Masao szemszöge...

– Kerül! – kiáltom elkeseredetten. – Rá jöhetett valamire és undorodik tőlem – temetem arcomat a kezeim közé. Teljes a letargiám.

– Nem biztos... Lehet, teljesen más az oka.

– Biztos amiatt van, próbáltam én normálisan viselkedni, de ez még nekem is sok(k)...

– Hova szoktál menni, ha rossz kedved van? – vált hirtelen témát.

– Hát – nézek el. – Legtöbbször írok vagy Sora boltjába megyek nézelődni. Néha Alastor főz nekem valamit, a kaja mindig segít.

Moxxie hátba csap. – Persze! Nem csak azért, mert Alastor különleges figyelmet szentel neked.

– Moxxie, azért váltottál témát, mert azt akarod, hogy kapcsoljam ki az agyam, most meg felhozod.

– Jó-jó! Sajnálom! – mosolyog. – Ha nem lennél bűnös mehetnénk más gyűrűkre szórakozni, de így keresünk itt valamit.

Elnézek, szeretném neki elmondani az igazságot, de nem akarom bajba sodorni. – Nem szeretném, ha kellemetlenül éreznéd magad. Tudom, hogy néznek rátok Pentagram City-ben.

– Köszönöm, hogy gondolsz rám, de most téged akarunk felvidítani.

– Imp City-ben van valami jó hely?

– Semmi, ami neked való lenne.

– Nem rég voltunk egy buli helyen, nem volt olyan vészes.

– És tudod merre van?

– Hát lehet oda találok, de nem ismerem a szabályokat vagy, hogy beengednek-e impeket.

– Egy próbát megér.

– Jó, legyen. – Indulunk neki.

Elsőre oda találunk, ami furcsa számomra, nem vagyok ilyen jó a tájékozódásban.

– Ti impek, milyen gyakran jártok erre?

– Elég ritkán.

Megállok, már nem nagyon akarok bemenni, rosszul vagyok, ahogy Moxxie-ra néznek. Megragadom a kezét. – Mit szólsz, ha inkább a Hotel bemegyünk? Ott tudunk iszogatni és a többieknek is bemutatnálak.

Lágyan rám mosolyog. – Tudom, hogy nem akarsz vissza menni most. Ne zavarjon, ahogy néznek rám. Már megszoktam.

– Engem akkor is zavar – háborodok fel.

– Köszönöm – hatódik meg. – Azt mondtad, hogy emberként szerettél táncolni... Mutass néhány figurát – nevet.

– Jaj, hogy szerettem és, hogy tudok, az két külön világ... Szerintem borzalmasan táncolok.

– De jobb kedved lenne egy kis mozgástól az biztos.

Végre a bejárathoz érünk, mire feltartoztatnak... legelsőnek Angelel és a barátjával voltunk itt, akik bejuttattak, de most megállítanak és hamar kidobnak.

– Hát most akkor mi legyen – szontyolodok el. – Sajnálom!

– Ne, sajnáld! Te vagy az egyetlen démon aki számba vesz, szerintem ez már magában nagy szó. Nem kell itt bocsánatot kérned!

Lassan vissza sétálunk Imp City-ben és leülünk tanácstalanul, mikor Blitz jön be kissé morogva. Meglepetten néz végig rajtunk. – Hát ti mit basszátok itt a rezet.

– Helló Blitz!

– Mit lógatjátok itt az orrotok? – Int nekem.

– Masao kissé letört és el akartunk menni iszogatni, de nem engedtek be!

– Mit vártál Pentagram City-ben soha nem látnak szívesen... Imp City-hez meg túl puha pöcs a cukorfalatunk.

Elfintorodok, bár nevetek. – Kösz! *Mint mindig nagyon kedves...*

– Mit szólsz ehhez... Rittyentünk itt egy kis bulit? Beszerezhetünk mindent ami kell hozzá, van egy kis pénzed.

Bólintok és a kezébe nyomom, mire Moxxie Blitz-re förmed. – Ne foszd márki!

– Semmi baj, jól hangzik.

– Szólok a többieknek, egy újabb feladat – nevet. – Masao lassan jobb kuncsaft leszel, mint azok a balfaszok, akik ki akarnak nyíratni valakit. És ez legalább izgalmasabb, mint a hülye rádiós ügyed.

Felnevetek. – Akkor itt találkozunk. Kérek Husktól egy kis alkoholt.

