Dani minden csókomat halk sóhajokkal fogadta, egyre vadabban túrt a hajamba, minél lejjebb értem meztelen felsőtestén. Enyhe bűntudat szállt meg, amiért belementem, hogy segítsek neki, elvégre Szabit korábban pont azért utasítottam el, mert nem akartam, hogy bárki rájöjjön, meleg vagyok. És bár Dani is három napon keresztül könyörgött nekem egy menetért, rosszul éreztem magam, hogy Szabit elküldtem, Danival viszont eljöttem.

A mágia azonban pár perc után elolvasztott bennem minden görcsöt, elérte, hogy megfeledkezzem a külvilágról, és csak az élvezeteknek szenteljem minden figyelmemet. Imádtam a vágydémonok ezen tulajdonságát. Mindegy, ki a partnerük, ahogy az is, szukkubuszról vagy inkubuszról volt szó, minden pillanat, érintés, mozdulat egy kis darab mennyországot tárt minden fél elé. Ők táplálkozhattak az életenergiánkból, mi pedig cserébe átélhettük életünk legintenzívebb szexuális élményét.

Bizsergető érzés szaladt végig a gerincemen, ami hirtelen ismét felébresztett a mámorból. Pár másodpercre ismét átjárt a bűntudat, amiért belementem ebbe. A lelkiismeretem mindennek elhordott, lenézett, sulykolta belém, hogy fejezzem ezt be. Még emlékeztem, mennyire megbántottnak tűnt Szabi, amikor közöltem vele, nem merek vele lenni. Rettegtem, mi lesz, ha a szüleim megtudják, hogy a fiúkhoz vonzódom, ezért lekoptattam őt, pedig addigra már egy éve bele voltam esve. Próbáltam erőt gyűjteni, hogy végre kiengedjem, ami bennem lakozik, ám pár hónappal később Szabi összejött Nórival, én meg úgy gondoltam, minek igyekezzek, ha úgysincs esélyem.

Majd egy hete úgy éreztem, csoda történt. Szabi egy számomra ismeretlen okból dobta Nórit, ismét lett volna lehetőségem nála, végre megkaphattam volna őt. Én azonban továbbra is lapítottam, féltem felvállalni, ki is vagyok. Gyűlöltem a saját gyávaságomat, és talán pont ezt akartam kompenzálni, amikor belementem, hogy lefeküdjek Danival. Még sosem próbálkoztam senkivel, aki csak érintőlegesen ismerhetett volna, de vele úgy gondoltam, talán megteszek egy hatalmas lépést, ami közelebb visz a célomhoz.

Néha nem is értettem, mitől félek ennyire. A szüleim szerettek engem, sosem mutatták, hogy bármiért elítélnének, vagy létezne bármi ezen a világon, amiért kevésbé szeretnének. Mégis valahányszor anya arról beszélt, hogyan bánna az unokáival, mennyire lélekmelengető számára, hogy egyszer nagymama legyen, engem elfogott a gyomorgörcs, amiért még csak nem is vágytam rá, hogy ezt megadjam neki. Ha nem is gyűlölne meg, biztosra vettem, hogy csalódottságot látnék a szemében a vallomásom után, talán még a szívét is összetörném.

– Minden oké? – simított végig a vállamon Dani.

– Csak gondolkodtam. – Feljebb másztam rajta, majd a mellkasára hajtottam a fejemet, de ez sem könnyített a lelkemen. Persze, hogy olyan fűszeres vanília illata van, mint Szabinak...

– Ha mégsem akarod, akkor abbahagyhatjuk. Biztos találok valakit, aki...

– Nem, ezt nagyon élvezem, tényleg! – kaptam fel a fejemet, mielőtt elküldött volna. – Csak nemrég elutasítottam valakit, mert nem akartam előbújni, aztán most meg...

– Szerintem attól, mert félsz bárkinek elmondani egy ilyen titkot, még nem érdemled meg kevésbé, hogy valami jó történjen veled. – Finoman az arcomra csúsztatta a kezét, majd át a tarkómhoz, hogy szőke tincseimet az ujjai közé tekerhesse. – Ez csak szex. Egy kapcsolat már más tészta, mert ott nem titkolózhatsz örökké anélkül, hogy meg ne bántsd a másikat. Ha engem kérdezel, nem gáz, hogy a sima szexre rábólintasz, de egy kapcsolatra még nem mersz.

– Mondjuk, ez jogos – sóhajtottam enyhe megkönnyebbüléssel.

– Akkor mi legyen? Folytassuk, vagy inkább mennél haza?

Akaratlanul is egy mosoly kúszott az arcomra, miközben visszahajoltam Dani nyakához, és finoman megharaptam. Ahogy reflexszerűen felém lökte a csípőjét, a kellemes bizsergés hirtelen ismét felkapaszkodott a gerincemen, libabőrbe borította az egész testemet.

Daninak igaza volt. Ez csak szex, egyetlen alkalom, nem pedig olyasmi, amit egész életemben terveztem volna csinálni vele. Ezt nem kellett vállalom senki előtt, elvégre a hálószobában preferált dolgaim senki másra nem tartoztak csak rám, és a partneremre.

– Dani, kicsim, csináltam... Ó!

– Nem csináltunk semmi olyat! – Szinte leugrottam Daniról, amikor az anyukája benyitott a szobába, a srác viszont azonnal vissza is húzott magához, mintha velem akarna eltakarni minden látszódó bőrfelületet magán.

– Megbeszéltünk valamit, ugye? – tette karba a kezét szigorúan a nő.

– Bocs, anya, elfelejtettem – felelt halványvörös arccal Dani, miközben az anyja felemelt az íróasztalról egy zoknit, és a külső kilincset akasztotta.

– Jó szórakozást, fiúk! – Mosolyogva sétált ki, én pedig azonnal elkerekedett szemmel fordultam Danihoz.

– Te elmondtad a szüleidnek, hogy...

– Persze – vonta meg a vállát. – Bízom bennük, és nem láttam értelmét pont előttük titkolózni.

– És sosem féltél, hogy esetleg csalódottak lennének, amiért így esetleg nem születik majd unokájuk?

– Neked túl sok ember barátod van. – Nevetve visszahúzott egy csókba, ezzel elszívva belőlem némi feszültséget. – Ha nem is születik unokája, örökbe tudok fogadni gyerekeket. A nem emberi gyerekeket ritkán merik emberekre bízni, úgyhogy ez a lehetőség mindig nyitva lesz előttem, bármennyire is szomorú, hogy ez így van.

– Te jó ég... – Legszívesebben homlokon csaptam volna magam, de meglepetésemre Dani hirtelen a hátamra döntött, majd fölém mászott.

– Hadd játsszak, én is egy kicsit!

Hagytam neki. És bár letagadni sem akartam volna, sokkal jobban tetszett, mint be mertem volna vallani bárkinek. De talán csak az tette ennyire jóvá, hogy úgy éreztem magam, mintha végre egy tonnás súlyt vették volna le a mellkasomról. Én is bízom a szüleimben. Engem is szeretnek. Mitől féltem eddig?