Izgatott vagyok. Már egy ideje egyhelyben toporgok, arra várva, hogy megérkezzen a különleges MC a zerobaseone speciális epizódjára, ami egy kis plusz ajándék lesz a zerose-nak a századik napra. Egy egész esti játék estet tartunk. Annyit tudok, hogy két külön csoportra leszünk osztva, ahogyan azt is, hogy körülbelül olyan öt-hat játék lesz. Nagyon kíváncsi vagyok már.

Elnézve a stúdión, amiben forgatni fogunk, jól ki van világítva, tele pakolva kamerákkal. Rajtunk is rajtunk van már a mini mikrofon portunk. Márcsak arra bizonyos illetőre várunk. Emiatt van az, hogy duplán izgulok, mint a műsorunk vezető kiléte miatt, mint a játékok miatt. Remélem, vicces lesz!

– Hoetaek hyung! – Taerae mellettem ugrik örömébe és elrohan. Követem irányát, ahol meglátom, hogy a rég nem láttot drága barátunk nyakába csimpaszkodik.

– Úristen! – siettek én is oda, hogy megölelgethessem. Azalatt a fél év alatt, amit együtt töltöttünk el, nagyon közel került a szívemhez. Mindenben segített és terelgetett a jó út felé. – Annyira hiányoztál, hyung!

– Nekem is Gyuvinie – ölel vissza gyengéden, majd tol el magától, hogy a többieket is megölelgethesse.

Ezek szerint ő lesz a mai különleges vendégünk. Örülök, legalább egy olyan embert küldtek, akit szeretek. Nem mintha lett volna olyan ember is, akivel rossz élményeim lettek volna. Eléggé alkalmazkodó embernek mondanám magam, ami miatt könnyen barátkozom.

Lassan a műsor is elkezdődik. Első dolgunk egy kartondobozból kihúzni egy-egy színes papírt. Két fajta szín van. Kék és Piros. Ezzel lesz eldöntve a csapatok. Meg dörzsölőm a tenyerem, amikor Hui hyung elém lépve nyújtja a dobozt. Ha jól láttam, Yujin kék színt húzott. Nekem is azt kell, egy csapatba akarok kerülni vele! Összeszorítom a szemem, beledugom a kezem a lyukba, keresgélni kezdek a sok papír között. Mintha látnám milyenek, úgy válogatok így láthatatlanban is.

– Kihúzod végre a kezed? – Ricky bök meg magam mellől. Rosszalló pillantást vetek rá, és kihúzom, ahogyan azt kívánta.

– Kék! – mutatom fel boldogan – Kék! – Yujinra nézek, aki ugyanúgy örül, mint én. Ezek szerint már hárman vagyunk a csapatban. Én, Yujin és Matthew.

– Ebben az esetben, remélem az enyém piros lesz – viccelődik Ricky, amikor rákerül a sor.

– Remélem – bólintok mosolyogva. Állandóan egy csapatba kerülünk az ilyen műsorokba. Itt az ideje, hogy külön kerüljünk és jól lealázzam őt a győzelmemmel.

Szuggerálom a dobozt, miközben matat benne. Magamban elmondok három imát is, hátha az lesz, amit szeretnénk. És valóban! Egymásra vigyorgunk, amikor büszkén megmutatja a piroskás papírt. Ez az! Végre!

Ezután Taerae, Jiwoong és Hao kerül sorra. A végső csapatok pedig a következők lesznek. Én, Yujin, Matthew és Jiwoong hyung, míg a másikba a többiek.

– Kellene valami jó csapatnév – mondom a többieknek, amikor külön állították a csapatokat.

– Jó lenne, ha benne lenne a kék, elvégre kékek vagyunk! – mondja Yujin átkarolva a vállam.

– Valami ötlet? – pillantok le rá.

– Kék csoda csapat?

– Vagy inkább kék csibe csapat? – nevet fel Jiwoong .

Felnevetek, mindegyik nagyon viccesen hangzik, ahhoz, hogy megzavarjuk vele az ellenfelet.

– Mit szólnátok a kék lagúna sztárjaihoz? – Matthew hyung édes hangja megadja a végső ötletet.

Mindhárman egyszerre bólogatunk elismerően. Ez az a név, ami pontosan illik ránk.

– Nos – kezdi Hui hyung a kamerába nézve –, amint mindkét csapat készen áll, kezdhetjük is a játékot! Addig ismertetem az első játékot! – figyelmemet teljesen odairányítom. – Ismerd fel a dalt az első tíz másodpercből!

Ez jó. Ez tudom, melyik. Ebbe profi vagyok.

– Mindkét csapat tagjai a saját csapatnevét felkiáltva találhatja ki a dal címét, illetve ha el is tudja táncolni, azért plusz pont jár! – néz ránk felváltva – Megvannak a csapatnevek?