– Nem tudom ki az, de jól hangzik.

Felpörgök a házi buli gondolatára és mikor senki nem lát a szobámba teleportálok. Leszaladok és boldogan rohanok Husk-hoz.

– Jó ördög, Masao! Mi ez a nagy öröm? Átvetted a Hercegnő stílusát...

– Néhány barátom partit szervez nekem és már várom. Szeretnék kérni néhány üveg alkoholt. Megengeded, hogy vigyek párat?

Husk rám mosolyog. – Jó látni, hogy egy kicsit kikapcsolsz. – Borzolja össze a hajam.

Lassan azon töprengek, hogy mindenki gyereknek gondol.

– Nem az enyém a pult, szolgáld ki magad. – folytatja.

– Köszönöm!

Szerzek néhányat, de Husk azért segít, mert rá kell jönnöm, hogy nem értek hozzá. Mikor végzek, visszaindulok. Mikor benyitok meglep a fogadtatás. Egy diszkógömb díszeleg a plafonon, füstgép, ritmusos zene és egy DJ pult, ami mögött Blitz nyomatja a számokat. Meglep, hogy ehhez is ért.

– Király! – Üvöltök fel és középre szaladok a többiekhez. – Annyira köszönöm.

– Ne érzelgőzzél itt nekem, buliz. – Kiabálja túl Blitz a hangzavart.

Végig táncolom és bulizom az egész estét... Az ital elbódít és egy kis ideig minden gondom elszáll.

A jó kedvem még se tart örökké... Hirtelen hatalmas robaj zavar fel minket és mielőtt bármelyikünk fegyverért nyúlhatna, mintha áramütés érne és megdermedek. Próbálom a többieket szemügyre venni, de ugyan azt érezhetik, mint én...

Mikor a semmiből feltűnik egy ismerős ismeretlen. Utolsó gondolatom, mielőtt elájulnék... ˝Hogy ő még is mit akarhat tőlem?˝

Mikor magamhoz térek, ki vagyok kötve. Kapkodom a fejem ijedten, mikor valaki megszólal. – Nyugi kicsike, nem akarlak bántani!

A hang irányába kapom a fejem és megpillantom el rablómat. – Vox, mit akarsz tőlem? Mit csináltál a barátaimmal? – förmedek rá.

– Oh, vagy is ismersz?

– Hallottam már rólad, de nem ismerlek. Kérdeztem valamit!

– Hm... A barátaid jól vannak. Csak egy kis bénító elektro sokk, semmi bajuk nem lesz tőle. Csak, hogy tud, nagyon érdekes hatalmad van. – Húzza mosolyra ajkát. – Kellesz nekem!

– Mégis miről beszélsz? – rémülök meg.

– Csak, hogy tud, én mindent látok és bármit szemmel tudok tartani... ahol van tévé vagy bármi elektronikus eszköz. Láttalak, mikor átjárókat nyitogatsz, még is az a legviccesebb, hogy bűnös létedre más gyűrűkben is meg tudsz jelenni. Nem tudom, hogy csinálod, de kell nekem ez az erő – vigyorog.

Pislogok hülyén, ez nagy baj... Óvatlan voltam, nem gondoltam, hogy észrevehetnek.

Vox feláll és közelebb lép hozzám, összeszorítom a szemem, de csak eloldoz. – Kérsz egy kávét?

*Mi ez a kedvesség?* Gyanakodva nézek rá és kissé elhúzódok tőle.

– Nem bántalak.

– Addig míg igent mondok, ha meg nemet megölsz?

– Már figyelek egy ideje...

– Hát ez a mondatod nem valami megnyugtató – szakítom félbe. Még is úgy folytatja, mintha meg se hallotta volna.

– Más vagy, mint az ide kerültek legtöbbje! Nem nagyon érdekel az adásom, de még ha nézed is nincs hatással rád.

– Hatással?

– Tudod képes vagyok befolyásolni azokat akik nézik az adásomat. Talán nem tetszenek?

– Ááá, szó sincs ilyenről... Nem vagy rossz előadó. Egyszerűen még életem során se voltam a tévé befolyása alatt. Szerintem ennek köze van az írói mivoltomhoz és a képzelőerőmhöz.

– Író vagy?

– Igen. Nakao néven írók.

– Ismerem a könyveid. Még is különös vagy!

