Megkésve, de minden kedves olvasómnak kellemes ünnepeket! És Boldog Új évet! Következő évben folytatódnak Masao kalandjai! Lesz itt minden... Durván kiakasztó volt a Helluva részek is és ahogy majd morzsákat itt elhintek, nem lesz könnyű a kis hülyénknek. Flúgosunk még mélyebbre áss. ;) (Ezt a képet is csak átszerkesztettem, próbálok egyre többet csinálni rajtuk, de még mindig nem tudnék ilyen jókat rajzolni, de remélhetőleg egyszer sikerül :D magamnak tanulok).

Masao szemszöge...

Sose hittem volna, hogy egyszer a karácsonyt fogom ünnepelni a Pokolban... De hát mit is várhattam volna Charlie-tól.

A Bűnök ˝karácsony˝ ünnepére persze készültem, de hogy a Hercegnő összevonja a kettőt... Most nem tudom elmondani, hogy csak ennyire naiv vagy így sérti meg a két ˝egyént˝... Bár nem tudnám elképzelni, hogy ilyen alantas lenne. Tudom, hogy csak így akar az emberekhez és a Mennyhez közelebb kerülni. Mindenkinek készültem egy kis aprósággal... Soránál csináltam meg mindenkinek a portréját és addig míg én festettem, rajzoltam és alkottam, ő kiválasztotta a hozzájuk illő kép keretet. Persze az övét, otthon csináltam... Bár Alastor képe fantasztikusra sikeredett – ami nem lep meg – de még is Charlie és Vaggie festménye lett a legjobb. Mindkét lány egy fél-fél alkotást kapott... Még is ez lett a legkülönlegesebb, mert ha összeillesztik... megfogják egymás kezét és Vaggie védelmezően zárja közre szárnyaival a szerelmét. Megbabonázva nézem a két félt... Mikor Sora meglök. – Nagyon elábrándoztál!

– Bocsi!

– Kész van a ˝Karácsonyi˝ fejezeted? – néz rám kissé rosszallóan. – Tudod, hogy támogatlak más művészeti ágban is, de legyen kész azt amit ígértünk az olvasóknak!

– Csak nem beharangoztad? – nézek fel.

– Mert nem állsz jól?

Rámosolygok. – Már tegnap befejeztem, csak idegesíteni akartalak egy kicsit.

– Masao – nevet idegesen és kapok tőle egy kis ˝fejmosást˝.

Az utolsó simításokat végzem az impeken, de ahogy rájuk gondolok újra ideges leszek. Semmi hasznom nincs, még segíteni se tudtam nekik. Sóhajtok, mire Sora oldalba lök. – Ha ennyire aggódsz, menj és nézd meg őket.

– Sora!? – érzékenyülök el. – Nem akarom, hogy idegesítőnek tartsanak...

– Már amúgy is az vagy!

– Kösz! És ott van Stolas herceg is, nem akarom őt se zavarni.

– Mert zavartad valaha?

Megrázom a fejem. – Személyesen még nem is láttam.

– Akkor mi ez a hülyeség?

Megvonom a vállam. – Pár nappal ezelőtt beszéltem Al-al erről és akkor lementem segíteni nekik pakolni. Eléggé szépen elintézték a helyet...

– És?

– Blitz látta rajtam, hogy bűntudatom van és lecseszett... Én is elég nagy bajban vagyok, törődjek a saját dolgommal...

– Ezt így mondta vagy csak te gondolod így?

– Hát... Nem pont ezekkel a szavakkal.

– Figyelj, szerintem a kis impek elég okosok ahhoz, hogy meg tudják oldani a helyzetet...

– Al is pontosan ugyan ezt mondta. Bár nyersebb stílusban – nevetek.

Sora elgondolkodik. – El tudom képzelni – kezdi parodizálni Al mozdulatait. – Nem bízol eléggé bennük, azt hiszed csak te tudsz segíteni és hasonló frappáns ˝lélekbe˝ gázoló szarságok.

Úgy röhögök, majd kiesik a ceruza a kezemből. – Próbálta visszafogni magát, de jaah.

