imádkozz, hogy a szomszédok ne hívják rád a rendőrséget azzal, hogy betuszkoltad a fiatal szomszédjukat a kocsidba!–Néztem rá sértődötten.

–Ugyan már! A szomszédok mind imádnak engem, ami nem meglepő.–Rántott vállat. Sóhajtva dőltem hátra az ülésen, majd inkább a tájat kezdtem nézni, hogy még véletlenül se kelljen Hyunjin idegesítően széles és győztes mosolyát látnom. Áruló..–Itt vagyunk.

Azonnal kiszálltam a kocsiból, ám mikor megláttam a magas barnát szinte sírva tudtam volna visszafordulni. Nem volt kedvem ehhez az egészhez, nem volt kedvem a közelében lenni, egyszerű csak haza akartam menni és távol lenni ettől az egész helyzettől. Lassan már szorongásom lesz ettől az embertől.

–Áá, sziasztok!–Rohant felénk Hyuna azonnal, majd egy-egy puszit nyomott arcunkra.–Jungkook ott vár, bevezet titeket a helyre, én még megvárom Minat.–Hyunjin még váltott vele pár szót, aztán velem együtt megindult Jungkook felé, aki széles mosollyal üdvözölte a magas szőkét, engem pedig szó szerint ignorált. Nem mintha szomorú lettem volna miatta, de azért egy köszönést oda bökhetett volna. Végül aztán csak rávette magát, hogy meginduljunk befelé és megmutassa, hogy hol van Felix és Jia.

Mikor össze gyűlt a kis csapat inni kezdtünk. Én csak mértékkel gurítottam le a piákat, ugyanis nem akartam talaj részegre inni magam. Éppen annyit akartam, hogy jobban érezzem magam és ne úgy mint egy mosott szar. Persze mondanom sem, feszült voltam egész este.

Jia elvolt Jungkookal. Sosem értettem, hogy ők hogyan jönnek ki egymással ilyen jól?! Teljes mértékben ugyan úgy néz ki mint én, mégsem utálja érte, sőt, néha a tenyerén hordozza drága ikrem. Nincsenek együtt, Jianak barátja van, de Jungkook úgy viselkedik vele mintha a kishúga lenne. Mondjuk nincs vele bajom, legalább "két bátyja" is van.

Hyuna és Mina mindig is itták Jungkook szavait, ha jól tudom eleinte Minaval volt is köztük valami. Hyuna pedig rendszeresen állt Jungkook szolgálataira, ha értitek mire gondolok. Bár ez fordítva is előfordult időnként. Mikor milyenük volt.

Hyunjin és Felix alapból is könnyen barátkoznak, szóval nem volt meglepő, hogy hamar belopták magukat Jungkook szívébe. Szinte már az első találkozás után puszi pajtások voltak, szinte le sem lehetett őket vakarni egymásról.

Így hát nem is meglepő; a mai napon én voltam az egyetlen aki csak csendben ült a háttérben, és meg sem szólalt. Jungkookon kívül mindenki próbált velem beszélgetni, kérdeztek tőlem, viszont én hamar átpasszoltam a témát másnak, s csak tovább iszogattam az időközben üdítőre váltott kólámat. Nem volt kedvem ma itt lenni, haza akartam menni, de amíg mindenki más is itt volt ezt nem tehettem meg. Miattuk nem mentem haza, mert azt ígértem, ma velük leszek. Csendben ugyan, de itt vagyok.

–Mi a baj szöszi, nagyon csendes vagy ma.–Szólalt meg Jungkook, én pedig csak vállat rántottam. Nem volt kedvem  beszélni vele.–Talán nem kaptál kolbászt, és el vagy kenődve miatta?–Vigyorgott idegesítően, én pedig ajkamba harapva próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire rosszul esett megjegyzése. Attól, hogy meleg vagyok még nem vagyok ribanc.

–Jungkook!–Szólt rá Jia, de látszólag semmit sem ért, hiszen a következő pillanatban lökött egy kisebbet rajtam.

–Elvitte a cica a nyelved? Vagy csak elment a hangod a sok sikongatástól?–Nevetett gúnyosan. Kezem ökölbe szorult, mire a pohár egy éles hanggal eltört kezembe, ezzel pár helyen fel is sértve azt. Ijedten néztek rám a többiek, s Hyunjin már állt is volna fel, hogy segítsen, de én csak leintettem.

–Hagyd csak!–Hangom halk volt, nem törődtem azzal sem, hogy lehet meg sem hallotta, csak felálltam s a mosdó felé vettem az irányt. Kezem a csap alá vezettem, majd igyekeztem az összes vért lemosni. Reménykedtem benne, hogy hamar eláll a vérzés, nem akartam így az est további részét itt tölteni, bár szerintem valakinél -ha másnál nem is, akkor a pultosoknál-, biztos van legalább sebtapasz.

Mérges voltam, amiért Jungkook nem bírta megállni, hogy tegyen rám valami epés megjegyzést. Tudtam, hogy túl nagy szája van hozzá, de mégis csak sértett az amit mondott..Nem először fordul elő, de attól függetlenül még mindig ugyan úgy bánt a tudat és a szavai is.

Nem sokkal később nyílt az ajtó, majd Jungkook lépett be azon, s a mellettem lévő csapnak támaszkodott, karba fonta karjait, s rám nézett. Nem mondott semmit, csak nézte ahogy teljesen befeszülve mosom le magamról a sok vért.

–Mit akarsz?–Kérdeztem végül, hiszen jó pár perce itt áll, de meg sem szólal.

–Csak hoztam sebtapaszt. Felix szerezte.–Mutatta fel, majd elém tette az említett kis "papír" darabot. Meg sem szólaltam, csak csendben mostam tovább a kezem, végül törölni kezdtem azt.–Semmi köszönöm?–Jegyezte meg, mire ráemeltem tekintetem, közben már kezdtem lekezelni a saját sebeim.

–Köszönöm.

–Szívesen.–Mosolyodott el győztesen.

–Köszönöm, hogy ma este ismét belém rúgtál, ezzel bővítve a sebeket amiket rajtam ejtesz. Köszönöm, hogy nem tudod csendben elviselni, hogy én is a társaságunk tagja vagyok. Köszönöm, hogy miattad tiszta vér lettem, és most le kell kezelnem a kezem. Ha megbocsátasz..–Néztem félre róla, majd csendben elhagytam a helyiséget, s végül az egész épületet is. Bár Hyunjin és a többiek utánam kiabáltak, nem voltam hajlandó velük sem beszélni. Egyszerűen csak haza akartam végre menni, s lepihenni, talán egy kissé sírni is. Mert Jungkook ma ismét messzire ment, ribancnak nevezett -igaz csak burkoltan-, s a lelkembe taposott. Annyira utálom ezt a nyúlképű, bunkó parasztot. Gyűlölöm..

2021.08.10.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad.🤍

Sziasztok! Az első rész egy kicsit lapos, igen tudom, de nyilván nem szerettem volna egyből a közepébe csapni a dolgoknak, úgyhogy remélem ezt elnézitek nekem✨hamarosan viszont vele csapunk a lecsóba, úgyhogy remélem, hogy maradtok és tovább olvassátok a könyvet. Legyen szép napotok!!❤