Masao szemszöge...

Írás előtt még beszélni akartam valakivel, mert utána tudom milyen leszek... Következő megállóm Luciferhez vezet.

Bekopogok. – Lucifer szeretnék beszélni veled!

Kinyitja. – Baj van? Azóta nem is beszéltünk, mióta elviharoztál a hülye vöröshöz.

– Erről szeretnék beszélni... – sóhajtok.

– Gyere bentébb.

Felvázoltam azt amit Alastornak, de itt még nem fejeztem be. – De van még valami, de nem tudtam elmondani neki...

– Valami ami nem fog nekem tetszeni ugye.

– Megmondom az igazat... – keresem a szavakat. – Nem tudtam neki elmondani.

– Masao ugye ennek az erőnek kockázatos mellékhatása van?

Bólintok. – Nem véletlenül vesztettem el az emlékeimet és ez még csak nem is a legrosszabb. Ha egy nagyúr alkuját próbálnám megsemmisíteni, lehet az életemet is felemésztené.

Lucifer megragadja a karom. – És ezt miért nekem mondod el? Ha ez a hülye azt akarja, hogy törd meg, akkor azonnal közölnöd kéne vele.

– Most már nem mondhatom el.

– Na, várj... Szerinted én ezt hagyni fogom.

– Lucifer, kérlek ne mond még el neki. Nem tudom hogy, de valahogy el fogom mondani.

– Tényleg?

– Lucifer ígéred meg, hogy nem mondod el neki.

– Elfogom, ha nem mondod el! – morog. – Ezt nem fogom eltitkolni.

Rámosolygok. – Köszönöm.

– Fontosabb Emily-vel találtatok valami használhatót?

Megrázom a fejem. – Nem tudom hová rejtették el, ha egyáltalán van róla feljegyzés, de azt még nem találtam meg.

– Na, te nagy gyerek... Haladj és pihenj! Még hosszú napok várnak ránk!

– Oké. – Ezzel visszamegyek a szobámba és bezárkózok.

Az első pár mondatomat és oldalamat, átjárja a düh és a kétely... Nem tudom mit is tehetnék. Pár nap múlva már eléggé szépen letisztul és a negyedik nap ki is jövök a depresszív állapotomból. Körül nézve borzalmas kép fogad... Káosz az egész szoba és én is. Így kitakarítok, az összegyűrt lapokat kidobálom és lefürdök.

Nyújtózok egyet és megkordul a gyomrom. – Hm... Éhes vagyok.

Kikukucskálok, de már este van. – Jó sokáig tartott összepakolni – sóhajtok. – El kéne mennem enni? – Körül nézek és vállat vonok. – Este van... Csak nem lesz semmi baj.

Elindulok egy éjszakai éttermet keresni, de sajnos a kaja nem olyan, amit már megszoktam, de hát most ezzel kell beérnem... Jobb lesz ha sietek, nehogy valaki észre vegye, hogy meglógtam, főleg, hogy közölték velem... Egyedül ne menjek sehová. – Igen-igen, lassan tényleg egy óvodás leszek, akit pesztrálni kell – cincogok. – Na, persze – mérgelődök tovább.

Mikor végzek persze, hogy a baj nem kerül el, próbálnak rablást invitálva megölni, de most kevesebben vannak és elszaladok...

Mégse tudok meglógni... Mikor valaki behúz az egyik sikátorban. Ijedten kapálózok, de ismerős ujj int le. – Halkan, még meghallanak.

Mikor távoznak elenged.

– Vox!?

– Mi történik Masao, jól vagy?

– Honnan tudtad, hogy bajban vagy? – húzom össze a szemem.

Egyből védekezni kezd. – Nem figyeltelek. Véletlenül láttalak meg, mikor elszaladtál az egyik tévém előtt.

Felsóhajtok. – Sajnálom és köszönöm!

– Masao bajba kerültél?

Körülnézek. – Megmondva az igazat, tényleg bocsánatot kell kérnem... De mostanában annyi dolog össze jött, hogy nem jutottam el hozzád és sajnos valamiért vérdíj van a fejemen.

– Erről már hallottam.

– Tényleg,még te is?

Bólint. – Tényleg minden rendben?

