– Hogy mit csináljak? – képedek el, és kérdezek vissza már nem tudom hányadszorra. Ricky unottan és összeszűkített szemmel reagál, ahelyett, hogy a választ adná a kezembe. Néha annyira kegyetlen. – Hogy mit csináljak? – hangom magasabb tartományba kerül. Még mindig nem hiszek a fülemnek, amit az elmúlt pár percben hallott. Nem, az lehetetlen.

– Miért olyan nehéz veled. – Ricky bosszúson fordul oldalra, puha szája duzzogva csücsörít – Azt mondtam, hogy vigyél el randizni valahová.

Szóval tényleg ezt mondta. Megértően bólogatok, már ha ezt meg lehet érteni. Nem értem, mi ez így hirtelen. Eddig semmi ilyen kérése nem volt. Eddig minden jó volt neki... Remélem nem beszélte senki tele a fejét, mondjuk egy Jiwoong féle hülye, aki azt hiszi, hogy a pároknak kötelező randevúkra járogatniuk.

– Miért vinnélek? – fordítom vissza magam felé – Ricky, ez baromság.

– Miért lenne baromság? – Nagy ártatlan szemekkel néz fel rám. Édes Istenem. Ha találkozom Jiwoong hyunggal, jól meg fogom mondom neki a magamét, amiért ilyen helyzetbe hozott. Mert ő tehet róla. Ki más tehetne? Nemrég engem is ilyenekkel zaklatott. Engem nem tudott megpuhítani, így bepróbálkozott a barátomnál.

– Nekünk nem kell randiznunk egymással – nézek mélyen a szemébe –, mi ismerjük egymást. A randi azért van, hogy az emberek megismerjék egymást.

– Na, ez a baromság – forgatja meg a szemét bosszúsan. Nem tudom, mit kellene mondanom, hogy elfogadja az igazamat. – Te csak nem akarsz csinálni velem semmi romantikusat – leüti magáról a kezemet és hátrál egyet, miközben vádlón mutat rám. Nyelnem kell, a szeme is szikrákat szór. – Te csak kihasználsz engem!

Hogy tessék?! Hevesen ingatom a fejem, hogy ez nem igaz. Próbálom elérni, de minduntalan elüti a kezem.

– Neked semmi más nem fontos, minthogy játszak veled, amikor unatkozol vagy ha úgy tartja kedved, mikor rád jön az öt perc és ki kell elégíteni a tini vágyaidat, itt legyek neked!

Ne fogalmazz így kérlek! – nézek körbe. Nem akarom, hogy bárki is szemtanúja legyen a civakodásunknak, ám szerencsére mindenki el van a szobájába. Bár lehet, hallanak. A nappaliból mindig minden hallatszik.

– Ricky, kérlek, nyugodj meg!

– Nem! – csattan fel – Te csak szórakozol velem és nekem ez mégcsak most tűnt fel!

– Dehogy szórakozom! – kiáltok fel én is. Szarok rá, ha hallják. Elegem van a semmiért való veszekedésből! – Nem úgy van, ahogy gondolod!

– Akkor, hogy? Mondd el, mit érzel irántam! Mond, hogy nem csak a testiség kell neked!

Első gondolatom, hogy Ricky túl sok drámát nézett az utóbbi időben. Épp elegendőt, hogy ezt a lépést meg merje tenni.

– Fontos vagy nekem, oké? – lépek hozzá közelebb, ezúttal sokkal halkabban beszélve hozzá.

– Nem, nem oké! – lök visszább. Ricky hivatalosan is megőrült. – Nekem már nem elég, az hogy azt mondod hogy „Fontos vagy nekem, oké?" Hány évesnek nézel? Mond el kerek perec, mit akarsz tőlem!

– Te is tudod... – nézek rá könyörgően. Ne már, utálom ezt.

– Nem, nem tudom – ingatja meg a fejét –, mondd ki kérlek.

Elharapom az ajkam. Nekem ez nem megy, így meg főleg. Nagyon fontos nekem Ricky. Szeretem őt. Lassan rájöttem, arra amit már a többiek többször is a fejemhez vágtak. Jól tudom, hogy jobban kedvelem őt egy átlagos barátnál.

Ő számomra tényleg nagyon fontos ember az életemben. Mindennél és talán mindenkinél fontosabbá nőte ki magát, bár ettől még egy kicsit tartok. Szeretem őt, szeretek vele lenni. Ahogyan megölelgetni és olyan dolgokat művelni vele, amiket a házasok szoktak! Ugyanakkor szeretek vele úgy viselkedni, mintha csak barát lenne. Úgy gondolom, nekünk van emiatt a legjobb kapcsolatunk.

