Fekete bársonytapintású öltöny zakót büszkén emelem magammal szemben. Általában különleges alkalmakra szoktam hordani és a mai egy kivételes nap. Hivatalos vagyok Shen Quanrui Halloweeni házibulijára, aminek a szervezésében Yujin is sokat segített. Kíváncsi leszek. Azt mondták, hogy az idő alatt, míg a jelmezekbe bújok, ők elrendeznek mindent. Alig várom már. Az öltöny nadrág része már a lábamon simul. El is felejtettem, hogy ez ilyen elegánsan áll a lábaimon. Ricky imádni fogja. Elharapom az ajkam, ahogy éhes szemeire gondolok, amikkel pásztázni fog. Arról nem is beszélve, hogy hófehér ingem micsoda ráadást ad ehhez a külsőhöz. Sokszor hallom az emberektől, hogy tökéletes test arányokkal rendelkezem. Amikor ezt a ruhát viselem, akkor értem meg, pontosan mit is jelent ez. Szép. Végig simítok az anyagon a karomon. Azt hiszem, kitettem magamért. Ennél jobb jelmezt ki se találhattam volna. Már nem kell sok és készen is vagyok. Az előbb megemelt öltönyt újra a kezembe veszem. Egy elégedett mosollyal az arcomon felhúzom magamra, majd a mosógép tetején lévő maszkot elveszem. Itt az ideje elkészülni. Itt az ideje, hogy én legyek Gaetal. Tükör felé fordulok, hogy lássam az összképet. Egy kutyamaszkú öltönyös férfi. Tökéletes. Pont, mint a sorozatba.

Mivel kész vagyok és nem mondtak pontos időpontot a buli kezdetére, csak azt hogy öltözzek át, kinyitom a fürdőszoba ajtaján és kilépek rajta.

A nappali félhomályba van, sok, hol kisebb, hol nagyobb gyertyák sorakoznak az ablakban, illetve az asztalon. Közelebb lépek. Elég ötletesek ezek a mini dísztökök az asztal közepén. Az meg még jobban tetszik, hogy teli van édességgel. Több tál is van, ami már most megfogta a figyelmem. Például a szemek vagy a gilisztának kinéző gumicukrok, amik valami barna cuccra vannak rádobálva. Mintha csak azon mászkálnának. Király. Óvatosan körbe nézek, mivel szabad a pálya, ezért gyorsan bekapok párat. Tovább vezetem tekintetem a többi tányéron. Nagyon ötletes mind. Ahogyan ez is – állok meg ismét – Browniek vannak a tányéron, mindegyikbe belebökve egy-egy bébipiskóta, amire az van ráírva, hogy; RIP. Ez beteg. Vigyorogva emelem kezeim közé. Nem tudom, ez melyiknek az ötlete, de nagyon tetszik.

– Mit csinálsz? – reszelős hang csapja meg a fülem. Megrezzenek. Ricky máskor lehetne egy kicsit kreatívabb, ha már meg akar ijeszteni. Mondjuk a hangszínét megváltoztathatná. Visszahúzom arcom elé az előbb arrébb tolt maszkom és felé fordulok. Kihúzom magam, hogy ijesztőbbnek tűnjek. Ám könnyelműségem hamar szertefoszlik, ahogyan a várt cicafiú helyett maga a kaszás áll előttem. Ricky arcával és egy eléggé ijesztő sminkkel a szeme körül.

– Hol a kaszád? – kérdezem elámulva jelmezén.

– Tessék? – értetlenkedik – Alig hallom, amit mondasz.

– Azt kérdeztem – tolom feljebb a maszkom számról, hogy szabad tere legyen –, hogy hol a kaszád, kaszás?

– Á – lehajtja a kapucniját. Így már kevésbé ijesztő. – A szobába hagytam.

– Anélkül eléggé úgy nézel ki, mint egy welnessező a VIP részlegen.

