(Bocsi a kimaradásért. Sajnos a család elkapta a betegséget és engem se került el, de újult erővel tértem vissza és lassan a végével az első kötetnek ;) .)

Masao szemszöge...

Órák múlva...

Lépteket hallok meg, de már nincs időm cselekedni, mikor kivágódik az ajtó Emily egy halom könyv közé lök – nem akarom mondani, de lehet rossz hatással vagyok az angyal leányzóra – eléggé határozottan és erősen taszít rajtam egyet.

– Emily drágám még is mit csinálsz itt?

Emily a fejét kapkodja és nem tudja mit is mondjon.

– Azt kérdeztem még is mit művelsz? – üvölt most már.

Emily megrázza a fejét és elém ugrik, mert a nő elindul felém. – Nem engedem, hogy bántsd!

Nyit egy átjárót és mielőtt Sera bármit is csinálhatna... Újabb erős lökést érzek meg. – NE... – kiáltok fel, de már ott se vagyok.

Egyáltalán nem oda kerülök, ahová én azt gondoltam. Egy tengerpart fogad, de biztos vagyok benne, hogy ez nem a Pokol. Körül sétálok, de egy ideig nem találok senkit. Próbálok egy újabb átjárót nyitni, de sehová nem juttok... Csak ezen a szigeten tudok mozogni. *Mi fene?*

– Ez egy börtön! – szólal meg egy női hang a hátam mögül. – Bár az fontosabb, te hogy kerültél ide!?

Ijedtemben megpördülök és egy szőke nőt veszek észre. Hosszú haját és arcát egy nyári kalap rejti el. De mintha láttam már volna... – Ki maga? – Hátrálok egy kicsit.

– A kérdés inkább az, hogy te ki vagy? És mit keresel itt?

Gyanúsan méregettem, de mikor leveszi a kalapját eltátom a szám. – ÖN? – Kikerekedik a szemem jócskán. – A Pokol királynője!?

– Az lennék! És te?

– Masao-nak hívnak és a Pokolból jöttem.

A nő lép felém egyet. – Már hogy jöhetnél onnan!?

Nyelek egyet és próbálok mindent megmagyarázni, mielőtt még gyanúsnak hinne és kitekerné a nyakam. – Lucifer és Charlie a barátaim... – fejezem be.

– Hm... Akkor te vagy a járkáló – hümmög párat.

– Járkáló? Már hallott rólam?

– Még szép, Én vagyok a Pokol királynője, szerinted nincs meg a hálózatom?

– De hát... – erre nem tudok mit mondani. – De Ön mit keres itt?

– Mikor Lute közölte, megölték Adam-ot... Azt akarta, hogy lemenjek és megállítsam Charlie-t... Csak hát nemet mondtam, így Sera bezárt ide.

– Ezek a Mennybéliek – mérgelődök.

– Charlie jól van?

– Igen.

– Ennek örülök.

– Sajnálom Királynő, de nekem ki kell jutnom innen...

– Hát akkor menj.

– De nem tudok.

Még a ledöbbenése is fenséges, ez a nő felér a hírnevéhez. – Ezt a börtönt nekem készítették, már az is furcsa, hogy bejutottál... Úgyhogy csak akarat kérdése és ki is fogsz jutni.

Furcsán pislogok a nőre. – Sajnálom!

– Mégis mit?

Megrázom a fejem. – Mindegy, a saját hülyeségem – nevetek idiótán.

– Érdekes figura vagy!

– Ezt már többször hallottam. Tudok valamiben segíteni?

– Most hogy itt vagy, az akadály meggyengült... Ha ki szabadultam visszafogok térni. De neked nagyon óvatosnak kell lenned... Roo egyre közelebb van.

Mély levegőt veszek. – Honnan?

Lilith csak sejtelmesen mosolyog rám. Próbálok koncentrálni, de imbolyog a fejem... Mikor lágy, de erőteljes hangot hallok meg. A nő hangja mindent betölt... Biztonságban érzem magam, bár ez nem az a szelíd hang, ami mindig óvón fog körbe mikor Roo elég közel kerül hozzám... de mégis megnyugszom tőle. Úgy érzem kirobbanok az erőtől, mintha feltöltődnék.

Mielőtt eltűnnék rá nézek. – Köszönöm és Lucifer nagyon hiányol.