– Nem szeretném, ha felhasználnál.

Rám vigyorog. – Szerinted mire akarlak használni – nyalja meg ajkát.

Mire megdermedek. – Ne ijesztgess már, én úgy tudom Valentino a perverz a csapatban.

Felnevet. – Vicces arcot vágsz! Bár, ha valaki Valentino-val van, szerinted nem kell perverznek lennie?

– Ezt most tőlem kérdezed? Honnan tudjam, nem ismerem.

– Mindig mindent ilyen komolyan veszel?

– Most csak szívatsz.

– Vicces vagy! Valentino-nak is jól beszóltál.

– Erről is tudsz?

– Ő mondta – itt megváltozik a hangja, mintha csak Valentinot hallanám – Egy kölyök a Hotelből úgy felcseszett, porrá fogom lőni azt a koszfészket.

Megrándul a szemöldököm. – Te állítottad le?

– Mint mindig... Kissé forrófejű és rajta kell tartanom a szemem.

– Nem látom, hogy nagyon bánnád?

– Néha idegesít, de nem zavar túlságosan... Megszoktam.

– Ti együtt vagytok? – Úgy elbeszélgetünk, elfelejtem, hogy elraboltak.

– Milyen kíváncsiak vagyunk! – Statikus hangja felzavar. – Nincs sok időnk...

– Hogy mi?

– Azért én se vagyok hülye. Nem fogok kikezdeni a Pokol urával és a lányával. Lassan elengedlek, mielőtt elpusztítják a stúdióm...

– Akkor miért hoztál ide? Nem hiszem, hogy jó vége lesz.

– Közölni akartam veled, tudom milyen hatalmad van és, hogy ha meggondolnád magad... Ide bármikor jöhetsz!

– Nem értelek! Ugye tudod, hogy ehhez el se kellett volna rabolnod... Csak meghívni egy kávéra.

– Kiskölyök, ugye tudod, hogy ez a Pokol! Tényleg fura egy figura vagy!

– Nem jobban, mint ti – vonok vállat. – Sajnálom! Nem tudom mit hiszel rólam, de nem fogok csatlakozni hozzátok.

Bal szeme hirtelen megint felvillan és mint valami hipnotizáló kör kavarog. – Ezt miért csinálod?

– Mit?

– A szemed – mutatok rá.

– Ezzel tudom hipnotizálni a démonokat és figyelem, hol járnak a kis barátaid. Furcsa mód Alastor elég idegesnek tűnik. – Vigyorog rám és az arcomba mászik. – Érdekes reakciót váltasz ki abból a piros balfasz bambiból.

– Nem hiszem – akadok ki.

– A te reakciód is érdekes. Csak nem...

Felkapom a vizet. – Fogalmam sincs, ne is firtassuk a témát – kiáltok rá.

Olyan arccal és mosollyal néz felém, mintha kiszúrta volna vagy alapból tud is valamit.

– Keresni fogsz még – kacsint felém. – Alastor bármiféle érzelem és gyengeség taszítja... Ha ez megtörténne, nem fogsz tudni ottmaradni tovább.

Válaszolni akarok, de nem jön ki hang a számon. – Nem kell rájönnie semmire!

– Nem titkolhatod el örökre... Az érzelmek nem ilyen egyszerűek. A végén nehézzé válnak... Főleg, ha arról a pöcsről beszélünk.

– Miért utálod ennyire?

– Nem kell tudnod picinyem.

Látom, ahogy arca megrándul és az a színtiszta gyűlölet, amit felé mutat... – Miért akarsz ennyire engem? Ennyire különleges lenne ez az erő?

– Hát persze... Bár arra is kíváncsi vagyok, hogy az angyalok, miért vittek el?

Kitágul a szemem. *Várj, csak... Akkor arról nem tud, hogy száműztek... vagyis nem tudja, hogy a Mennyben kezdtem.* – Erről is tudsz?

Felsőbbrendűen bólint.

– Ez már zaklatás – morgok rá.

– Nyugi, azért nekem is vannak vakfoltjaim.

– Ez akkor is zavaró, már megbocsáss. Nem hagynád abba?

– Milyen kis cukor vagy és milyen illemtudó. Mit szólsz egy alkuhoz?

– Mi a fene? Miért akar mindenki alkudozni velem?

– Oh – vigyorog – Csak nem – statikus tévé zöreje vihogásba torkollik – nemet mondtál Alastornak. Egyre jobban tetszel.