– Igen, köszönöm a segítséget! De muszáj lesz haza mennem, ha megtudják, hogy egyedül jöttem el.

Vox felnevet. – Csak nem szobafogságban vagy??

– Nagyon vicces, de néha tényleg azt érzem.

– Akkor használd nyugodtan az erőd. Tudod, hogy tudok róla.

Újra szét nézek. – Igaz, és köszi a segítséget. Nem tudom mikor jutok el hozzád, de tényleg köszönöm.

Legyint. – Tudom, hogy neked is meg van a magad dolga. Tudod mit, elnézem ezt a hónapot. Csak vigyázz magadra és ha lehet légy óvatosabb.

Bólintok. – Az leszek.

Eltűnök és a szobámban kifújom magam.

Aznap már nem tudok elaludni, így mikor kezd kivilágosodni lemegyek és csinálok két csésze kávét. Al a szokott viseletében jelenik meg a lépcső tetején...

Mikor meglát előttem terem. – Masao, minden rendben?

Komolyan hiányzott a hülye feje és hangja. Bólintok. – Igen, sajnálom a kirohanásomat! Csak úgy éreztem... – de nem tudom befejezni, mert hangos kopogás zavarja meg a csendet.

Az ajtóra kapom a fejem.

– Ki lehet az ilyen korai órában?

Az ajtóhoz lépek, Al szorosan követ.

Mikor Charlie és Vaggie jelenik meg hálóingben. – Masao menj el az ajtótól! – rivall rám, de egyből bűnbánóan hozzá teszi. – Nem tudhatjuk ki az.

Al erre megkerül, mire Vaggie a fegyverével elém repül. *Na, jó ez azért túlzás... Melyik hülye bérgyilkos kopog.*

Bár mikor meglátom az ajtóban lévőt majdnem hanyatt dobom magam. *Ez még is mit keres itt?* Őrült vörös szemeivel körbe kémlel és meg se várja, hogy Alastor megszólaljon.

– Masao aranyom, hát itt vagy! – Hosszú fehér haja feltűnően virít a Pokol vörös színvilágában és ahogy bentébb engedi magát, meglibben a hirtelen légmozgástól.

Morgok egyet. – Mondtam már, hogy ne hívj így Takumi!

De mintha meg se hallana elém kerül és megragadja a karom. – Milyen bajba keveredtél már megint?

Sóhajtok és megragadom Vaggie fegyverét. – Talán nem bánt – nevetek hülyén.

– Ez gonosz volt!

Alastor egyből mögém kerülés elhúz a férfitól. – Még is kit tisztelhetünk benned? – hallom a hangjában a nem tetszést.

– Jaj, igen... Sajnálom. – néz rá a Hercegnőre és meghajol. – A nevem Takumi és a Lustaság gyűrűben élek.

Megköszörülöm a torkom. – Segített nekem egyik alkalomkor, mikor rossz helyről loptam. –Kezdem egyből a magyarázatot, mielőtt ez a fogyatékos valami olyat talál ki, amit soha nem magyarázok ki. Elég hülye személyisége van, bár még nem beszéltem vele sokat.

Charlie feltűnően barátságtalanul néz végig rajta. – Köszönjük szépen, hogy segítettél, de minek köszönhetjük e korai látogatást.

– Tényleg sajnálom – bár a cselekedeteiből pont ellenkezőt szűrőm le, de mindegy. – Csak valami nyugtalanító dologra jöttem rá és meg kellett néznem, hogy ez a kis hülye jól van e. – Ekkor felém fordul. – Bár, mikor megtudtam, hogy itt laksz azt hittem, te is bűnös vagy, de akkor meg, hogy tudnál eljutni a Lustaságra.

Nyelek egyet. *Francba.* De mielőtt bármit kitalálhatnék, Charlie megszólal.

– Masao egy régi barátom és segít nekem a Hotelben. Úgyhogy láthatod, hogy nem bűnös.

Erre a Hercegnőre mosolyog. – Igen, látoom – húzza el a szó végét. – Lucifer Nagyúrral is mí jóban van, hallottam azt is, hogy az ő segítségével szálltál meg.