Mire realizálom hová estem... Már jön is az első kérdés.

– Masao mi történt?

Charlie-ra bámulok, de mielőtt megszólalhatnék Al mellettem terem és felhúz a földről.

– Jól vagy? Megsérültél?

Kapkodom a fejem. – Vissza kell mennem! Emily...

– Masao mi... – de nem tudja befejezni.

– A Mennyben voltál? Már megint egyedül cselekszel? – kiabálja Charlie.

Bűnbánóan nézek a Hercegnőre, de Lucifer megelőz. – Ez nem az ő hibája! – Charlie apjára kapja a fejét, a Pokol királya kinyújtja kezét a lánya felé. – El kell mondanom valamit! – int nekem és követjük a hálójába.

Persze Al kicsit se tágít a közelemből. Mikor bemegyünk egy négyfős asztal jelenik meg és mind leülünk.

Megérintem Al kezét, míg Luci vállához érek. – Nem teljesen apád hibája, én is ki akartam deríteni mit titkolnak a fentiek, de... Először is – nem tudom összeszedni a gondolataimat. – Pen életben van! Charlie amiért annyit küzdöttél tényleg valóra válhat, de fogalmam sincs... vagy is... Nem tudom, nem akartam hiú reménnyel kecsegtetni, de fogalmam sincs, hogy lehetséges ez...

A Hercegnő nem szól semmit csak átölel. – Sajnálom, hogy ezt a terhet kell cipelned... És annyira sajnálom, hogy én is megnehezítem a dolgod.

Visszaölelem. – Én is sajnálom!

Aztán megszorítja a kezem, mint akinek most esik le mit is mondtam. – Komolyan beszélsz Masao? Pen jól van és odafenn?

– Eddig jól volt, de lehet most elcsesztem mindent... – pánikolok.

Lucifer ezek után Roo-n kívül mindent elmond, ezt is csak az én kérésem miatt nem említi... Aztán rátérek arra is, hogy lebuktam és Emily visszaküldött.

Lucifer a vállamhoz ér, nem is kell mondania semmit... Egyedül hagyjuk lányával.

Mikor kilépek Al megragadja akarom, kissé erősebben szorítja meg... Rá kapom a fejem. – Valami baj van? – aggódok. – Nincs semmi bajom, csak nehezebb volt a szökésem, mint azt gondoltam. – Ekkor tudatósul bennem, hogy valami lényegeset elfelejtettem, de Al furcsa viselkedése visszaránt.

– Masao... – szorítja meg még jobban a karom.

Felszisszenek. – Ez fáj! Mi történt?

– Nem... – De egy óriási robbanás zavarja meg.

– Itt vannak! – nyelek egyet. Tudtam, hogy eljönnek, de azt hittem több időm lesz. Al-ra kapom a fejem. – Bármi lesz, tud, hogy fontos vagy nekem!

Bár tudom, hogy a barátaim, családom sose árulna el, de az-az apró hang, ami legbelül méregként terjed szét... Még mindig azt skandálja, ha megtudják Roo-t, nem lesz már minden ugyan olyan. Legeslegbelül félek...

Még sose láttam, hogy Al a fogát csikorgatná, de most ez is megtörtént. – Nem lesz semmi, ne merd feladni és elhagyni! Nem fogom hagyni! – Húzz magához és megcsókol. Így tűnünk el...

Al kivágja a Hotel ajtaját és vérszomjasan néz végig.

Serával és a csapatával találom szemben magam. Sose gondoltam, hogy egyszer pont őt fogom itt látni. Különféle nagy hatalmú angyalok veszik körül...

*Jaj ne, mit hoztam a fejünkre!*

– Lucifer add át a fiút!

– Azt várhatjátok – mutat be nekik. – Hagytam a megsemmisítést és hogy mindent a kedvetekre csináljatok... Mert azt hittem ez a helyes, ha már ekkora hülyeséget csináltam, de igazából Ő így is- úgy is megtalálta volna a kis kaput... Csak kihasználta, hogy nem értettem veletek egyet és többet akartam adni az embereknek. Masaonak igaza volt! – Néz rám, mire rá mosolygok. – A gőgötöket használta ki...

– Hogy merészeled... Azt akarod, hogy az egész Poklot elpusztítsuk!