Nyelek egyet, csak remélni tudom, hogy nem úgy... A másik meg Vox se ismeri a magánszféra fogalmát, az egészben a legrosszabb a hideg futkos a hátamon tőle és nem úgy mint Al-nál.

– Mit szólsz ehhez, csak, hogy rájöjj nem vagyok az a nagyon gonosz nagyúr. Nem foglak többet megfigyeltetni, ha minden hónapban egyszer eljössz kávézni velem. Lehet, ha jobban megismersz meglátod, nem is vagyok olyan rossz.

– Hm... Már megbocsáss, de a társad bántja az én barátomat. Ez egy rossz pont nálam.

– Ha bele mész megpróbálom kicsit visszafogni.

– Megtennéd?

– Ha megígéred, hogy elbeszélgetünk.

– Miért vagy ilyen kedves velem? Át akarsz vágni?

– Masao te más vagy, mint ezek a tudatlan démonok. Veled máshogy kell bánni, nem lehet hatni rád, mint másokra... Ezért a viselkedésemet is hozzád igazítom.

Még a hideg is kiráz, ahogy a nevemen szólít. – Oh, értem. Hát teljesen másra számítottam veled kapcsolatban.

– Na látod!

– Ne bízd el magad – mondom egyből. – Nem bízok benned!

– Gondolom.

– Legyen, de ha nem tartod be a szavad, nincs miről beszélnünk. De nem alkudozok... Megbízok benned, vagy is neked is meg kell!

– Hát legyen! – sóhajt.

– Akkor haza mehetek?

Feláll és kinyitja előttem az ajtót. – Menjünk, mielőtt Alastor kitépi a falamat.

– Merre vannak?

– Teljesen rossz helyen – nevet fel.

– Nem a stúdiódban vagyunk!?

– Nem, ezzel akarom bizonyítani, hogy nem verlek át. Ez a lakásom. – Mutat az épületre, mikor kilépünk a bejárati ajtón.

– És merre menjek?

– Elkísérlek egy darabig.

Sétálunk egymás mellett, néha egy-egy démon megállít minket és Vox-al beszélnek néhány szót. Még néhány újságíró is elkapja. Ilyenkor meghúzom magam a háttérben, nem szeretném, ha feltűnnék.

– Nem vagy egy média sztár.

– Hát nem nagyon.

Mikor már a stúdiójához közel vagyunk, eltűnik egy kamerában, a tévéből még azért visszaszól. – Egy hónap múlva a stúdiómban. – Ezzel köddé váll.

Sóhajtok. – Én vagyok a legpechesebb démon a világon. Nem hiszem el... Hogy kerülhetek mindig ilyen szitukba. – Kicsit felgyorsítom a lépteimet, de Vox szavai elbizonytalanítottak. Vagy is, ha Al megtudja mit is érzek valójában... Még jobban el fog kerülni vagy már tudja is, azért olyan-amilyen... Bár a menekülés sose volt az én stílusom, valamennyire igaza van Vox-nak, lehet nem maradhatok, ha így folytatjuk... Hirtelen a fejemhez kapok. ˝Sose fogsz sehova tartozni.˝ A tanárom szavai torz tükörként csapnak le rám, mintha csak valami kínozni akarna. Olyan, mintha a sötétség alakot öltene...

Aztán hirtelen meghallom a többiket és a fejem is kitisztul. Alastor megy legelöl, démoni alakja felsejlik és én még ilyen dühösnek nem is láttam... Körül nézek, rossz érzés kerít hatalmában... Mintha valaki gyengíteni akarná a tudatom és a fejembe mászna... Legelsőnek azt hittem Vox, de ez más. Mélyről jövő gonoszság...

Megrázom a fejem és inkább a többiekkel foglalkozok... Feléjük rohanok. – Skacok!

Mikor meglátnak, egyből felém rohannak. Charlie hirtelen megkerüli Al-t és ölelésbe zár, meglep mindkettőnket. – Úristen, jól vagy? Nem bántottak... – Néz meg magának.

– Jól vagyok!

– Mit képzelnek azok a nyomorult Vék, ezért... – de félbeszakítom a lányt.

– Semmi baj, Hercegnő. Nem lett semmi bajom és Vox nem bántott.

– És a többi? – Pánikol be Charlie.

Egyből tudom kire gondol.