Kezd idegesíteni, nem tetszik amire ki akar lyukadni, de kicsit se jó irányba haladunk. – Takumi miért jöttél?

– Nem rég értesültem az egyik szolgámtól, hogy vérdíj van a fejeden, így jöttem megnézni, jól vagy e.

Mély levegőt veszek, most ezt is le kell állítanom, mint Voxot vagy már paranoiás vagyok, de úgy érzem mindenki engem figyel.

– Látod jól vagyok, úgyhogy... – de nem tudom befejezni, mert a képembe mászik.

– Azt látom. – És szerintem ekkor pattanhatott el valami Al-ban, mert elém kerül és ha farkasszemmel ölni lehetne, Takumi már halott lenne.

– Oh, csak nem te vagy a nagy Rádió démon.

– Az lennék! Én vigyázok a Hotel és a benne élők épségére. Netalántán rossz szándék hozott?

Egyből felemeli a kezét. – Oh, én nem akarok semmi rosszat – védekezik. – Masao aranyom, mit szólsz egy kávéhoz. Azt mondtad, hogy ha tudsz csinálsz nekem egyet, ha már segítettem. Bár te elmentél, de én nem felejtettem el – kacsint.

– Én se felejtettem el, de arra is emlékszem, hogy azt mondtam, ha még egyszer így hívsz nem állok jót magamért.

– Jó-jó.

– És ha megkaptad a kávét, haza mész?

– Oh, Masao milyen gonosz vagy... Olyan, mintha nem örülnél nekem.

– Hát beállítasz itt hívatlanul és feltételezésekbe bocsátkozol... soroljam még...

– Jó-jó, visszafogom magam.

Sóhajtok és rá nézek Charlie-ra. – Beengeded?

Rám néz. – Mert megmentett természetesen – ekkor rá néz. – De a modorodon változtass míg itt tartózkodsz.

– Igen is Hercegnő!

– Alastor figyelni fog rád. – Ezzel otthagynak minket.

Charlie után nézek, mintha Mimzy látogatása óta változott volna az idegenek felé. Ránézek a két ideges démonra és inkább a pult mögé állok.

Husk hátba vereget. – Érdekes figurákkal keveredsz össze.

– Ne is mond – sóhajtok.

– De tényleg meggondoltad, hogy ezzel a féltékeny ürgével akarsz lenni?

Rá kapom a fejem. – Honnan?

– Ezt komolyan kérdezned kell? Alastort több éve ismerem, szerinted nem tűnt fel... Csak nem érdekel.

Kicsit elpirulok. – Hát...

Al a pult elé áll, merthogy Takumi otthagyja és leül.

Megvakarom a tarkóm. *Ezt muszáj lesz megmagyaráznom neki, már most látom ki fog akadni Takumi-tól. Pont olyan, amit Al a legjobban utál...*

Míg elkészülök visszaemlékezek az első találkozásunkra...

***

Múlt... Első pár napom a Lustaság gyűrűjén...

Aznap mikor megismerkedtem egy új ˝overlorddal˝ – aki ráadásul egy Pokol szülötte – akkor még nem is tudtam mennyi gondot fog nekem okozni a közel jövőben... Ezekkel csak a gond van, mondom én! Elsőnek ott van Alastor, utána Vox és Valentino párost is magamra haragítottam, vagy is Voxot nem, ő csak kíváncsi rám.

A Lustaság gyűrűje bár idillinek tűnik és kicsit nyugodtabb is, de nem felejtettem el, hogy ez is a Pokolhoz tartózik... A felszín alatt ugyan olyan veszélyes, mint bármelyik gyűrű. Még is nagyon tetszett... Többször éjszakáztam kint és nyugis volt az egész, a táj káprázatos, bár a színekhez hozzá kellett szoknom.

Sokat sétálgattam és a tájban gyönyörködtem... Néha még a gondjaim se találtak meg, bár ez csak rövid ideig tartott... Valahogy mindig eszembe jutottak a többiek, akik biztos nagyon aggódnak miattam és persze Alastor gondolatától se tudtam szabadulni.

