Forgách tanár úr sikeresen ismét megharaptatta magát valamelyik varázslénnyel. Az üvegház előtt vártunk rá, amikor az egyik Felvigyázó kijött utánunk szólni, hogy lyukas óránk lesz. Mindenki azonnal szétszéledt a kertben. Bianka örült, hogy nem kell majd kidobnia a maradék kávéját, leült az egyik padra, és igyekezett felébreszteni magát a következő óra előtt. Én is helyet foglaltam mellette, majd rágyújtottam egy cigire, amíg Andy és Olivér összedugták a fejüket, hátha találnak valami elfoglaltságot maguknak. 

– Nem akarunk varázslabdázni? – csillant fel hirtelen Andy szeme, mire Olivér vigyorogva, hevesen bólogatni kezdett. 

– Én most ahhoz túl fáradt vagyok – ivott a kávéjába Bianka. 

– Én nem tudom, milyen játék az. – A kijelentésemre Andy és Olivér meglepetten összenéztek. – Úgy csináltok, mintha még sosem hallottatok volna tőlem ilyet. 

– Tanítsuk meg az embergyereket? – kacsintott Olivér Andyre, aki erre szintén heves bólogatással felelt. 

Elnyomtam a cigimet, majd odamentem hozzájuk. Olivér megfogta a kezemet, maga felé húzta, aztán Andy is rátette az ujjait. Bizsergető érzés futott végig a gerincemen, ahogy a mágia kiáramlott a testemből, Olivérével és Andyével együtt egy élénk kék gömbbé alakult összekulcsolt kezünk felett. 

– A szabályok egyszerűek – nézett rám vigyorogva Olivér. – Minél gyorsabban tovább kell dobnod a labdát, ami egyre kisebb lesz, minél többször, minél hosszabban érünk hozzá. Akinél elfogy, az veszít. Mehet? 

– Toljuk! – nevettem kihívóan. 

Olivér hirtelen benyúlt a gömbért, majd azonnal át is dobta Andynek. Amint hozzám került, végre megértettem, miért ment össze, ha a kezünkbe került. A színtiszta mágia egyből elkezdett felszívódni a bőrömön keresztül, a bizsergető érzés felkészületlenül ért, így gondolkodás nélkül elhajítottam a labdát. Egyenesen Bianka felé. 

Szegény lánynak ideje sem volt elhajolni, a gömb a halántékát érte, a lendület a földre lökte a padról. Rémülten indultam meg felé, féltem, hogy talán baja esett miattam, ám éppen csak elindultam, Bianka hirtelen felült. A szeme tágra nyílt, szőke haja teljesen összekócolódott, mégis úgy tűnt, minden fáradtság elszállt belőle. 

– Ez durvább, mint egy dupla eszpresszó – igazgatta meg a tincseit. Csupán ekkor tűnt fel, hogy a labda köddé vált, vagyis az egész Biankában szívódott fel. 

– Ne haragudj, nem akartam! – kezdtem azonnal mentegetőzni, Bianka azonban rögtön leintett. 

– Nem történt semmi. – Gyorsan felpattant, majd még álltában is folyamatosan mozgott, a combján dobolt az ujjaival. – Viszont most már beszállok, különben az életben nem vezetem le. 

– Ezaz, csajszi! – tapsikolt boldogan Olivér, akár egy öt éves gyerek. – Mehet az új kör? 

– Mehet! – Andy és Bianka azonnal energetikusan benyújtották a kezüket középre, mire már én is nyugodtabban mentem oda hozzájuk. 

– Mehet! – tettem a kezem a másik háromra, a labda pedig el is kezdett megformálódni középen.