– Valentino nem csinált semmi... – kezdd bele Angel, akinek a hangjában érezhető a színtiszta aggodalom.

– Jó-jó, elég – jövök zavarba. – Egyedül volt Vox!

Alastor közelebb lép. – Móresre kéne tanítani, hogy ne gondolja... – de őt is félbeszakítom.

– Menjünk haza, elfáradtam. – Mikor az imp barátaimat is megpillantom. –Blitz, Moxxie, Millie és még Lonna is. – Örülök meg nekik és átölelem őket. – Sajnálom, hogy miattam bajba kerültettek.

– Tényleg jól vagy? – Néz rám Moxxie és a vörös szarvasra sandít.

– Persze, semmi bajom!

– Mit akart tőled az-az üres fejű? – Látom Alastoron a nem tetszést.

Sóhajtok és a kis impekre nézek. – Tud az erőmről.

Mindenki egymásra kapja a fejét, Al-nak felvillan tekintette, csak Blitz-ék néznek rám értetlenül.

– De a többiről fogalma sincs – teszem hozzá.

– Miről maradtunk le?

– Van egy titkom, de azt nem itt kéne megbeszélnünk – mutatok előre. – Már rég el akartam mondani, de féltem mit szólnátok és nem szeretnélek bajba sodorni se... Így is...

– Jaj, hagyjad már – kezdik.

Blitz megragad és magával húz. – Na, mesélj csak kicsi csíra!

Felnevetek és a többiekre nézek. – Visszamegyek Imp City-be és beszélek velük.

Charlie rám mosolyog és bólint. – Vigyázz magadra! Nem kéne, hogy valaki veled menjen?

Tudom mire célozgat, de nem akarok Alastor közelébe lenni. – Vox nem fog semmivel próbálkozni és ha elmondtam nekik... A gyorsabb úton jövök.

– Jó legyen! – törődik bele.

Mikor elválunk a többiktől látom, hogy Alastor nincs megelégedve ezzel... Nagyon felcseszhette Vox, de eddig ő került, akkor most miért ideges...

Ahogy visszaérünk, elmesélek nekik mindent. Kicsit meglepem őket, de persze megint csak túl gondoltam a dolgot... Nem kezdenek máshogy kezelni. Blitz egy egyszerű, ˝akkor már tudom miért vagy ilyen angyali puha pöcs˝ mondattal lezárja. Moxxie és Millie megértően veregetnek hátba, Loonát meg nem is nagyon érdekli. Tovább nyomkodja a telefonját és hümmög párat, így tudom, hogy hallotta.

Miután mindent megbeszéltünk, Blitz megkérdezi azt amit már jó rég megakart. – Miért vitt magával?

– Kellek neki... De nem fog ujjat húzni Luciferrel és Charlieval. Azt mondta, ha meggondolom magamat bármikor csatlakozhatok hozzájuk.

– És ezt el hiszed? Az Overlordokkal azért légy óvatosabb.

– Tudom, nem bízok bennük... Ami biztos, nem akarnak a Pokol nagyurával kikezdeni.

– Ezt megértem! – helyesel Moxxie.

– Jó kis családot szedtél össze! – Csap hátba Blitz.

– Köszi!?

– Bár élőben látni a Nagyurat... hát... – szólal meg Millie.

– Más ugye – nevetek fel.

– Ő is nagyon aggódott érted!

Meghatódva nézek el és közben mosolygok. – Most már haza megyek!

Bólintanak. – Vigyázz magadra!

– És nem kell ennyire kedveskednek. Ha baj van szólj!

– Köszönöm! – Kinyitok egy átjárót, de még egyszer visszanézek Moxxie-ra. – Azt a kiruccanást meg majd megvalósítjuk.

Mire bólint és int egyet.

Mikor megjelenek a Hotelben, mindenki megkönnyebbül, de Alastor sehol sincs. Mindenkit meg kell nyugtatnom.

– Masao jól vagy? Mit mondtak? Ugye nem volt baj?

– Nyugodj meg! Minden rendben ment. A titkom ellenére se bántak máshogy velem.

Látom, hogy Charlie megnyugszik. – Masao igazad volt, mostantól mindent megteszek, hogy az impeknek is jobb legyen a helyzetük.

Meghatódok ezektől a szavaktól. – Köszönöm!

Jó egy óra múlva tudok visszatérni a szobámba... de ott meg egy nem várt vendég fogad.