Egyik alkalommal már annyira kínzott az éhség, hogy végül egy igen veszélyes helyről loptam... És szerencsétlenségemre persze, hogy rajta is kaptak. Rohantam én ahogy tudtam és egy ideig úgy tűnt jól is állok. Aztán véletlenül neki mentem valakinek sűrű bocsánatkéréssel szaladtam el mellette, de az illető megragadta a karomat, így végül utolértek az üldözőim... Már akkor balszerencsét hozott rám.

Még is mikor körül álltak segített rajtam, bár igazából nem kellett sokat tennie. Vörös szeme úgy izzott fel, mint egy tébolyult elmebetegnek... Meglátták hófehér haját, nyúlhoz hasonló fülét és véres orvosi köpenyét... Egyhamar elmenekültek. Én csak sűrű pislogás közepette néztem a démonra... Hamar megtudtam, hogy Takuminak hívják és pechemre, valami veszélyes főmufti volt. Hát még első nap le is ráztam valahogy, miután megköszöntem neki a segítséget... Végül még is egyhamar rám talált. Nem értem miért vonzom az elmebetegeket, de ez valami átok lehet...

Aztán mondtam neki, ha már segített, majd meghálálom egy kávéval, de végül nem került rá sor... Nem az, hogy elfelejtettem, csak reménykedtem, hogy ennyire nem hagytam benne nagy nyomott, mégis idáig követett. Gondoltam rá, visszamegyek, de arra nem gondoltam, hogy megkeres...

***

Ekkor néztem vissza az említettre és Al-ra, aki szerintem mindjárt fel fog robbanni. Elé raktam a kávét.

– Mindjárt jövök – Ezzel már ott hagynám, de megfogja a kezem. – Nem iszol velem?

Leintem Al-t, aki már majdnem átváltozva akarná leharapni a csávó fejét. – Pillanat és visszajövök, elfogyott a kávém. Fent még van... –Bökök Al-ra, hogy induljon meg fel és megyek utána.

Közben Husk örömére ráhagyom a pesztrálást.

– Akkor megvárlak – vigyorog.

Tudtam, hogy ha már nem hall senki, Al nekem esik, de elég jól bírta. Már csak akkor nyom a falhoz, mikor a szobámba érünk...

– Ki ez a fasz?

Jóleső borzongás szalad végig rajtam, oké, hogy eddig is féltékeny volt... de ez most valamiért más.

– Ahogy mondtam segített nekem, de amúgy azután alig tudtam lerázni... Kicsit idegesítő alak.

– Még egyszer hozzád ér, ő lesz a vacsorám.

Kuncogok egyet, de mielőtt lecseszne, hogy vegyem komolyan a nyaka köré fonom karom és megcsókolom. A csókunk ráérős, de tele van szenvedéllyel, az egész testem ég a vágytól.

Mikor elválunk, arcomra simít. – Ettől még kinyírom, ha hozzád ér.

– Légy vele nagyon óvatos, megmondom az igazat, nem tudom milyen erős lehet, de rettegtek tőle...

– Ugyanúgy, mint tőlem – kacsint.

Felkap, én meg dereka köré fonom a lábam és beletúrok hajába. – Vissza kell mennünk – figyelmeztettem mikor már vészesen közel hajol hozzám.

– Kit érdekel, Husk el van – mondja sunyi mosollyal.

– Al! Gyerünk... – Mutatok kifelé.

Szemezünk egy kicsit, de végül elindul. – Nem akarsz lerakni?

Még a folyosón se rak le, kezdek zavarba jönni, de mielőtt a lépcsőhöz érnénk, szépen óvatosan újra a földön találom magam.

– Lökd ki minél hamarabb! – Ezzel ott hagy és a nyúl mellé ül.

Nézem őket hátulról, de látom, hogy Husk elég jelentőségteljesen néz rám, hogy azonnal toljam ide a képem.

Vigyorogva rá nézek és tátogni kezdek... ˝Mit szólsz ha lelépek!!˝ Husk hirtelen rám mutat, mire Takumi hátra pillant. – Oh... ar... Masao vissza jöttél?

Megforgatom a szemem és leülök Al mellé, erre Takumi egyből mellém ül.

Takumi úgy kezd csacsogni, mintha csak egy délutáni tea partin lenne. Tudom, hogy érzi a feszültséget, ami Alastorból árad, de ráérősen fecseg.