– Idióta! Remélem nem vetted a szívedre?

– Nem, ismerem már annyira ezt a hülyét, hogy ne tegyem!

Még beszélünk egy kicsit, végül tényleg elmegyek a TVG épületéhez, de furcsa módon csak Millie-t találom ott, aki annyira el van mélyülve gondolataiban, hogy észre se vesz.

– Szia!

Kissé megugrik, de mikor meglát kissé megnyugszik. – Masao? Ne ijesztgess... Mi járatban erre?

– Charlie titeket is meghívott holnapra?

– Igen! Nem találkoztál Blitz-el?

– Hogyhogy?

– A Hotelbe ment.

– Soránál írtam, úgyhogy nem voltam a Hotelben. Miért keres?

– Megakar hívni az esti bulinkra.

– Komolyan? Engem?? És Stolas? Még nem ismer, nem szeretném... – de hirtelen kivágódik az ajtó és Blitz robog be rajta. Felkap egy kést és felém vágja, de az erőmmel megállítom. Semmi gyilkolási vágy nincs szándékaiban.

– Megint túl kombinálsz, komolyan Stolas is folyton ezt csinálja. Pont kifogtok jönni – morog rám és elteszi a kést. – Idióta – teszi hozzá.

Felkacagok. – Tudom-tudom, hülye vagyok! Mondták már egy páran.

– Vagyis akkor jössz! – Nem tűr ellentmondást.

– Persze – bólintok.

Gyorsan elbúcsúzok és elindulok készülődni. Nem tudom mit kéne fel vennem, nem akarok egy herceg vagy volt herceg... *Váá, ez nekem sok!* Hogy kéne beszélnem vele, Blitz-nek fontos, de lejáratni se akarom magam. Végül úgy döntök Al-tól kérek segítséget.

Mikor kopogok nem kapok választ, ránézek az órára. – Ennyi az idő? Biztos a műsorára készül elő. – Egy kis ajtószemezés után, csak felmegyek hozzá. Halkan kopogok be. – Al!? Rá érsz?

Egyből kinyílik az ajtó. – Mi a fenét suttogsz? Baj van?

Nevetni támad kedvem, mióta közelebb kerültünk egymáshoz, imádom ezt a közvetlen viselkedését. – Nem tudtam, hogy hol jársz az előkészületekkel.

– Értem. Miben segítsek?

Felvázolom a meghívást, Stolast és hogy ez az első találkozásunk... Meg azt, hogy szeretném, ha választana nekem egy megfelelő ruhát.

Végig hallgat, de összehúzza a szemét.

*Valami rosszat mondtam?*

– Ne akarj kiöltözni bárki is legyen az illető – húzza fel az orrát, mire pislogok párat és hülyén vigyorgok.

– Kis féltékeny – jegyzem meg.

– Hm. A kis imp is biztos aggódik és nem csak a hercegecske miatt, hanem miattad is. Ami még idegesítőbb.

Kuncogok. – Ne gyilkolj le senkit!

– Megpróbálom. – Ekkor sunyin rám mosolyog és mikor csettint egy olyan ronda karácsonyi pulcsi jelenik meg rajtam, hogy azt hiszem mindjárt leütöm ezt az idiótát.

– Na, ezzel azonnal kezdj valamit, így tuti nem megyek sehová.

– Hm, legalább itt tarthattalak – vigyorog.

*Kinyírom.* – NA, ne szórakozz velem.

Elhúzza a száját. – Jó-jó.

Újra csettint és egy egyszerű farmer és fekete póló jelenik meg rajtam, aminek a hosszú-ujjú része hálós... még egy felirat is van rajta, amin az áll ˝foglalt vagyok˝. – Al, ez most komoly?

Felsőbbrendűen vigyorog rám.

– Tetszik a felső, de tudod, hogy oda ahová megyek, mindenkinek van párja és Loona-nak sose lennék az esete.

– Mész vagy maradsz? – néz rám gonosz mosoly kísérletében.

Sóhajtok. – Oké. Amúgy ez a szett jól néz ki.

– Végeztem egy kis kutatást.

