-Lányok!-vinnyogta Emma. Szinte senki sem figyelt rá, csak készülődött tovább az eddzésre. Tudniilik ő az osztály kurvája. Platinaszőke, fenékig érő vasalt haja, plasztik mellei és feneke van.-Blake szakított velem!-sipítozta. Egy levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra. Blake sosem szerette Emmát. Azok a pletykák keringtek a suliban, hogy Emma fizetett neki, hogy 'járjanak'. De szerintem ez hülyeség. Biztos a kis utánfutók nyafogtak neki. Képesek rá. Most is "vigasztalják" Emmát.
-Emi, ne szomorkodj! Blake egy szemét. Hülye volt , hogy szakított veled!-nyávogta Becca. Hasonló mint Emma, annyi külömbséggel, hogy vörös a haja és nagyon alacsony.
-Jobbat érdemelsz!-szólalt meg Veronica is. Ő végtére is, egész jó fej. Hátközépig érő éjfekete haja van, semmi palsztika rajta. Kevés sminket szokott viselni. Az öltözködése is teljesen más. Egyedien öltözködik. Félreértés ne essék, nagyon tetszik a stílusa. Csak nem értem miért lóg velük folyton. Tisztán látszik, hogy kényelmetlenül érzi magát..

-Emma én őszintén sajnálom-kezdtem kedvesen, mire elmosolyodott. Haha kis naiv- hogy Blake..eddig kitartott meletted.-röhögtem fel-De most komolyan! Hogy bírtad eddig megtartani?!-kérdeztem röhögve.
-Te kis ribanc!-visította és nekem esett. Ellöktem magamtól, mire ő hanyatt vágódott. Elfoytottam egy feltörni készülő nevetést és szúrós szemmel a földön ülő Emmára néztem. Feltápászkodott és felém lépdelt. Készült kiosztani egy pofont, mire én szimplán megfogtam a karját.
-Engedj el!-toporzékolt.
-Ugyan miért tenném?-kérdezte rá sem nézve. A körmeimet nézegettem. Milyen szép feketék..
-Azt. Mondtam. Engedj. El!-sikítozott.
-Héjj! Ha lehet, még használnám a fülem!-mondtam fájdalmasan és az említett területhez kaptam.
-Ne kötekekedj ribanc!-mondta szokásos nyávogós hangján. Készültem neki menni, mikor benyitott az eddző.
-Samantha mit csinálsz?!- akadt ki az eddző.- Menj le az igazgatóiba!
-Ez nem igazság! Alaptalanul vádol. Emma kezdte. Én csak megvédem magam. Különbem is, mit keres itt egyeltalán. Egész eddzésen a kispadon ül. Csak rontja a levegőt.-akadtam ki, jogosan. Abban sem vagyok biztos, hogy életében volt-e focilabda a kezében.
-Értem. De nem tehetem ki Emmát.-itt egy önelégült mosoly ült ki Mrs. Gazdagvagyokéskurva arcára-mert a szülei nagyon sokat fizeznek hogy itt lehessen.-mondta nekünk Ms. Sparks. Erre minden lányból kibukott a nevetés. (Létezik ilyen kifejezés? xD szerk.)-Lányok! Hagyjátok abba!-szólt ránk az eddző, de a szája sarkában, ott bujkált egy mosoly.-Nos, úgy látom, hogy mindenki kész van. Nyomás a pályára!-kiáltotta el magát, mire mindenki felpattant és a focipálya felé vettem az irányt.
Mi 'zártuk a sort' a két legobb barátnőmmel Abby-vel és Kimberly-vel.
Kiléptünk a friss levegőre, s futottunk a pályára, mert már mindenki minket várt.
-Rendben, úgy látom hogy mindenki itt van.-nézett végig rajtunk.-Két csoporta osztom a társaságot. Meccsezni fogtok. Jól kell teljesítenetek, nemsokára itt van az országos verseny.-mondta szigorúan, de mégis kedvesen.-Első csapat, Samantha, Abby, Kim, Lola, Anna , Veronica, Lucy, Sy, Sarah.-sorolta s intett a fejével, hogy menjünk át a térfelünkre.-A másik csapatban Emma, Becca, Maria, Lily, Kaitlin, Lina, Suzann, Betty és Laura.-mondta és mindenki elfoglalta a helyét. Lola beállt a kapuba s a többiek is elfoglalták a helyüket. Én beálltam középre, Emmával szembe. Megajándékozott egy szúrós pillantással, amit figyelmen kívül hagytam.
  Spakrs eddző megfújta sípját ami a játék kezdetét jelentette. Elvettem a labdát s hátrapasszoltamletMs Annának, aki a kapu felé vette az irányt, csakhogy Becca elvette tőle s Emmának passzolta. Emm felsikkantott s arrébbugrott. Megforgattam a szemem, s mielőtt még kiment volna a labda, elrúgtam annak reményében, hogy egy csapattársamhoz kerül. S igazam lett. Veronica süvített a labdával. Meglepően jól játszik.
Mellé futottam s egymásnak passzolgattuk a kapuig, ezzel kicselezve a másik csapatot. A kapu előtt Vera odapasszolta  nekem, én a kapust megtéveszte berúgtam a labdát. Mögöttem hangos 'ezaaz', 'francba' és pacsizások hangzóttak fel.
Az eddző sípolt, miszerint jár nekünk a pont. Ekkor egy fekete limót véltem felfedezni a kerítés mellett, amiből két férfi szállt ki, s bejöttek a pályára. Ms. Sparks-hoz mentek. Rövid beszélgetés után az eddző intett hogy menjek oda, én pedig engedelmesen odafutottam.
-Igen?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Samantha Arthur?-kérdezte az egyik öltönyös fickó.
-Ja, én vagyok.
-Velünk kell jönnöd.-mondta, s lenézett rám.