– És mond Masao tudod már ki akar megölni?

– Fogalmam sincs. Még csak most tudtam meg és kezdtem nyomozni utána.

– Jahh, igen. Hát még is csak magánnyomozó voltál!

Rákapom a fejem és hirtelen nagyon dühös leszek. – Takumi, ezt még is honnan tudod? – De mielőtt felrobbannék, Al a vállamra simítja a kezét. Veszek egy mély levegőt. Kiveszem a kezéből a csészét. – Nem érdekel miért jöttél, de kint tágasabb. – Állok fel és az ajtóra mutatok.

Takumi meglepetten áll fel, de egy darabig csak bámul, de végül nem tesz semmit. – Sajnálom, nem akartalak megsérteni.

– Hát még is sikerült! – Fonom össze a karom a mellkasom előtt.

Nem mond többet, de valahogy sejtem, hogy nem most láttam utoljára. Mikor távozik, Al felém fordul. – És most beszéljünk!

De megint csak nem tudok megszólalni, mert valaki kivágja az ajtót és nem más személyében, mint Sora jelenik meg. – Masao! – Mikor meglát, ott terem előttem.

– Jó ég, Sora mi történt?

Al idegesen húzza össze a szemöldökét.

– Masao jól vagy?

– Hát mert miért ne lennék?

Nagyot sóhajt. – Masao...

Elszorul a torkom. – Mi történt Sora? – Kezdek aggódni.

– Tudok a vérdíjról! – jelenti ki.

– Mi ez az egész?

– Nemrégiben értesültem róla és kutatni kezdtem, de...

Charlie mellettem terem, fogalmam sincs mikor jött le. – Sora valami baj van?

– Hercegnő – köszörüli meg a torkát. – Ehhez már kevés vagyok!

Megragadom a karját. – Bajod eset?

Megrázza a fejét. – De a bolt...

Megnémulok és ökölbe szorul a kezem, hirtelen mozdulok és úgy szaladok ki a Hotelből, mint egy őrült. Hallom a többiek kétségbeesett üvöltését, de kizárt, hogy megálljak. Mikor Sora boltja elé érek, a lábamból minden erő kiszáll és a földön találom magam. Összegörnyedek, úgy érzem nem kapok levegőt...

˝Ez is mind a te hibád!˝

A fejemhez kapok. – Szerinted nem tudom? – Üvöltöm a semminek, mire valaki megragadja a vállam és próbál felrázni, de könnyeim nem engedik, hogy lássam az illetőt.

Alastor szemszöge...

Mikor reggel megpillantottam Masaot, kissé megnyugodtam és örültem a bocsánat kérésének is, de tudtam, hogy ezzel nincs minden rendben... Még se tudtuk megbeszélni, mert ez a nyúl megjelent. Ahogy bánt Masaoval és ahogyan ránézett, nem csak féltékenységet éreztem, hanem mélyről jövő gyűlöletet is. Mimzy se zavart ennyire... Ez valami más...

Azért mikor Masaonak betelt a pohár próbáltam ott lenni és megnyugtatni, de az én idegeim is pattanásig feszültek.

De mikor Sora megjelent, rájöttem, hogy ez az ügy komplikáltabb, mint ahogyan én azt hittem... Egyre jobban elkezdtem aggódni Masao iránt, de mikor elszaladt elsőnek lefagytam... Hogy komolyabb baja eshet, valamiért olyan érzéseket váltott ki belőlem, amit még sose éreztem vagyis nem... Éreztem, de már nagyon rég.

Sora mozdult elsőnek, de én gyorsabb voltam... A csapat tudta merre menjen. A füst, ami tudtuk merről imbolyog, hamar észrevettük...

A pusztítás szörnyű, de az még borzasztóbb, hogy látom Masao pánikrohamát és nem belém kapaszkodik, hanem egy rohadt idegesítő kék masinába. Ökölbe rándul a kezem...

Mikor fél szemmel egy fehér hajzuhatagot pillantok meg. Egyből arra kapom a fejem, de senki nincs a közelbe. Intek az árnyékomnak, én megjelenek Vox mellet.