– Megnézted a mai divatot és, hogy nekem melyik állna a legjobban? Azta... – Erre nem tudok mást mondani, sose gondoltam, hogy Al-nak van egy ilyen oldala.

– Mert baj?

Megrázom a fejem. – Nem, köszönöm! – Gyors puszit adok, de mielőtt mennék a falhoz nyom és olyan csókot kapok tőle, hogy remegni kezd a lábam. – Tényleg mennem kell! – Suttogok ajkának elvarázsolva.

Még magamhoz se térek, Al kikapja kezemből az ajándék tasakot. – Ezek miért néznek ki jobban, mint az én portrém?

Rá kapom a fejem. – Hogy mi? Ne mond nekem, hogy megnézted az ajándékod, de hát hogyan... – Erre az árnyékára kapom a fejem. – Te áruló. – Mire szégyellve magát kioson. – Az meglepetés lett volna. Al...

– Dühös vagy? Miért?

– Hát szerinted?

– Rajzoltál már le, akkor nem voltál dühös.

– Ne idesegíts már – dörgök rá, még is veszek egy mély levegőt. – Al, te készülsz nekem valami meglepetéssel?

– Nem szereted a meglepetéseket, így ha készülök valamivel megmondom.

Felvonom a szemöldököm, most még is hogyan magyarázzam el, hogy teljesen ˝hülye˝. – Al tételezzük fel, hogy még is csinálnál...

– Miért meg akarsz lepődni?

Már a fejemet fogom. – Na, jó... Figyelj, tételezzük fel készülsz nekem valami ajándékkal... Mi lenne, ha elkezdenék kutakodni és megtalálnám...

– Hát akkor rájönnél, de ne hidd, hogy megkapod hamarabb.

*Mély levegő.* – Menthetetlen vagy!

– Most miért?

– Mindegy mennem kell. – Ezzel otthagyom.

Mielőtt Blitz lakására mennék, beugrok Sorához... Kértem, hogy kutason egy tökéletes ajándék után Stolas-nak. Sora megint kitett magáért egy káprázatos galaxis mintájú köpeny volt a kezében. – Ez csodás! Tényleg te vagy a legjobb.

– Mindent megtettem, remélhetőleg nem túl alantas a herceg ízlésének.

– Szerintem tökéletes. – Tapizom meg.

El is indulok. Mikor oda érek feszélyezve érzem magam... egyik lábamról- a másikra ringatom magam és azon gondolkodom mit kéne mondanom. Még mindig nem akarom leégetni magam és hasonló marhaságok.

Végül bekopog, Blitz nyit ajtót és azonnal beránt rajta, kezembe nyom egy poharat. – Gyere csapasd!

Meglepetten majd felesek, de Millie visszaránt. – Óvatosan már Blitz, szegényt teljesen leveszed a lábáról – nevet és hátba vereget.

– Köszi.

Aztán mindenki megáll és rám vagy is inkább a pólómra néz. Persze Blitz nem hagyhatja szó nélkül és a többiek is majd megfulladnak a nevetéstől. – Csak ennyi, azt hittem bezár vagy... – de oldalba lököm.

– Kösz, mint mindig kedves vagy!

Ekkor meglátom Stolast, aki bár próbál boldogságot erőltetni magára, de látom a szomorúságot a szemeiben. Egymásra nézünk, de pár percig nem történik semmi, mintha mindketten azon filóznánk, hogy kéne megszólítani a másikat, végül Blitz aki átveszi a vezető szerepet.

– Stolas, ő egy barátunk, aki egy bűnös, Masao. Masao, ő itt Stolas.

– Üdvözlöm!

Mire félszegen rám mosolyog. – Már nincs semmi hatalmam és amúgy se vagy-ok ez a formaság párti.

Látom, hogy ő is küszködik. – Szia, örülök, hogy megismerhetlek. Blitz szerint sok közös van bennünk... – de mielőtt folytathatnám az említett betapassza a szám és rám morog.

– Na, haladjunk és igyunk.

Gonosz mosoly játszik az arcomon, mire oldalba lök.

– Túl sokat vagy a vigyorival.

