Unottan hallgatom csapattársaim beszélgetéseit a legújabb horrorfilmről, amit nemsokára vetíteni fognak a mozikban. Ráadásul a hatás kedvéért Halloween estéjén. Hú. Rémisztő... Teljesen beleélték magukat, pedig csak egy előzetest láttak belőle.

– Szerintem meg kellene néznünk! – Matthew hozza fel az ötletet, amin majdnemhogy felnevetek. Emlékeim szerint ő egy megjátszott szellemjárta háztól is rettegett.

– Ez jó ötlet, csoportosan mehetnénk! – egyez bele Jiwoong is.

Látom, ahogyan Hao és a többiek is egyetértően bólogatni kezdenek. Miért is ne, ha már mindenki, akkor nekem sem kellene elrontanom a kedvüket azzal, hogy nem megyek.

– Viszont – Ricky felemeli a kezét, jelezve, hogy beszél. Az esetek nyolcvan százalékában, amikor csoportosan beszélünk többen is, az ő halk, nyüzsge hangja eléggé eltűnik a többiekétől, így mostanában erre szokott rá. Mint egy felügyelő. Elvigyorogva nézek rá, kíváncsi vagyok, mit akarhat már megint – Én nem tudok menni!

– Miért? – kérdezek rá én elsőnek.

– Mert Yujinnal kell itthon maradnom – ragadja meg az említett tarkóját és húzza közelebb. A fiatalabb értetlenül néz hol rá, hol ránk. Felnevetek a helyzet abszurdságán.

– Ki mondta, hogy én itthon maradok? – Yujin hamar reagál.

– A film tizennyolc pluszos – válaszolom barátom helyett, miközben legfiatalabb tagunk másik felére lépek. Ezzel bebarikádoztuk őt. Jobb oldalról Ricky, balról én. – Ha akarnál se mehetnél! – tolom ki rá a nyelvem.

– Ráadásul túl félős vagy te egy ilyen filmhez – folytatja mondandóm szőke barátom. Büszkén nézek rá. Ezt most nagyon jól csinálja. – Még a végén rosszat álmodnál!

– Pontosan! – válaszolom vállára csapva a kezem – Szépen itthon maradsz velünk!

– Veletek? – nyög fel – Ne már, Gunwook miért mehet el? Ő egy bébi!

– De egy menő bébi! – röhög fel Gunwook – Ráadásul bátrabb! – mutat magára.

Ha már itt tartunk... Ismételten Rickyre nézek, ő vissza rám. Szeme csillog, hallom a gondolatait és csak remélni tudom, hogy ő is az enyém.

– Te se mehetsz Gunwookie – Felkacagok a megszólításán. Ricky akcentusa eszméletlen édes. –, te is itt maradsz velünk!

– De...

– Nincs de! – ingatom meg a fejem, mintha az apja lennék annak ellenére, hogy egy év van köztünk.

– Akkor ezt megbeszéltük! – csapja össze végszóként Jiwoong hyung a tenyerét – A maknaek maradnak! Nekünk pedig eljár a szórakozás! – néz a többiekre boldogan. – Legalább nem kell majd senki lelkét pátyolgatni.

Gunwook hisztis fejet vág, de ismerem őt. Ő nem rendez soha jelenetet, mivel elég tisztelettudó ahhoz, hogy megvárja azt a napot és majd akkor végig duzzogja azt. Egy óriás bébi.

– És mi mit fogunk itthon csinálni? – Yujin csüggedten néz Rickyre, akinek már most látom a szemében, hogy nagyszerű ötlete van. Odahajol hozzá és súg neki valamit. Tudni akarom, hogy mit. Yujin lelkesen mosolyogni kezd. Mi lehet jobb egy jó kis filmnél, ami egyáltalán nem érdekelt? Nos, talán minden.

– Mit súgott? – hajolok oda suttogva.

Felém fordul. Kezeiből tölgyért formál és a fülemhez hajol.

– Ricky hyung egy saját kis halloweeni partit akar szervezni. Jelmezest, ahol sok édességet eszegethetünk és játszhatunk egymással.

Nem olyan rossz ötlet. Többet vártam, de megteszi. Ha ez itthon tartja a kamaszfiút, akkor ez lesz.

– Akkor viszont nagyon klassz jelmezeket kell majd találnunk magunknak!