– Vox – szűröm a szavakat a fogam közt.

Charlie egyből ott terem, Sorával egyetemben és átveszik Vox-tól a fiút. Aki közben elájult a sokktól...

Vox szembe fordul velem. – Jobban is vigyázhatnál!

Meglep ez a hangnem, mintha tényleg aggódna a fiú miatt, ami még idegesebbé tesz.

– Hercegnő – néz rá a lányra. – Sajnálom, az előzőket. Most csak segíteni jöttem!

A lány bólint, de kicsit se foglalkozik a démonnal.

Vox elsétál mellettem és megszorítja a vállam. – Úgy tűnt, valaki előttem akarta megvigasztalni, de gyorsabb voltam – kacsint és eltűnik.

Legszívesebben elkapnám és letépném a fejét.

– Charlie – érintem meg a Hercegnő vállát, aki kisírt szemmel néz rám. – Vigyük haza!

A lány nyel egyet és átadja nekem.

Kicsivel később...

Mind összegyűlünk a halba.

– Al, még is mi folyik itt? – Aztán Sorára néz. – Sajnálom, hogy elpusztult a boltod!

Sora legyint, de látom a szemeiben a fájdalmat. – Most nem ez a fontos. Valami nem stimmel, se a vérdíjjal, se, hogy ilyen messzire mennek. Sajnálom Hercegnő, de ez túl mutat az erőmön.

Charlie fel alá mászkál. – Hol van apa? – néz rá Vaggie-re.

– Nem tudom kicsim, nem találtam a Hotelbe.

Felsóhajt. – A telefont se veszi fel.

*Az a törpe is ilyenkor tűnik el?* Mérgelődök. Azóta az árnyékom is visszatért, de nem talált semmit. Vox szavai se hagynak nyugodni... Fogalmam sincs, hogy most rám gondolt vagy volt még valaki ott.

– Al, szerinted is a Menny áll mögötte?

– Tudja kedveském, én is ezen gondolkodom. Nagy a valószínűsége.

– Lehet, hogy apád utánuk kutat – szólal meg az angyal ölebke.

– Szerintem nem csak ők!

Hátra kapom a fejem. – Masao – jelenek meg előtte és átölelem. Egyáltalán nem érdekel ki lát és mit gondolhatnak.

Masao fülig pirul. – Al!? Még is mit csinálsz? – motyogja zavartan.

– Jól vagy?

– Sajnálom, hogy megijesztettelek titeket – aztán kibontakozik az ölelésemből és Sora elé sétál. Mélyen meghajol előtte. – Ez mind az én hibám! Annyira sajnálom! – De a lány csak átöleli.

– A bolt sokat jelentet nekem, de egy barátom életéhez semmi.

Masao szemei vörösek, biztos sírt, mielőtt megszólalt, olyan mintha kezdene összetörni. Hirtelen megugrok, mintha az árnyéka rám vigyorogna... Mindenki rám kapja a fejét.

– Jól vagy Al? – kérdi aggódva.

– Persze nincs semmi baj. – Közelebb hajolok hozzá. – Ha végeztünk, nálam találkozunk! – Ezzel távolabb állok.

Végig hallgatom az ötleteiket, de legszívesebben már elrángatnám onnan, de tudom, hogy ez most fontos neki... Nem bírom így látni. A Hercegnő megígéri Sorának, mindent elkövet, hogy a helyre állítás zökkenőmentesen haladjon.

Végül az-az idegesítő törpe is megjelenik, mikor megtudja mi is történt... Éktelen haragra gerjed.

Megfogja Masao kezét, amit én kicsit se tűrök jól és megjelenek a fiú mögött. – Masao szerintem pihenj le! Nem szeretném, ha bajod esne. – Rá néz a lányára. – Mindenki térjen nyugovóra. Holnap folytatjuk a megbeszélést. Sok minden történt ma. – Ekkor Sora-ra pillant. – Sajnálom, a boltod! Aludj itt ma este! – Aztán Charli-ra kapja a fejét. – Vagy is, ha nem baj kis lányom?

– Persze, hogy nem baj... Szerintem is tiszta fejjel jobban fog menni a gondolkodás.

