Sikolyokra ébredek és egy sikátorban találom magam. Körülöttem a beton szétroncsolódva végezte... *Na basszus...* Kitántorgok, de még mindig kóvályog a fejem. *És most...* Mikor kikukucskálok egy épület mögül, mészárlást és zord angyalokat látok meg, akik a démonokat gyilkolják le. – Mi a fasz... *Ha most megtalálnak, én leszek a legelső démon, aki már akkor meghalt, mikor lekerült.*

Meghúzom magam míg tudom. Mikor a groteszk lények eltűnnek, előbújok, mint a többi démon. Még a Pokol ellenére is, durvának tűnik a pusztítás.

Napok múlva...

Azzal töltöm napjaimat, hogy egyik helyről vándorlok a másikra. Megtudok néhány dolgot Pentagram City-ről és azt is, hogy mikor leérkeztem, óriási földrengés volt. Ezért meghúzom magam, nem akarom nagydobra verni, hogy miattam történt... Tudom, hogy most démonként nézek ki, de mégis csak odafentről érkeztem.

Lassan különleges képességeim is kibontakoznak és kinézettem jobban tetszik, mint abban a túlcsicsázott helyen és ruhában. Mostani ruháim fekete hosszú ujjú felsőből, sötét lila kapucnis pólóból és bokáig érő nadrágból áll, amit egy sport cipővel egészítek ki. Pólómat és cipőmet különös jelek, pentagramok díszítik.

Azóta már próbáltak rászedni, bedrogozni, megölni és elrabolni... de eddig túl éltem. Meg tudom védeni magam, ami tetszik. Az emberi testem nem volt beteges... de vékony és gyenge volt. Bármennyit is edzettem valahogy az izom elkerült...

Képes vagyok a tudatommal tárgyakat mozgatni és elég mozgékonnyá váltam, végül már nem csak védekezek. Nem érzek fájdalmat, amire azért vigyáznom kell, de az öngyógyító erőm ilyenkor jól jön.

Az első démont akkor ölöm meg mikor is egy tévé műsor megy. Szegény hercegnőt szépen lealázzák, de a Hotel gondolata tetszik. Nem a megváltás miatt, az nem érdekel, de ott több különböző démont figyelhetnék meg... Ami jól jönne egy új könyvhöz. Bár itt nem hiszem, hogy olvasnak, de az elborzadt tudatom talán tetszene nekik és a különféle kínzási módszereim, amiben nagyon kreatív vagyok. Most kipróbálhatnám élesben is... de erre még nem állok készen. Bár démon vagyok, még se tudok meglépni egyes dolgokat.

Most pár nap elteltével, végre rátalálok a Hotelre. Kis izgalom járja át az ereim... Bekopogok, de elsőre nem kapok választ, így hangosabban próbálom. Halk motyogást hallok meg belülről.

Mikor egy lány jelenik meg az ajtóban. Térdig érő szürkésfehér haja és elefántcsont fehér írisze van, míg a bal szemét pala szürke szemfolt váltja fel, amely vörös-rózsaszín "X" alakot ölt. Meglepetten nézek rá. *Milyen különös kinézett.*

A lány is kérdő tekintettel néz rám, de mielőtt megszólalhatnék... Egy másik lány ugrik mellé. Neki világosszőke haja van és magasabb is, egyből felismerem... A Pokolhercegnőjét a tévé adásból. Pontosan olyan, mint a műsorban...Túlzott pozitivitás, naivság és nyáltól csillogó boldogság.

Kicsit megrezzennek a hirtelen jött alaktól, de nem érzek felőle semmi vérszomjat. *Lehet,nem volt túl jó ötlet ide jönni...*

– Úristen-úristeen – visítja.

– Üdvözlöm Hercegnő – hajlok meg kissé – Tudja nem rég érkeztem és véletlenül láttam a műsort. – Kezdek is bele. – A nevem Masao!

– Nem kell ilyen tisztelettudónak lenned... A nevem Charlie és gyere bentébb. – Tessékel be.

A másik lány végig követ, bár ellenségesnek tűnik, nem látok szemeiben rossz indulatot.

Charlie nagy örömmel mutat be mindenkit és hirtelen a név özönt nem is tudom megjegyezni. Mikor újból megszólal. – Milyen fura szagod van... Tényleg nagyon új lehetsz még.

Nyelek egyet, a legelején sokaktól megkaptam ezt, de mintha az időmúlásával, halványulna az illat... Pedig én nem is érzek semmit.