– Al!?

– Mit akart tőled Vox? Miről beszéltettek?

Felvonom a szemöldököm. – Eddig kerültél... Most meg kérdezősködsz. Eldönthetnéd már...

Alastor rádiós hangja eltorzul, megnyúlnak végtagjai és szarvai megnőnek, még az írisze körüli vörös szín is feketévé alakul. – Csak nem titok drága!

Sóhajtok. – Nem! Azt mondta kellek neki vagy is az erőm, de nem olyan hülye, hogy Lucifernél kihúzza a gyufát... Így megvárja, míg meggondolom magam. Bár mondott néhány érdekes dolgot!

Felröhög. – Még is mit tudott mondani az a hülye masina!? – hangjából sugárzik a lekicsinylő báj.

Most már egyre kíváncsibb vagyok, mi történt köztük. – Hogy képes irányítani azokat, akik az adását nézik... És legelsőnek arra figyelt fel, hogy rám nincs hatással.

– Chö, akinek van egy kis agya, arra nincs hatással.

– Azután kezdett megfigyelni – folytatom, mintha meg se hallanám. – Elővigyázatlan voltam. Jobban oda kellett volna figyelnem.

– Szerintem soha nem voltál, az a hanyag fajta. Ez mind Vox hibája... Rólam nem mondott semmit?

Felvonom a szemöldököm. – Mit mondott volna? *Ez miért érdekli?* Ugyan úgy szid, mint te őt...

Morog egyet.

– Bár az zavar, hogy figyel! Így megkértem, hogy álljon le...

– És?

– Alkudozni akart velem...

– Hogy mi? – Lép oda hozzám és megragad.

– Al, elég... Ez fáj.

Enyhít a szorításon. – Az a pondró.

Nem értem miért húzta fel magát ennyire, hisz eddig úgy került, mintha fertőző lennék. – Nyugi, semmi -féle alkut nem kötöttem vele. Nem próbálkozok még egyszer ilyesmivel – célozgatok, mire elenged. – Na, ennyi... Most már lepihennék. Hosszú volt a nap.

Bólint és eltűnik, de az árnyéka velem marad. – Tűnés te is – kiáltok rá. – Nincs semmi bajom!

Mikor végre egyedül maradok... beájulok az ágyba. Nem akartam megemlíteni, hogy bár alkut nem kötöttünk, de megbeszéltünk néhány találkozott. Úgy gondolom, ha látja, hogy nem fogok csatlakozni... Akkor egyszer csak megunja és feladja.

Ha meg arról lenne szó, hogy el kell innen mennem, akkor legtávolabb utaznék. Még ha a Menny börtönbe is zárna... Jobb, mint itt maradni. Meg Emily nem hiszem, hogy engedné, az örök börtönt.

Nem sokkal később be is alszom.

Alastor szemszöge...

Egyszer csak egy imp rohan be a Hotelbe, mindenkit meglep a jelenléte.

– Sajnálom, hogy rátok török – hadarja. – De nagy baj van. Ti vagytok Masao barátai?

Hirtelen mindenki felkapja a fejét és oda rohannak hozzá.

*Hát ez meg ki a fene?* Mire még többen csatlakoznak a kis imphez. *Kik ezek? És honnan ismerik Masaot? Valami baj van!*

Mikor megtudom, hogy elrabolták Masaot éktelen haragra gerjedek, aztán mikor meghallom ki is vitte el, azt hiszem most azonnal felrobbanok.*Mit képzel ez a doboz fejű?* Üvöltenék.

Nem tudom megőrizni a hidegvérem, felpattanok a kanapéról és neki is indulok. A többiek is csatlakoznak hozzám. Biztos vagyok benne, hogy a stúdióban lesznek... Felfalom az egész bagázst, már rég el kellett volna intéznem őket... Azt hiszik nagy legények lettek, mióta eltűntem.

Husk mellém siet. – Főnök Vox nem hülye, van valami terved?

Hirtelen rá akarok morogni, milyen tervről hadovál. Masao bajban van, de rájövök, hogy ez nagyon nem vallana rám. De ha arra gondolok mégis mit tehet vele az-az ostoba masina, elkap az ideg és nem tudok tisztán gondolkodni... Bár nem is Vox zavar a legjobban, hanem a társa Valentino. *Ha bármelyik is hozzá mer érni, kicsinálok mindenkit.*

Ránézek Husk-ra. – Az árnyékom körül néz bent, te az eget tartod szemmel. Ha minden jó, bemegyek és feltűnés nélkül kihozom, ha ezek ott hátul – bökök hátra. – Nem cseszik el. Ők lesznek az elterelés.