Ezzel hamar felmennek, miután Sora-t az egyik szobában elhelyezik.

– Na, és most beszéljünk! – pillant Masao-ra és kelletlenül mér végig. – Nem tudom, hogy a kétvilági léted miatt tartanak e ennyire veszélyesnek, de van egy olyan érzésem, hogy több van a háttérben, mint azt mi sejtjük.

Masao rám pillant. – Al, ki segített nekem? Nem tudom, hogy csak behallóztam e, de valaki volt velem.

Elhúzom a szám. – Vox – motyogok.

– Tessék?

Tudom, hogy nem hallotta jól, de testi fájdalommal jár kimondanom, annak az idiótának a nevét. – Vox volt az! – morgok. Ráadásul látom, hogy Lucifer magában kuncog. *Kinyírom!*

Látom, hogy felhúzza a szemöldökét. – Csak ő volt ott?

– Nem láttam mást.

– Hm...

– Mi az Masao?

– Nem tudom, csak úgy éreztem, hogy volt még ott valaki.

Ekkor eszembe jut az a nyugtalanító érzés, hogy talán Ő lehetett az, de nem akarok erre gondolni... Nem akarom, hogy felfigyeljen Masao-ra. Ez az egész gáz.

– Visszamegyek a Mennybe! – közli hirtelen, mire mindketten rá kapjuk a fejünket.

Lucifer komolyan néz rá. – Gyere velem! – Ezzel elindul, de jelentőségteljesen néz rám, hogy én aztán ne kövessem.

Ökölbe szorul a kezem, de a kis démonom egyből megérinti és rám mosolyog. – Azonnal megyek hozzád, ha beszéltünk! – Ezzel ott hagyj.

Nézem, ahogy eltűnik, de csak később megyek vissza a szobámba. *Valami nem stimmel.*

Masao szemszöge...

Mikor felkelek hasogat a fejem és elsőnek nem tudom mi történt és hol is vagyok, de hamar realizálom a helyzetet. Öklömet az ágyba verem és fel akarok kiáltani, de nem megy. Megtapogatom a testem, de annak semmi baja... Lassan felállok és bár szédülök, de próbálok lemenni. Ahogy le érek hangokat hallok. *Ez mind az én hibám!*

Végig nézek a többieken, mindenki feszült és a válaszokat keresi. *Szólnom kell a barátaimnak.* Ez jut legelsőnek eszembe, de egy ideig csak némán tátogok... Nem tudom mit is mondhatnék.

Aznap döntöttem el, ha a Mennynek bármi köze van az esethez... *Ezt még nagyon meg fogják bánni!*

Mikor felhívtam magamra a figyelmet, sose gondoltam volna, hogy Alastor átölel... Annyira zavarba jövök, hogy hirtelen még megszólalni se tudok. *Mit művel már ez a félnótás, így csak le fogunk bukni...* Még se tudom élvezni az ölelését, ahogy megpillantom Sorát, elszorul a szívem. Mély meghajlással kérek bocsánatot és valahogy legbelül tudom, hogy Sora komolyan gondolja a dolgot, de akkor se enged a bűntudat.

Mikor Lucifer megérkezik, tudom, hogy beszélni akar velem és szerencsére hamar meg is oldja... Az azért meglep, hogy Al előtt is mond néhány dolgot... de mikor közlöm, hogy visszamegyek lerázza.

– Masao Őt érezted magad körül? – Tér a lényegre, mikor a szobájába érünk.

Megrázom a fejem, de igazából nem vagyok benne biztos. – Nem tudom, ismerős volt, de a sokktól nem tudtam másra gondolni csak Sorára.

– Tényleg sajnálom!

Megszorítja a vállam, mire biztatóan rá mosolygok.

– Ne vágj ilyen képet – vereget hátba. – Ez nem a te hibád!

– Dehogynem! Ez igazából pont az én hibám... Legalább találnék valami kézzel foghatót, hogy nem ment el az eszem, de semmi...

– Felhívom Emily-t és beszélünk a kutatás folytatásáról, de veszélyesebb vizekre kell eveznünk.

– Ezt hogy érted?