Mire bele pirulok. – Hülye! – És kezébe nyomom az ajándékot. – Holnap akartam odaadni, de nem akartam üres kézzel jönni.

– Piát hozhattál volna – nevet fel.

– Ne légy már ilyen – esik neki Millie. – Nagyon szépek. Gyönyörű alkotások.

– Reméljük sok pénzt ér – húzza az agyamat tovább Blitz.

Stolas felé nyújtom a dobozt. – Remélem tetszeni fog, neked nem tudtam egy festményt csinálni, de ha megengeded egyszer majd lerajzolnálak.

– Köszönöm szépen. Nem kellett volna... – de nem tudja befejezni, mert Blitz hozzánk csapódik.

– Hagyd rá, Masao már csak ilyen. Nem azért adja, mert akar tőled bármit és semmi rossz szándéka nincs... Ő már csak ilyen flúgos hülye.

– Na, de BlitzO – nevetek, mire elkezd kergetni.

– Mondtam, hogy az O néma.

Az egész este nagyon jól sikerül... Mikor észreveszem, hogy Stolas kimegy az erkélyre és Blitz egyből utána megy. A szemében feltűnő érzést jól ismerem. Igazuk van a többieknek, azt hittem mindent nekem kell megoldanom, mert kicsit több vagyok, mint ők... De ez nem igaz. Ugyan úgy érezhetnek, ugyan úgy kételkedhetnek és ugyan úgy elbizonytalanodhatnak, mint mindenki más, mint én.

Loona hátba vág. – Úgy látom érted!

– Hogy mi?

– Mint a hülye apámnak – ezt nehogy eláruld neki – neki is rá kellett jönnie, hogy Stolas máshogy viszonyul hozzá. Mostantól úgy fog cselekedni és ezt jól jegyezd meg, a barátaid vagyunk, ha baj van, nyugodtan fordulj hozzánk. A Hotelben is fontos vagy, ezt meg kéne értened. Nem akarhatod, hogy ilyen súlyos esett történjen...

Felpattanok és mellkasomhoz szorítom a kezem.

– Mi a baj?

Megrázom a fejem. – Én-én...

– Nehogy nekem itt elbőgd magad.

– Nem akartam. Elköszönnél a nevemben tőlük, azonnal beszélnem kell Luciferrel.

– Menj te kis flúgos. Holnap tali.

Biccentek és beosonok a fürdőbe, de onnan már nem jövök ki. Lucifer ajtaján kopogok be.

– Masao?

Nem várom meg, hogy kérdezzen átölelem. – Sajnálom, az egészet.

– Mégis mit?

– Igazából – keresem a szavakat, nem tudom hol is kezdjem.

– Várj, tudom, hogy nem mindig vagyok alkalmas a dolgokra... De mind Charlie, mind te és az impek, sokat segítettetek, hogy vissza találjak a régi Luciferhez, aki még az elején voltam. És sajnálom, hogy akkor nem tudtam segíteni, de...

– Nem is kell! – vágok közbe. – Ma rájöttem, Blitz mindent megfog tenni, hogy Stolas-nak jó legyen. Ráfog jönni az igazságra és ha ez sikerül neki, biztos leszek, fel fog keresni, hogy segítséget kérjen.

– Masao?

– Változik, mind változzunk. Nem fogom hagyni, hogy ez kárba vesszen. Meg fogom állítani Roo-t, hogy te és a barátaim biztonságba legyünk.

– Masao remélem nem valami hülyeségre készülsz! Ez miért hangzott a te szádból egy végső búcsúnak.

– Nincs a számításaimban, hogy elhagyjalak titeket. Végre tartozok valahová, ezt senkinek nem fogom engedni, hogy elpusztítsa.

Lucifer megfogja a kezem. – Ez szép és jó, de mi van azzal – néz rám rosszallóan.

Sóhajtok. – Még kell egy kis idő.

– Hm... Menj és pihenj! Holnap a kis démonom biztos nagy tervekkel áll elő.