– Szóval azt mondod – nevet fel –, hogy a halál elég jól néz ki? – hangosabbak kezd el nevetni – Haláli jól?

Mostmár én is nevetek vele együtt. Rickynek meg sem kell erőltetnie magát ahhoz, hogy az embert megnevettesse.

– Készítsünk egy közös képet, amíg nincs itt más – mondom neki előkotorva a zakóm belső zsebéből a telefonom. Szorosan mellém áll, csuklyába temeti fejét, ahonnan csak ragyogóan szőke tincsei látszódnak ki és az a különleges sminkje. Visszahúzom arcom elé a kutyamaszkot, így döntjük egymásnak a fejünket. A kép nagyon jól sikerült, tetszik. Azt hiszem, hogy a kedvenceim közé fogom sorolni.

– Ezt majd megoszthatom twitteren? – kérdezi, miközben visszacsúsztatja a telefonom a belső zsebembe.

– Persze! – engedem el keskeny derekát – Mellesleg tudok valamiben segíteni, vagy csak ennyi lesz a dekoráció? – pillantok körbe. Oké, hangulatosak a gyertyák meg a sütik, de mégis hiányzik valami plussz.

– Nem kell, Yujin már intézi. Az utolsó simításokat végzi.

– Ő hol van?

Megvonja a vállát. Tehát nem tudja, de azt igen, hogy dekorál. Aha. Már belekezdenék egy mély, öblös veszekedésbe, miszerint teljesen idiótának néz, amikor a konyhaajtó kinyílik. Yujin valamit teker a marka körül. Érdeklődve figyelem, még közelebb is megyek, hogy lássam. Egy vékony kis damil van a kezébe, amit végighúz a nappalin. Mi ez?

– Kapok távpontot, mi lesz ez? – bökőm meg hátulról a vállát.

Felém fordulva láttom hullasápadt arcát, kissé kékes-lilás árnyalattal vegyítve. Szemén kék kontaktlencse, alatta vastagon piros szín. Mintha csak a fáradtságtól lenne, illetve az ajkai is el vannak kékülve. A ruhája szaggatott, koszos. Ő most halott lenne? Megfordulok Ricky felé. Ő a kaszás, Yujin pedig a halott. Érdekes, hogy ennyire érzékeltetik, már ezzel a páros jelmezzel is, hogy ők a főszervezők!

– Ez egy damil – mutatja meg a kezében lévő zsinórt –, Rickyvel több nagyobb, illetve kisebb papír és vécépapír szelemet csinálunk. Ez segít majd mozgatni őket – mutat ismét a tenyerében lévő dolgokra. Külön, több útra meghúztam őket. Márcsak ez az utolsó. Ha itt lesznek a többiek és esetleg táncolnának...

– Ha valamelyik belelép, akkor a szellem „átrepül" a szobán, igaz? – Ricky fejezi be a mondatát a fiatalabbnak. Elámulva nézek mindkettőre, ezt meg mikor csinálták? Mikor volt rá idejük, amikor folyton rajtuk lógok.

– Váó! – adok hangot csodálatomnak – Ez nagyon jónak hangzik! Nagyon ötletesek vagytok! – dicsérem őket megállíthatatlanul. Ők csak egymásra mosolyogva pacsiznak egymással. – Esetleg tudok nektek segíteni valamibe?

– Igen! – bólint Ricky. Segíthetnél a hordozható hangfalakat felpakolni a szekrény tetejére!

– Máris! – vigyorodom el.

Megteszem, amire kér és nagyon boldog vagyok, főleg, miután Joker is megjelenik Gunwookie személyébe. Mondhatom, jó a felhozatal. Szépen várjuk a hyungokat.

A zene lassal elindul, mi pedig leülünk a kanapéra, ott egymással kezdtünk el beszélgetni. Eredetileg játszani akartunk együtt, de végül egymás jelmezének a kibeszélését jobbnak találtuk, annyira, hogy egészen addig, míg Haoék be nem léptek, be sem áll a szánk.

