Várakozóan nézek körbe a kávézó üres asztalain. A mai nap nem nagy a forgalom. Talán ez az én szerencsém. Nem vagyok nagyképű, de mostanában bármerre megyek, felismernek az emberek. Ezért is hordok jelenleg maszkot. Már ha valamit is érne, a legtöbb rajongónk ahogy meglátnak, felismernek a magasságom miatt.

– Gyuvinie! – Jiwoong reszelős hangja megijeszt egy pillanat erejéig. Keze a vállamat fogja. Felnézek rá, miközben üdvözlöm. Rám mosolyog, majd helyet foglal velem szembe.

– Ezt nekem rendelted? – veszi kezébe az előtte lévő kávéval teli csészét.

– Igen, Pumpkin Spice ízesítésű, vagy valami ilyesmi – próbálok emlékezni a barista lány mondókájára, hogy miért olyan különleges.

– Ó, jól hangzik – emeli orra alá a kávét –, és jó illata is van. – Érdeklődve néz a poharamra – És te mit iszol?

– Vártam, hogy megkérdezd – emelem kezembe barna italomat. – Ez egy sárgabarackos jeges csokoládé!

– Mondtam már, hogy nem kellene annyi édességet enned – ró meg –, legalább egy kávézóban ne, Gyuvin!

Megforgatom a szemem. Igen, mondta már. És akkor? Már a Boys Planet alatt leszidott miatta. De ha egy kicsit is érdekelt volna, hogy elromolhat a fogam miatta vagy egyéb dolgok, akkor nem enném. Amúgy is, kéthavonta kötelező fogászati szűrésen kell részt vennem! A cég nem hagy békén, amíg el nem megyünk. Pedig nem egyszer próbáltam ellógni Yujinnal, de az igazgató mindig lekiabált minket érte. Mondván, hogy ő csak az egészségünkért teszi, stb... Kicsit hiányzik, bár kárpótol, hogy Jiwoong eléggé hasonlít rá ebből a szempontból.

– Szóval – mosolyodom el, leveszem az arcmaszkom, majd ajkaimhoz emelem az édes csokoládé ízét –, azért hívtál titkos találkozóra a kávézóba, hogy megszidj?

Felnevet. Amolyan apukás mosollyal megingatja a fejét, miközben int a kezével, hogy hajoljak közelebb. Ez tényleg ennyire titkos?

Érdeklődve hajolok át az asztalon, hogy a fülemhez hajolva tudjon beszélni. Kicsit csikis a lehelete.

– Azért vagyunk ma itt, hogy randizzunk.

– Hogy mit csináljunk? – hátrálok meg ösztönből. Visszaülök a helyemre és egyenesen a szemébe nézek – Ne értsd félre, Hyung... – próbálom szépen megfogalmazni mondandóm. Hogy őszinte legyek, még így se hívtak el randizni. – Nekem nem vagy az esetem. Tudod, teljesen más fajta emberek tetszenek.

– Tudom – nevet fel hangosan. Akkor meg? – Azért vagyunk itt, hogy segítsek neked megtanulni randizni.

– Hé – pillantok rá bosszúsan –, nem tudom, honnan vetted ezt a hülyeséget, de nekem ehhez nem kell segítség. Tudok randizni. Nagyon sok sikeres randi van a hátam mögött! – emelem meg büszkén a mellkasom.

– Hát persze – bólint –, hiszem, ha látom.

– Egyáltalán miért kellene megtanulnom randizni? – váltok témát mielőtt leragadnánk azon, hogy ki, mennyire jó.

– Észrevettem, hogy ti soha nem jártok el sehová sem.

Hogy kik?! – összeráncolom a szemöldököm. Jó lenne, ha nem titkos kódokban beszélne.

– Kik azok a ti? – teszem fel a kérdésem nyugodtan, közben hatra dőlök a székembe, folytatva az italom fogyasztását.

– Te és Ricky – forgatja meg a szemét.

– Mi igenis sok helyre el szoktunk menni! – dőlök ismét előre lendületből. – Utoljára tekézni mentünk, emlékszel, titeket is meghívtunk! Meg – világosodom meg –, vásárolni is voltunk, ahol azokat a klassz ingeket vettük!

– Nem ilyen helyekre gondoltam – ingatja meg a fejét hitetlenkedve. – Gyuvin, állj le kérlek azzal, hogy játszod a hülyét.

Bárcsak megtehetném, de jelen esetben tényleg nem értem pontosan, mi az, amit akar.

– Talán, ha elmondanád, mi van, nem lennék hülye.

Kicsit tiszteletlenül vágtam hozzá ezt a mondatot, de szerencsére nem haragudott meg érte. Ez az egyik olyan dolog, amit szeretek benne. Nehezen lehet őt megbántani, vagy csak nagy a türelme.

– Ti, Ricky-vel nem szoktatok elmenni randizni, sehová.

– Miért mennénk randizni?

– Tudod, a szerelmesek szoktak ilyen helyekre járni.

Igen, szoktak. De mi mások vagyunk. Több esetben is.

– Nekünk nincs rá szükségünk – kopogtatom meg üvegpoharam szélét ujjaimmal –, mi már ismerjük egymást. Randizni azok szoktak, akik nem ismerik egymást. Tudod – nézek rá kínosan –, ezért van a randevú. Ismerkedésre.

– Jó, akkor máshogy fogalmazok – teszi le csészéjét az asztalra –, ti ketten soha nem mentek el, hogy együtt töltsetek egy kis romantikus időt.

– Mert nem is kell – kacagok fel. Könyörgöm, a kollégiumban is tudok vele olyan dolgokat csinálni, nem kell hozzá különleges hely... Mellesleg meg... – Ugye azt tudod, hogy nem mehetünk akárhová, ahová akarunk? – Bólint. – Meg amúgy is, Ricky szeret a szobába együtt játszani velem a focis játékunkon. Mi kellene még?

– Romantika?

Hidd el, hyung. Van abból is, bőven.