– Azt meg nem fogjuk hagyni! – Lép elő Lilith a Hotelből.

Mindenki rá kapja a fejét. *Na, most mi van?*

– Te? – Sera és Lute szavaiban is undort érzek.

– Anya!?

– Majd megbeszélünk mindent ezek után!

Végignézek a csapaton. Nem akarom, hogy bárki megsérüljön, de mindenki elszántan védi az életemet, amit most már nem dobhatok el.

– Idióták! Ha nem öljük meg, minden el fog pusztulni... Hát ennyire halni akartok?

– Ezt nem tudhatod? Sera igazából semmi se biztos...

– Tudom, hogy féltek, de miért nem fogunk inkább össze és oldjuk meg a problémát. – Szólalok meg most már.

Sera lekezelően néz rám. – Te csak egy használati tárgy vagy...

Al rám pillant és a többiek is. – Miről beszél Masao?

Luciferre nézek és nemet intek a fejemmel.

– Lehet, kétvilági vagyok, de hogy mondhatsz ilyet. Ugyan annyira vagyok Mennybéli, mint Pokolba való.

– Korcs vagy! De nem hagyom, hogy elpusztíts mindent!

Senki se számított arra ami ez után jött... Még a Mennybéliek is lefagyva nézték végig...

***

Sose gondolták, hogy Sera saját kezébe veszi a dolgot. Olyan villámgyorsan jelenik meg előttem, hogy reagálni se tudok.

Senki se volt rá felkészülve...

Tompa fájdalmat érzek... Lenézek és egy kést pillantok meg magamban.*Hogy mi??* Vérem szennyezi Sera fehér ruháját. Hallom Charlie sikolyát és Sera egyből elugrik, mikor Lucifer rá támad, de úgy érzem az idő lelassul...

Állok ott, mikor érzem, hogy a testem egyre gyengébb, de mielőtt a földet csókolhatnám... Alastor elkap. – Masao! – kiált rám. – Ne csukd be a szemed... Maradj velem...

Akadozik légzésem és szavaim, de próbálok azzal viccelődni, hogy miért pánikol, ez csak egy ˝kisebb˝ seb.

– Lucifer segíts már!

Azta, sose gondoltam, hogy Al egyszer segítséget kér... bár, itt parancsolgat a Pokol urának – vicces. Látom Luciferen, hogy ezen már ő se tud segíteni... Megfogom mindkettőjük ökölbe szorult kezét...

Aztán egy hang suhan át a fejemen...

˝Végre...˝

Alastor szemszöge...

Zúg a fejem és a pánik úrrá lesz rajtam... Masao lassan a kezeim közt vérzik el és nem tudok tenni semmit. A fiú akibe beleszerettem lassan elgyengül... Édesanyámon nem tudtam segíteni, de Masaot nem hagyom.

Dühöm lassan kezd felemészteni...

– Lucifer!

Mikor megfogja a kezemet. Rám néz, tudja, hogy ez a törpe nem segíthet... – Miért adod fel? – kiáltok rá. – Ne, merd feladni!

Szépen elhelyezem és az angyalokra kapom a fejem. – Megölök mindenkit! – Fokozatosan veszem fel démon alakom. Rá kapom Luciferre a fejem. – Ne, merd hagyni, hogy meghaljon.

Rám morog. – Nem kell mondanod!

– Kit kényszerítsek, hogy gyógyítsa meg?

– Sera-nak erős gyógyító hatalma van, de vele nem bírsz el.

– Leszarom – mikor megérint Charlie.

– Segítünk.

Bólintok.

Mikor a hátam mögül vészjósló nevetés tör fel és Lucifer repül el mellettem. Aki becsapódik a Hotel falába.

Hátra pördülök. – Mi... – de halálra sápadok.

Masao a levegőbe emelkedik, körülötte minden fekete és úgy vihog, mint egy elme roggyant. –Nyugi, nem hagylak meghalni ilyen egyszerűen!

A sebe a szemem láttára húzódik össze.

Az angyalok is hasonlóan reagálnak, mint Én, Lucifer és Lilith. Csak a többiek nem tudják mi a baj, csak, annyit sejtenek, hogy valami nincs rendben.

– Támadás! – Adja parancsba egyből Sera.

De semelyikük se tud eljutni a fiúhoz. Az a sötét fekete massza, ami a testéből árad, mindent visszaver.