– Jó éjt! – Ezzel otthagyom. Nem akarom felzavarni Al-t, de a szobámban találom, egy általa varázsolt fotelben. Meglepetten pislogok. – Al, miért alszol itt?

Még csak az arca se rezdül, mikor az ölébe húz. Kinyitva csodás szemeit, újra elveszek bennük. –Végre!

Kuncogok. – Aludjunk!

Egy gyors zuhan után, már Al karjában alszom az igazak álmát.

Következő nap, segítünk Charlie-nak a díszítésben és az előkészületekben. Mikor Angel elrabol...

Ami miatt megint egy lehetetlen szituba kerülök a pók démon jóvoltából.

– Nem és nem – ellenkezek. – Én ezt tuti fel nem veszem! – Veszekedek Angel-el.

– Oh, ne már... Látni akarom a vörös vigyori fejét, mikor meglát szarvas jelmezben.

Összefonom a kezemet a mellkasom előtt és dobbantok egyet. – Még egyszer nem veszel rá semmi ilyesmire! – Nem akarok engedni neki, ami persze nem sikerül. Angel olyan precízen kapja el a karom és a többivel már öltöztet is, hogy még csak ellenkezni se tudok.

Pár perc múlva...

A tükör előtt durván vörösen nézem az arcmásomat. – Nem hiszem el.

– Látod, nem is olyan durva, tudtam, hogy nem akarsz megint magamutogatást.

– Te szórakozol velem? – Bár a kapucnis pulóver cipzáros és fekete, de alatta nem volt semmi csak egy hálós felső, így úgy éreztem magam, mint aki meztelen. A nyakamba kaptam egy fekete kissé szegecses ˝nyakörv˝ szerűséget. A nadrág is fekete, de elég testhez simuló és a szett csúcspontja a szarvas agancs, fülek és még egy farokkal is megspékelte. Megsemmisülten állok ott, mint egy féleszű úgy érzem magam. – Úgy nézek ki, mint aki most szabadult a dili házból.

– Oh, pedig ez a szett elég szexi – kacsint.

– Nincs az-az ördög, hogy így ki menjek.

– Pedig – kezdi a kezét dörzsölni, mint aki rosszban sántikál.

Hátrálok pár lépést, mikor kivágódik az ajtó és egy elég ideges szarvas lép be rajta, de ahogy meglát... Lefagy.

Angel ezt a lefagyását használj ki, hogy meglépjen...

– AL? – Ahogy végig mér kellemetlenül érzem magam és összehúzva meglapulok.

Előttem terem és megsimítja arcom. – Mily hívogató szarvas fiú – nyalja meg ajkát, de látom, hogy nyel egyet.

Belenézek szemeibe. – Segíts ki!

Csettintés egy egyszerű ruha jelenik meg rajtam, bár a szarvas agancs marad, de ez visszafogottabb.

– Köszi – sóhajtok nagyot.

Megragadja csípőm és lágy csókot lehel ajkamra. – Este visszakapod. – Ezzel kisétál. Szerintem Angel után megy, de én lefagyok szavain.

*Hogy mi?*

Alastor szemszöge...

Muszáj lehűtenem magam, mikor megláttam abban a szerelésben... Hát mit ne mondjak, ez még jobb a Halloween jelmezénél. Ezért kicsinálom azt a pókot.

Mégis mielőtt kinyírhatnám Charlie elrabol, hogy segítsek neki, így nem érem utol.

Végül jól sikerül az este, Masao csillogó mosolya és csilingelő nevetése minden munkát megér... Meghúzom magam onnan figyelem, de szemeim előtt még mindig Angel különleges ruhája zavar. El is kerül... *Várj, csak!*

Miután mindenki nyugovóra tér, Masao fáradtan sétál mellettem.

– Úgy látom, jól érezted magad!

– Igen, minden remek volt.

– Köszönöm az ajándékot.

– Én is!

Édes mosolyával nem tudok betelni. – Lehet egy kérésem?

Nyel egyet. – Ennyire tetszett az a ruha?

– Vadítóan festettél benne!

– Megadom magam – nevet rám.

Nyakamba veti magát és ahogy belépünk, vissza varázsolom rá...