– Persze – szólalok fel, kezemmel végig mutatva a társaságunkon –, mi vagyunk a kék lagúna sztárjai.

– Ez béna – kacag fel, arcát eltakarva Ricky –, mi több ez a név annyira kínos.

– Miért, nektek jobb?

– Piros lovagok! – húzza ki magát büszkén. Mi több egymás mellé állnak, a kezükkel úgy csinálva, mintha egy kard lenne benne. Nos, hát nem olyan rossz név. De a mienk mérföldekkel kreatívabb.

Az első játék kezdetéhez mindkettő csapat feláll. Yujin kezét biztatóan megszorítom. Ne aggódj, ebben az esetben nyerni fogunk. Tehetséges vagyok ebben a játékban, soksor csinálom meg az ilyenfajta youtube videókat is.

A zene lassan elindul. Hegyezni kezdem a fülem hegyét és viszonylag hamar fel is ismerem Jeon Somi egyik dalát, a Fast Forwardot. Táncolni azonban nem táncoltam, ugyanis abban a pillanatban, amikor elkezdek belőle egy részletet, Yujin mellém fut és táncolni kezd. Így megy ez a legtöbbnél, amit kitalálok, vagy Yujin, vagy Matthew csillogtassa meg a tánctudását. Tökéletes csapat vagyunk, jól lettünk kiválogatva.

– Nagy tapsot a Kék Lagúna Sztárjainak! – az MC int nekünk, hogy lépjünk előbbrébb, amit büszkén meg is tesszünk – Az első kört ti nyertétek, hét ponttal.

– Ez az! – Felszólal a gép által generált tapsvihar, amin csak nevetni tudok. Röhejes, olyan mintha egy élőjátékos romcomban szerepelnék.

– Jól van – int nekünk elismerően Hao hyung –, jól van. Elég az ünneplésből, akkor ünnepeljetek így, amikor a teljes estet meggyőztétek!

– Pontosan! – kiált fel mellette Gunwook. Dagad a féltékenységtől – Folytassuk a játékot, majd meglátjátok kivel van dolgotok.

– A piros lovagokkal, nem? – nevetek fel saját magamon. Annyira kínos ez a név, Istenem.

– Nevess csak, Quibin – Ricky közelebb lép hozzám, arcán mosoly terül el, újával vádlón mutat felém – De majd meglássunk, hogy melyikünk nevet a végén.

– Ez nem így van – kapom el a kezemmel az ujját. Attól fogva rántom közelebb magamhoz – Pontosabban; Nevess csak, de az nevet, aki utoljára nevet!

– Részletkérdés – forgatja meg a szemét.

– Az viszont nem részletkérdés, hogy győztünk – húzom ki magam előtte büszkén, mire szó szerint leüti a mellkasom. Aú.

– Csak egy játékot. Élvezd ki, mert ez volt az utolsó győzelmetek!

– Ne dobálózz nagy szavakkal, kiscica! – hajolok hozzá közelebb.

– Jó, ebből elég – Hanbin karja hirtelen megragadják Rickyt, úgy húzzák el tőlem –, forgatunk. Ne felejtsétek el, hogy vannak kamerák.

Védekezően felemelem a kezem. Istenem. Nem csináltam semmi furcsa dolgot. Megingatva fejem lépdelek vissza csapattagjaim mellé. Máskor is szó csatáztunk így, csak most hogy Hanbin többet tud, mint kellene, fél. Pedig nem vagyok hülye. Én is tudom, mit és hol lehet csinálni. Meg amúgyis... Nem tudom, milyen embernek néz, de nem vagyok az a perverz fajta, aki mindenhol azt akarja.

– Mi a második játék, Yujinie? – karolom át hátulról.

– Közös futás, úgy hogy az egyik lábunk össze lesz kötve. – Bólintok, hogy megértettem. – Ugye velem leszel egy párban?

– Hát persze! – borzolom meg hátulról a haját. Mi ketten vagyunk olyan jó kapcsolatban, hogy ezt ki tudjuk vitelezni. Ha kell jó szinkront tudunk játszani.

– Akkor – szólal meg az MC –, mindenki álljon párba a következő fordulóhoz!

– Mi már megvagyunk! – kiáltom vissza önelégülten vigyorogva a másik csapatra – Próbáljatok jobb duót összerakni tőlünk! Ricky tekintetével találkozik a pillantásom. Mellette Hanbin nagyon magyaráz valamit, még gesztikulál is. Kiröhögném a helyzetet, ha nem lennének kamerák. Ricky le sem veszi rólam a szemét, érzem a mondandóját, szinte hallom, így szavak nélkül is. „Na, csak figyelj!" Élesen nézek vissza rá, hogy az ő agyába is belevésődjön. „Figyelek, mutasd meg, mit tudsz" És hozzá akaratlagosan, de kap egy kacsintást is.