– Tudom – veszi ki zsebéből a telefonját –, csinálok egy csoport chatet. Beteszlek mindannyiótokat. – Menő lenne, ha összeöltöznénk!

– Engem is avassatok bele! – bújik közénk Gunwook még mindig morgolódó arcot vágva – Ha már miattatok kell itthon maradnom, akkor ne hagyjatok ki!

– Senki nem hagyj ki semmiből! – szólal meg Ricky – Ez egy meglepetés lesz, amit én és Yujin fogunk csinálni nektek – néz a fiatalabbra, aki lelkesen igenel –, és a többiek is csatlakozatnak, idővel, ha vége a filmnek.

– Bármi is az, benne vagyok! – Hanbin biztató hangja megmelengeti mindnyájunk szívét. Tudom jól.

Kikerülöm a két legfiatalabbat, akik egymással kezdenek el vitatkozni, hogy Gunwook megtudjon mindent és Rickyhez lépek.

– Nem kellene a többieket is beavatnod, hogy ez egy jelmezes buli lesz? – hajolok oda hozzá, hogy csak ő hallja. Füle hegye viccesen rándul meg, akár a cicáknak a rajzfilmekben. Meg is fogom neki. Felnevetek meglepődött arckifejezésén.

– Nem – suttogja, miközben elüti nemkívánatos kezem. Jó, akkor majd a derekán lesz. Ott úgyis kényelmesebb –, jelmezt csak a főszervezők vehetnek fel! Ez nem jelmezes buli – ingatja meg a fejét gyengéden. Puha hajtincsei csikizik az arcbőröm. – Ez csak egy kis parti Halloween alkalmából.

– Nőtt a hajad – állapítom meg random. Szememmel a szőke fürtöket figyelem, nem lenne hazugság, ha azt mondanám, megbabonázott velük.

– Tudom – kuncog fel, zavarában kissé arrébb lökve vállam –, majd levágatom egyik nap.

– Ne! – ellenkezek a kelleténél is hangosabban. Kínos mosolyt engedek meg Taerae-nek, amikor találkozik a tekintetünk, majd visszafordulok Ricky felé. – Nagyon szép így.

– Mi van veled... – hajtsa le a fejét zavarában –Máskor veszekedni kell veled, hogy aranyos légy, most meg...

Nem hagyom, hogy befejezze. Gyengéden rászorítok a derekára és tolom el arrébb a legközelebbi helyiségbe, mondjuk a konyhába. Ott a pultnak döntöm testét. Előre hajolok, jelezve neki, hogy meg akarom csókolni, míg a többiek a mellettünk lévő helyiségben beszélgetnek. Pillogva lehunyja nagy szemeit. Szempillái kellemes sort alkot, ahhoz hogy még jobban vonzzon magához. Elkapom pihi ajkát. Finom íze beleszökik számba, becézgetni kezdem az alsó, majd a felső ajkát is. Zamata felbátorít, legszívesebben felültetném ide a pultra és addig csókolnám, amíg csak bírja szuflával.

Egyik kezem tarkóját fogja meg, míg másik továbbra is a derekán pihen. Túl hideg a bőre a pólója alatt. Érzem, ahogy csókunk elmélyül, ennek hatására még jobban a pulthoz tolom. A kezem, ami a nyaka hátulját fogja segít megigazítanom őt annyira, hogy kényelmesebben a szájába kutathassak. Azonban nem megyek tovább, épp elég ennyit megharapdálnom ahhoz, hogy a kellő hatást keltse nekem. Hogy úgy nézzen ki, ahogyan én azt akarom.

–Na, mi van? – kérdezem huncut mosollyal az arcomon. Csillogó szemeibe nézek, amit percekkel később le is süt. Imádnivaló! Zavarában arrább is lök magától. Kezével takarja kipirult arcát.

– Most meg megint perverz vagy!

Olyan vicces, ahogyan ezt a szót kimondja. Hangosan felnevetek! Dehogy vagyok én perverz, egyszerűen csak élvezzem húzni az agyát. A reakciói mindent túlszárnyalnak.

– Ha én perverz vagyok, akkor te is! – kontrázok rá, hápogni kezd. Meg kell mondanom, hogy ez a szín sokkal jobb, mint az a fehér az arcán. Talán mindig szórakoznom kellene vele, ahhoz, hogy ilyen gyönyörűvé váljon.