Szerelmet érzek Ricky iránt. Viszont tudom, hogyha valaha kimondom, akkor talán megvan rá az esély, hogy egyszer olyan dolog történik köztünk, ami túltesz rajtunk. Ami miatt tönkremegy a kapcsolatunk, ami miatt vége köztünk mindennek. Ami miatt soha többé nem láthatom vagy beszélhetek vele.

– Jó – bólint egyet ingerülten –, akkor tartsd meg magadnak. Nem érdekel. Nem is értem, mit vártam – ingatja meg a fejét –, te meg a romantika két külön dolog. Te csak egy hülye kölyök vagy.

Ez fájt. Reagálni sincs időm, mert kikerül engem, majd rövidesen eltűnik Matthew hyung szobájának takarásában.

Egyedül maradok a nappaliba. Legyőzve huppanok le a kanapé párnáira. Ezt nem hiszem el. Meggyűrve arcom gondolkozom el az előbb elhangzótokon. Úgy érzem, Ricky csalódott bennem. Nem akarok egy hülye kölyök lenni, ahogy ő mondta. Bár nem hiszi, én is komolyan veszem a kapcsolatunkat. Főleg, hogy egy ideje már teljesen más tartományba került. De talán igaza lehet, hiszen azt sem értem, miért gondolja azt, hogy szórakozom vele. Én soha nem adtam jelét ennek. Mindig teljes szívemből csináltam mindent.

– Gyuvin hyung – Yujin érintését érzem meg ujjaimon. Lehúzza arcomról kezem. Arcán aggódás látszik –, miért nem mész utána?

– Hallottál mindent? – nézek rá keserű szájízzel. Bólint. Remek, sikeresen megzavartuk a többieket, megint. – Most nagyon utál engem. Teljesen elrontottam mindent.

Ha már tud mindenről, akkor miért ne mondanám el neki a gondolataim. Leül mellém és közelebb von magához, miközben kezével gyengéden simogatja a vállam.

– Ricky nem utál téged, soha nem tudna – suttogja –, csak egyszerűen mond el neki, hogy hogyan érzel iránta.

– De nem tudom – rázom meg a fejem –, nem merem kimondani. Nem tudok olyan dolgokról beszélni. Én...

– Ha valamit nem tudsz kimondani, akkor írd le.

Megvilágosodva pillantok fel rá. Igaza van. Annyira nagyon igaza van. Ez is egy módja a kommunikációnak! Érzem, ahogy szívem ismét verni kezd, lelkesen felugrok a kanapéról, Yujinak adok egy gyors homlokpuszit és befutok a szobába.

Le kell neki írnom az érzéseim. Tudnia kell, hogy szeretem őt. Keresni kezdek a cuccaim között hátha találok egy szép papírt. Ám ez nem így van. Egy füzeten kívül semmi nincs nálam, amiben papír lehetne. Talán megteszi ez is. Elvégre a szavak lesznek fontosak, nem a küllem.

Kitépek egy papírt a füzetből és tollal a kezembe az éjjeli szekrény felé hajolok. Oké, kezdhetjük... De mit is kellene írnom? Elég lenne talán egy „szeretlek."

Vagy mint anno, amiket kaptam iskolában, kezdjem azzal, hogy „régóta figyellek." Nem, az már akkor sem tetszett. Sóhajtok. Előveszem a telefonom, gyorsan bepötyögöm a keresőbe. „Hogyan írjunk szerelmeslevelet." Semmi segítő dolgot nem találok. Egyáltalán nem értem, miért kell dátum az ilyen levelekre, illetve hogy miért célszerű egy idézettel kezdeni. Ez mind baromág. Azonban a kifejezésmódon megakad a szemem. Azt írja, ne próbáljunk meg túl különlegesek lenni, érezhető legyen annak a személynek a személyisége, aki írta. Ne akarjunk másnak tűnni. És ezzel teljesen igaza van. Elmosolyodom. Talán van egy ötletem, arra, hogy hogyan mondhatnám el neki az érzéseim, hogy konkrétan nem írom bele a levélbe.

„To Lovelicky

Azért vagyok itt, hogy bebizonyítsam neked, nem vagyok kölyök, szeretném, ha megértenéd az én érzéseimet is. El akarom mondani neked, amit eddig is, hogy fontos vagy számomra. Nélküled nem lennék, itt. Ha te nem vagy, nem hiszem, hogy túléltem volna a gyakornoki éveket. Te könnyítetted meg. A barátságod, ami az évek alatt átváltozott valami sokkal komolyabbá. Őszintén, el akarom mondani, amit érzek irántad, hogy ne érezd magad bizalmatlanul. De akárhányszor neki kezdenék, a nyelvem elakad.

Ezért hoztam neked egy találós játékot, amiben elmondok neked egy titkot. Ha kitalálod, a tied vagyok.

Sorry, i'm forrgot.