– Oké Főnök! – Megy vissza a többiekhez.

Egyre közelebb érünk a stúdióhoz, mikor meghallom Masao hangját. Legelsőnek azt hiszem, hogy biztos hallucinálok, de aztán meg is pillantom... Nem úgy tűnik, mint akinek baja esett. Mielőtt bármit is tehetnék Charlie ott terem előtte és ölelésbe zárja. Körülnézek és egy pillanatra Vox röhögő képe fogad a monitoron, elkap az idegbaj. *Kinyírom, az már biztos!*

Masao szokatlanul viselkedik, nem akarja, hogy Vox után menjünk és azt mondja minden rendben... Csak fáradt és haza akar menni. Mindenkit, bele értve engem is félbeszakít... Ami még jobban felbosszant, de szóhoz se jutunk, mert Masao megpillantja imp barátait.

Aztán megtudjuk miért is rabolta el. *Francokat, ez is megtudta...* Azt hittem tovább eltitkolhatom. Az impek értetlenül néznek a fiúra és kérdőre vonják, így úgy dönt velük megy és elmondja az igazat. Nem örülök annak, hogy egyedül menne és tetszik Charlie ötlete, de Masao egyáltalán nem akar pesztrálást. Így elengedik, de ez még mindig nem tetszik, ezért utána küldöm az árnyékom.

Ahogy visszamegyünk, Charlie aggodalmasan tördeli az ujjait. – Mi a gond Hercegnő?

– Remélem elfogadják Masaot és nem lesznek gonoszak vele.

– Nem hiszem, hogy baj lenne, úgy tűnt kedvelik Masaot és azt se feledd eljöttek segítséget kérni... Pedig tudják, hogy viszonyulnak hozzájuk itt.

– Ez is igaz – sóhajt. – Igaza van Masaonak – túr bele hajába és Vaggie-ra pillant, aztán Luciferre, aki egyből oda mászott, mikor elkezdtünk beszélgetni. *Idegesítő törpe.* Morgok.

– Miben drágám?

– Tényleg csak a bűnösökkel foglalkozok, nézd meg ezeket az impeket. Bármennyire is lenézik őket és hasonlók, még is eljöttek, hogy segítséget kérjenek... Csak is Masao miatt. Ők is a népem, segíteni akarok nekik.

– Masao biztos örülni fog. – Vigyorgok Luciferre, miközben Charlie vállára simítom ujjaimat.

Ami hatására Lucifer majd felrobbant, de mielőtt még egymásnak eshetünk volna, megjelenik Masao átjárója. Míg nem figyelnek meg is lépek. Négyszemközt akarok vele beszélni.

Egy órát várok a szobájában... Téblábolok egy darabig, aztán leülök az ágyára, de ez nem tűnik helyén valónak... Így a falnak támaszkodok, aztán az íróasztalának dőlök, végül leülök a forgószékbe. Ebben a szobában minden Masaot juttatja eszembe, ami nem segít az idegességemen. Elképzelem, ahogy tesz-vesz a szobában, idegesen körmöl vagy géppel. Ha nem tud megnyugodni rajzol vagy keres valami elfoglaltságot. Megrázom a fejem. *Tényleg komoly problémáim vannak. Jobb lenne most lelépni.* Még se tudok szabadulni a gondolattól, hogy Vox talán mondott rólam valamit Masaonak vagy még rosszabb színben tüntetett fel, mint nem régiben Husk. Való igaz, kerülöm, de nem akarom, hogy utáljon...

Jócskán meg is lepem, mikor benyit. Kérdőre vonom és nagyon felidegesít. Tudom, morcos, mert kerülöm, emiatt próbálom visszafogni magam, de mikor meghallom, hogy követi és még alkudozni is akart vele... Hát el pattan valami.

Mikor észreveszem, hogy nagyon megszorítottam, enyhítek a fogásomon és hamar le is ráz... Még is úgy érzem valamit titkol. Az árnyékom is meghúzva magát tér vissza hozzám, így visszamegyek a szobámba, de nem tudom ennyiben hagyni...