– Apa mi folyik itt?

– Nagy baj!

– Lucifer Roo miért használja Masaot, beszélj!

– Te meg honnan tudsz róla?

– Kit érdekel ez most!? Mit titkoltok?

Sóhajt. – El kell mondanom valamit – néz rá Charlie-ra. – Masao félt mi lesz, ha ez megtörténik, de most már nem titkolhatom.

Lucifer gyorsan felvázol mindent, nem tér ki semmi feleslegesre, amúgy se lenne ideje. Minden szavától rettegtem... Roo... Tényleg ő az és pont az ő Masaoját használja fel, bűnös terveihez.

Masao-ra is dühös leszek... Persze azzal is tisztában vagyok, ha meg is tudom, nem tehettem volna semmit... Ez még jobban felhúz.

Sera jelenik meg mellettünk, amitől majdnem felrobbanok. Legszívesebben kinyírnám. – Lucifer, nem bírunk vele egyedül... Muszáj lesz együtt megölnünk!

– Mi a fasz...

De Sera leint. – Nem hozzád beszélek apró bűnös – köpi a szavakat.

– HA – dörmögi Lucifer. – Ez mind a TE hibád... Még is mit képzelsz?

– Leszarom – szájához kap – vagy is nem érdekel, mit gondolsz... De a lányod szerintem van annyira fontos, hogy ne haljon meg és tudod, ha ez a valami elszabadul, ő is veszélyben lesz. Ne feledd Lilith lánya. Mindig is nagyon oda volt értettek.

Ökölbe rándul a keze. – De ez akkor... – megrázza a fejét és megragadja. – Masao nem lehet kulcs.

– Mi a fenéről beszélsz? Nézz rá! – Mutat a fiúra.

– Eddig nem úgy volt, hogy a kulcsokkal szabadul ki... Akkor még is miért szállta meg! Minek kell neki... – öklével mutogat. – Mit titkolsz Sera?

– Semmit – fakad ki – erről Én se tudok többet... Pont ezért kell megölni, hogy ne is legyen esélye Roo-nak.

– Ez hülyeség Sera!

Hirtelen megjelenik fejünk fölött és egy erős energia lökéssel, mindenkit szét szór.

– Szia,drágám – jelenik meg előttem. Húzza el a szám előtt hosszú ujjait, de csak a fekete masszát érzem.

– Engedd el!

– Oh, kis kutyusom – vihog – Érdekes kapcsolatod lett. – Megragadja a fejét és húzni kezdi. –Mit szólsz, ha letépném a fejem – röhög.

– Elég! – kiáltok fel. – Ne bántsd... – de nem tudom befejezni.

– Kuss! Ne beszélj kis kutyusom!

A szám körül a varratok összezáródnak, megfeszül a testem.

– AL! – kiált felém Charlie.

– Elsőnek a kis Hercegnőt akartam felhasználni és végül sikerült is alkut kötnöd vele, de Masao – nyalja meg ajkát és körül fogja a testét, mintha csak élvezkedne. – Már akkor felfigyeltem rá, mikor elsőnek megláttam, de akkor még azt hittem nem lenne esélyem. – Itt rá néz Serára. – De megkönnyítetted a dolgom... – küld egy csókot a feszült angyal felé. –Egyre jobban gyengítettétek a tudatát és meg akartátok ölni. Erős akarata van, de egy idő után egyre közelebb kerültem hozzá. Úgyhogy – hajol meg. – Köszönöm nektek!

A súly a mellkasomon egyre nehezebb lesz, nem tudok megmozdulni. Úgy érzem semmi esélyem ellene... Mintha mindent ő irányítana.

– És most – nevet fel. – Parancsolom neked kedveském, hogy ölj meg akit csak tudsz!

– MI? AL?

Elsötétül a tekintettem, nem tehetek semmit... Mire Niffty jelenik meg előttem. – Alastor...

– Öld meg! Öld meg!

– NE – visít Charlie Niffty felé, aki felém szalad, de testem már nincs az uralmam alatt.

Olyan gyorsan történik minden... A csápom felnyársalja Nifftyt, még se tehetek semmit, odébb lököm és darabozva a többiek felé sétálok. *Elég... Elég... Miért látom még így is, hogy mit csinálok... Nem kínoztál még eleget?* Kezd szétesni a tudatom... *Mi ez a szerencsétlen érzés?*

Masao szemszöge...