– Hanem találtátok a könyvtár lezárt részén se, amihez Emily meg is szerezte a belépőt, akkor már csak egy helyen találhatjátok meg, ha egyáltalán nála van!

– Sera-ra gondolsz?

– Tudom róla, ha valamit elakar rejteni vagy nála lesz vagy olyan helyen, amihez csak ő férhet hozzá.

– Áá, értem... Akkor ezért mondtad, hogy keressük a lezárt részleget.

Lucifer bólint. – Holnap indulsz?

– Nem tudom csak úgy itt hagyni Sorát. Segíteni akarok! De azt is tudom, hogy így őt is védem.

– Akkor, holnap segíts a csapatnak, akkor kissé nyugodtan mehetsz vissza.

– Jó! – Kinézek az ablakon. – Szerinted miért akar közel kerülni hozzám?

– Ezt, hogy érted?

– Úgy érzem, egyre közelebb jut hozzám, de ha én csak egy eszköz vagyok... Akkor miért érzem azt, ha erős maradok távol tarthatom. Azt mondtad a kulcsok különlegesek, mert a ˝lélekszikrák˝ elszívásával, Roo-t táplálják, de nekem még csak ˝szolgáim˝ sincsenek, akkor még is miért akar engem. Tényleg kulcs vagyok?

Lucifer elgondolkodik, de az arcára van írva, hogy fogalma sincs. – Próbálj pihenni! Ne hagyd, hogy ez a vörös barom, szóval tartson.

Kuncogok egyet. – Oké! – Ezzel jó éjt kívánok és elindulok Al-hoz.

Még csak kopognom se kell, egyszer csak egy kéz kulcsolódik csuklómra és behúz a szobába. – Azt hittem már rátok kell törnöm az ajtót.

Felnevetek és átölelem. – Annyira elfáradtam – sóhajtok nagyot. Mire emelkedni kezdek és egyhamar Al ölében találom magam. Átkarolom a nyakát és ajkára hajolok.

– Még lenne pár kérdésem – dünnyögi ajkamnak.

– Válaszolok is, de lehetne egy forró fürdő mellett?

– Ahogy akarod! – Ezzel el is indul.

Megengedi a vizet és míg várunk, megszabadít a ruhámtól, de mikor berakna, be akarom húzni, de nincs erőm hozzá.

– Ez nem jött össze apróság! – nevet ki.

– Chö – cincogok, mint egy egér. – Akkor szállj be, de nagyon gyorsan – morcoskodok.

Al jót múlat rajtam, de nem kéreti magát sokat. Belemerülök a vízbe és engedem, hogy a szarvas megmossa a hátam és a hajam. Élvezem a kényeztetést.

– Hogy érzed magad? Azt mondtad, hogy úgy érzed, ha gyengül az akaratod, a rémálmok is felerősödnek. Ébren is érzed ezt a fojtó sötétséget?

Meglep a kérdés. *Tud valamit?* – Nem tudom, mostanában valamiért csak ezek a rossz dolgok történek...

– Nem érzed úgy, hogy te vagy a célpont?

– Al, miről beszélsz? Tudsz valamit?

– Semmit, csak ötletelek.

Felhúzom a szemöldököm, ez valahogy nem hangzik igaznak, de nincs erőm kérdezősködni. Főleg, hogy még mindig tudni akarom kivel kötött alkut... De mindig üres fülekre találok és folyton csak a terelés vagy a veszekedés lesz belőle.

– Szerinted valaki gyengíteni akarja ezekkel az esetekkel a tudatomat? De hát miért?

– Nem tudok többet nálad. – Lemossa a hajam és miután végez, engedem neki, hogy megszárítson és az ágyba fektessen. Egyből hozzábújok.

– Nem fog sikerülni neki – ásítok és már inkább félálomba beszélek. – Sokkal boldogabb vagyok, ha veled és a többiekkel vagyok...

Végül talán még motyogok valamit, de akkora már inkább alszok...

Alastor szemszöge...

Tényleg nagyon fáradt, mert beszéd közben nyomja el az álom... Kuncogok és még szorosabban ölelem. – Nem fogom hagyni, hogy bajod essen vagy felhasználjon!

Nézem egy darabig, aztán én is bealszom.