Próbálom összeszedni magam és a név memóriámat. Az aki épp perverz viccekkel traktálja a többieket és elég kihívóan végig néz rajtam... Az Angel Dust, egy pók démon. Aki Charlie mellett van és a barátnője, Vaggie. A pultnál áll, Husk, aki mióta bejöttem kitudja hanyadik üveg alkoholt végzi ki. Ő is elég érdekes figura, valami macska-madár szerűség. És még itt ez a pöttöm, túl buzgó küklopsz lány, akinek valami nagy baj lehet a fejében. Azóta mióta meglátott, a lábamon csüng. És még van valami Alastor nevű fószer, akivel állítólag jobb vigyázni... de ő épp nincs itt.

Emésztem a hallottakat és próbálok megnyugodni. Rég voltam ennyi démon társaságában. *Már majdnem embert mondtam... Még hozzá kell szoknom.*

– Ha láttad a híreket, akkor tudod mit szeretnénk? – tér a lényegre a szőke démon.

– Engem nem érdekel a megváltás – vallom be őszintén.

Charlie ledöbben, Vaggie már a fegyverre után nyúl.

Kicsit meghátrálok. – Nincs semmi hátsó szándékom és ha kell segítek is, nem szeretnék ingyen megszállni...

Charlie lenyugtatja Vaggiet. – Hogyhogy nem érdekel?

– Én mielőtt meghaltam horror író voltam, nekem ez a közeg igazi felüdülés. Ha lehet szeretnék megszállni és megfigyelni az ittlévőket, az ide tévedőket és írni...

– Oh,valami híresség – nyalja meg a szája szélét Angel. Amit figyelmen kívül hagyok.

– Csak egy kisebb kiadónál voltam.

– Masao, ez az igazi neved? – Néz rám a félszemű.

Bólintok.

– Az igazi nevedet használod...

– Az baj?

– Nem! Csak aki ide kerül, legtöbbször nevet vált.

– Nekem nincs bajom a nevemmel.

Vaggie elhúzza Charliet, nem tudom mit beszélhetnek, de a szőke hajthatatlan... Aztán látom, hogy a félszemű is beadja a derekát.*Nyert ügyem van...*

– Masao maradhatsz itt, talán meggondold magad.

*Kötve hiszem...*

– Piát?– néz rám Angel.

– Köszönöm nem, ritkán iszok.

Erre mindenki rám kapja a fejét, de csak Charlie-tól és Vaggie-től kapok elismerő pillantásokat, Huskot szerintem nem is érdekli, bár megrándul az ajka, de Angel teljesen kiakad. Bár nem hazudok, de meg van az okom miért is nem iszok...

– Gyere megmutatom a szobád...

– Hercegnő, lehet egy fura kérdésem... – Vaggei-nek megrándul a karja, de próbálok nem figyelni a gyilkos tekintettére. *Nem akarok rámozdulni a csajodra.* – A Pokolban vannak ételek, bár nem muszáj ennünk... Víz az van? Lehet ez hülyén hangzik, de ez az egyetlen dolog ami hiányzik. – Látom, ahogy Vaggie megnyugszik. – Nem tudom, mennyit tudsz a Japán kultúráról...

– Nem sokat.

– Tudod, nekünk fontos a fürdő kultúra.

Charlie elmosolyodik. – Nálunk is van víz.

Kezdek megnyugodni, már nagyon akarok egy jó fürdőt. – Király. Köszönöm, hogy maradhatok.

– Ha valami rosszban sántikálsz most közlöm, hogy el foglak intézni – Ezzel a félszemű ott is hagyj.

Charlie gondterhelten néz rám. – Sajnálom.

– Semmi baj, ez amúgy cuki, hogy így megakar védeni... Nekem sose volt ilyen személy az életemben.

– Megöltek?– kérdi félve.

– Jaj, dehogy... Egy hirtelen balesetben haltam meg.

– Oh, értem... Pihenj nyugodtan.

– Köszönöm még egyszer.

Miután otthagy bemegyek, most már az én saját szobámba. A hely kissé romos, de látom benne a potenciált. A fürdő szoba nem nagy, de elfér benne egy kád... Így egyből megszabadulok a ruháimtól, miután engedek magamnak fürdő vizet. Sose esett semmi ilyen jól. Van olyan, amit holtan se tudsz levetkőzni... Aztán rájövök, hogy nincs több ruhám. A szekrényeket áttúrva, végül találok egy egyszerű szürke felsőt és rövid nadrágot. Kimosom a ruháim és befekszek az ágyba, bár az égalatti alvás se zavar, de ez azért kényelmesebb.

Hamar elnyom az álom...