Egy tisztáson vagyok. Al mellettem fekszik és cirógatja arcom. – Olyan békés!

– Itt maradhatunk örökre!

– Örökre?

Halk suttogás zavar meg, felkapom a fejem. – Mi ez?

– Ne foglalkozz vele...

A víztükörre kapom a fejem, szemeim feketék, bőröm fakó. – Mi történik?

– Csak egy álom. Nincs semmi baj, gyere vissza.

Megrázom a fejem, a suttogás egyre hangosabb... Újra a víztükörre nézek, ahol most Charliék jelenek meg. Harcolnak, de kivel és miért?

– Mi történik?

A kezeimre pillantok, amik egyre feketébb, mintha elüszkösödne.

˝Enyém vagy!˝ Egy mély vérfagyasztó hang suhan végig a helyen.

Hátrakapom a fejem és egy fekete massza szerű lény fogad. – Hol van Al? – kiáltok rá.

Ekkor már a suttogás a fülemben cseng. ˝Fordulj meg!˝ A patak vize forr és színe is megváltozik vér vörössé válik. A képek benne egyre tisztábbak lesznek, hallok mindent, amit az én szám hagy el, de nem az én hangom.

– Hazugság! – kiáltok a masszára. – Igen, sokan próbáltak gyengíteni, de a barátaim, a kapcsolataim és az érzéseim boldoggá tettek. Sokkal erősebb ez az érzés, mint amit TE, az angyalok és sokan mások okoztak nekem!

˝Ugorja vízbe.˝

Elengedem magam és a mélybe süllyedek...

Alastor szemszöge...

Hirtelen elernyed a testem, mintha a gúzs, ami eddig megkötött gyengülne. Kényszerítem magam, hogy hátra nézek.

Masao torz képe fogad. Az egyik szeme még fekete, de a másik visszanyerte szokott színét. –Elég! Hogy lehet...

– Hagyd el a testem! – kiált fel szokott hangján.

Lerogyok. – Masao... – hangom erőtlen, de látom, hogy engem néz. – Gyere vissza hozzám! – artikulálok. Muszáj ébren maradnom, mégis a szemem egyre nehezebb, a földet bámulom, már nem bírom a fejemet tartani.

Ekkor egy nem várt segítséget kapok... Arany fény vesz körül. – Ne add fel! Masao reagál a hangodra, beszélj tovább! – parancsol rám a Király.

Újult erőre kapok... Hangom még nehézkes. – Ne parancsolgasson! – Lassan felállok. Apró sérüléseim eltűnnek, összegyűrt kabátomat kisimítom. Csettintek... A mikrofonom a kezembe kerül és belekiáltok. – Nem meg mondtam, hogy nem hagylak elmenni, úgyhogy azonnal térj vissza! – A hangom talán még sose volt ilyen erőteljes.

Masao egy darabig a levegőben ordibál ˝saját˝ magával, önkéntelen mozdulataival megsérti testét. Megremeg a testem ahogy látom megsérülni, de ő még mindig csak a fejét fogja és vonaglik a fájdalomtól. Lépek felé egyet, de ahogy elhagyom az arany mezőt sebeim újra szétnyílnak, Lucifer a kabátomnál fogva vissza ránt. *Mégis mit képzel magáról ez a töpszli?*

– Ne mozogj feleslegesen, ha kimész innen, nem tudlak tovább gyógyítani.

Semmi elegancia nincs szavaimban. – Segítenem kell Masao-nak!

– Ja, persze... Mert ha meghalsz azzal segítesz neki. Csak kiabálj tovább!

Nagyon idegesít ez a törpe, de megmozdulni sincs sok erőm, így muszáj tűrnöm, ami még jobban felbosszant. Mosolyom most kicsit se rejti el a nem tetszésemet és ezt tuti észrevette ez a bájgúnár.

Nem tehetek semmit... szörnyű így látni Masaot... Szenved. Eltorzult arccal figyel és ahogy kiabálok neki, néha fel-fel villan a tekintette. Egyszer csak a földre zuhan és akkor pattan el az a bizonyos húr. Ellököm Lucifer kezét és oda szaladok hozzá. Érzem, hogy sebeim újra felszakadnak, de ez most kicsit se érdekel.