– Hali – lép be az ajtón Zhang Hao, mögötte szorosan a többiek. Egyszerre fordulunk meg hozzájuk, ami láthatólag kisebb sokkot okozott Taerae és Matthew hyungnak.

– Milyen volt a film? – Megembereljük magunkat és felállunk a kanapéról. Megközelítve őket, akik lassan lépdelnek, össze vissza tekingetve.

– Az előzeteshez képest unalmas! – ásít fel Hanbin. – Az kaja? – lép előre.

Bólintanék szívesen, de Hao hyung sikítása megzavarja kellemes hangulatomat. A szellem, amit Yujinék csináltak átszáguld a szobán, forgó, műanyag szemekkel. Talán egy kicsit tényleg rémisztő. Vagy inkább a sikítás volt az.

Ricky is a hátam mögött összerezzent a hangra. Hátranézek rá. Szeme mellett lévő szép pókháló összeráncolódig félelmében.

– Na mi van? – tolom fel ismét fejem tetejére a maszkom – A halál fél az ijesztő dolgoktól?

– Dehogy – ingatja meg a fejét –, csak Hao éles hangja bántotta a fülem.

Felnevetek rajta, ahogyan a többiek is. Igaza van, rosszabb volt, mint azoknak a női karaktereknek a horrorfilmekben, akiknek csak annyi szerepük van, hogy sikítsanak.

– Nagyon hangulatos lett! – Jiwoong éppenhogy megindul a szobája felé, a neki rendelt szellem már érkezik is. Ahogyan emellé Hao ismételt sikolya is.

Ricky ismételten megrezzen. Gyengéden füleire teszem a tenyerem. Hihetetlen, milyen éles hangja van.

– Fúj – Gunwook elhúzott szájjal néz ránk –, ugye nem akarsz itt enyelegni? Az még ijesztőbb lenne, mint bármi más!

– Ne légy féltékeny Gunwookie! – tolom ki rá a nyelvem, ezután közelebb vonom magamhoz szőkémet és ahogyan azt barátom kívánta, megcsókolom. Vagyok már olyan bátor, hogy nem érdekel, ki előtt, az meg főleg nem, hogy mit gondolnak.

Ám annak örülök, hogy Gunwook fütyülni kezd, Yujin tapsolni a többiek pedig úgy csinálnak, mintha nem is látnának semmit. Ehelyett elindulnak eszegetni, illetve lézengeni a zenére.

– Akarsz táncolni? – suttogom ajkaira finoman.

– Hm.

Elengedem, hagyom, hogy kezét kényelmesen elhelyezze a hátam közepén. Fejét vállamra dönti. El sem hiszem, hogy ez a kasszás ennyire édesen tud viselkedni. Elmosolyodom, derekát megfogva hagyom, hogy rám dőljön testsúlyával. Így ringatózunk a fülünk mellett elhangzó dallamra.

– Ricky – szólítom meg halkan.

– Hm?

– Ma nagyon ügyesek voltatok.

– Köszönöm...

– Még valami... – nyökögöm dülöngélve. Pedig még nem is ittam.

– Szeretlek, Ricky.

– Én is szeretlek, Quibin.

– Mint barátot? – kérdezem, apró kötekedő hangszínnel a hangomban. Egy „Um-al" válaszol. – És... Mint...

– Szerelmet? – simítok rá ujjaimmal derekára. Belebólint vállamba, nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjak.

– Én is...

Október 31.-e van, ami azt jelenti, hogy ez az utolsó fejezete ennek a történetnek!

Bevallom őszintén, hogy imádtam írni minden apró kis pillanatában. Ebben az időszakban a hangulatom is jobb lett. Remélem nektek is annyira tetszett, mint nekem! 

Köszönöm az összes kommentet, illetve csillagot, amiket kaptam tőletek! Jól estek.