Elé ugrok és megragadnám, de nem tudok hozzá érni... Az a mocskos nem engedi. – Masao sokkal erősebb vagy nála! Ne hagyd magad!

– Hallgass...

– Ne utasítgass... Tűnj el!

Újra egymással veszekednek... Egyszer csak megragadja a kezem... Rákapom a fejemet és megszorítom ujjait. – MASAO!

– Al – kiált fel.

Engem néz, tényleg ő az és engem figyel. Vérzik a szeme. Ki nem állhatom a tehetetlenséget, egyszerűen csak el akarom tüntetni fájdalmát. Próbálom letörölni véres könnyeit, de hirtelen hátra kapja a fejét. Tudom, hogy még nem hagyta el teljesen a testét, mert belém vájja körmeit, de nem engedem el. Látom, hogy kezd tisztulni a tudata, aggódó tekintette nem enged.

– Miért nem mondtad, hogy hozzá köt alku? – Hangjában érzem a pánikot és a félelmet, de legalább már nem dadog.

*Miért ez az első szavad! Ne ez érdekeljen már te HÜLYE!*

– Nem teheted – morgok rá.

– Persze, mert majd te fogod megmondani, hogy mit csinálhatok.

– Ez az egyezség megtörése, az életedbe vagy az emlékeid örök elvesztésével is járhat. Lucifer elmondta...

Masao a Pokol úrrá kapja a fejét. – Elmondtad neki?

*Ez most komoly... emiatt vagy dühös? Mindjárt felrobbanok...*

– Joga van tudni. Nem áldozhatsz fel mindent.

– De érte megtenném.

– Pont ezért kell tudnia róla.

– Halihó még mindig itt vagyok... – ˝vigyorog˝ a fekete massza.

Nem tudom mikor hagyta el Masao testét, de megint közel van hozzá, de mintha csak tudomásul se venne, tovább hadovál.

– Te vagy! – nevet fel sekélyesen. – Alku faló...

– Hogy micsoda?

– Olyan ritka, hogy Én is eddig csak egyet láttam és tudod mi lett vele... Fel faltam – nevet lekezelően.

– Ne merd bántani!

– Hallgass kis kutya! – Csak kimondja ezeket a förtelmes szavakat és a számon a varratok összezáródnak. Képtelen vagyok bármit is tenni.

– Hagyd békén! – rándul ökölbe Masao keze.

– Mert mi lesz, ha nem? – vihog. Megjelenik a hátam mögött és nyakam köré fonja karját.

Masao oda fordul Luciferhez, már most rosszat sejtek. – Meg kell próbálnom, csak akkor van esélyünk, ha Alastor ereje felszabadul. Biztos azért nem engedi, hogy használja, mert ez az erő fölény, már neki is végzetes lenne... Ha együtt támadunk képesek lehetünk elpusztítani. – Néz a csapatra. Az angyalok és démonok serege, megtépázva, de még mindig harcra készen állnak előtte. Miért csak engem zavar az a tény, hogy ezek a szárnyas balfaszok mindennek az okozói, még is most úgy állnak mellette, mintha mi sem történt volna és persze együtt megoldják fejet vágnak.

– De ha meghalsz vagy elveszted az emlékeid, mi fogja megakadályozni, hogy Alastor elszabaduljon.

*Nem mintha nem állítottál már meg a kastélyodban... Ez is hülye vagy mi fene.*

– Bíznom kell benne, hogy vissza térek... de segítenetek kell.

Próbálok a legparancsolóbb tekintettemmel rá nézni Masaora... de biztos vagyok benne, hogy nem fogja annyiban hagyni. Olyan makacs és hülye. Elénk áll. – Próbálj vissza hozni! – néz rám.

Miért pont most nem tudom leordítani a fejét... hát ez nem hiszem el. Ez se hallgat sose a szép szóra. Mi a fenéért játszod itt a hőst... Végre nem vagy a befolyassa alatt, úgyhogy csak menj... Persze tudom, hogy az a Masao akit megismertem sose tenné meg, bár most nagyon örülnék neki.

Roo egyszer csak eltávolodik tőlem, hátra kapom a fejem. *Mi a fene? Mire készül?*

– Akkor kezdjük!

Nem hiszek a szememnek. *Ez a féreg!*