Boldogan szálok ki a lift ajtajából, kezemben három darab pizzás dobozzal. Most vettem át őket a futártól. Már az illata is ínycsiklandozó. Megnyalom az ajkam, ahogy egyre közelebb érek a bejárati ajtóhoz. Alig várom, hogy kezembe vegyek egy szeletet.

– Megjöttem! – kiáltok fel, amint belépek az ajtón. Átszelem az előtéri helyiséget, hogy minél előbb találkozhassak a többiekkel.

– Miért nem vettél fel papucsot vagy valamit? – néz végig rajtam Hao hyung a kanapén ülve. Megvonom a vállam, amikor Ricky szólt, hogy itt a futár menjek le a pizzákért, csak úgy rohantam. Nem szeretem a papucsokat, ezért nem is szoktam hordani, csak zoknit.

– Ó! – Yujin elém lép, kiveszi kezeim közül a dobozokat, majd leteszi azokat a dohányzóasztalra.

Jelen pillanatban mindenki a nappaliba tartózkodik, mivel azt terveztük, hogy pihenésképp megnézünk együtt valami filmet. És ha már filmezünk, akkor eszünk is. Ez együtt jár.

A dobozok felnyílódnak, a többiek körbe veszik őket. Én azonban bármennyire is figyelem a tartalmukat, bármennyire is ráncolom, szűkítem a szemem, nem látom azt, amit különösen magamnak kértem. Margherita pizzát hozattam, direkt mondtam Rickynek, hogy azt is kérjen.

– Hol van az, amit én kértem? – nézek rá Rickyre. Meglepődve pillant vissza rám, és hajol oda ő is a pizzákhoz. Már akkor észrevehettem volna, amikor hoztam fel a dobozokat, hogy a sok illat között nincs ott.

– Már mondtam neked, hogy nem tudtak Margheritát készíteni, mert csúcsidő van és kifogytak az alapanyagból.

– Nem is mondtad – nézek rá szárazon. Hallom Gunwook hangját, ahogy azt mondja; „ne kezdjetek el veszekedni." Nem veszekednék, ha néha az én akaratomat is figyelembe venné, vagy csak figyelne rám.

– De mondtam! – áll fel ő is, ezáltal teljesen egy szintbe kerül a tekintetünk.

– Nem igaz! – kontrázok rá kicsit megemelve a hangom – Amúgy is átlátszó a kifogásod, majd mindjárt el is hiszem, hogy egy pizzázóból kifogynak az alapanyagok! – teszem karba a kezem sértődötten. Mindig ezt csinálja. Mindig.... Persze a hülye ananászos szarja itt van – pillantok a kezében lévő undormányra – Akkor abból miért volt még?

– Nem tudom – néz félre.

– Talán mert semmi olyan nem volt, hogy kevés az alapanyag – mutatok az ujjaimmal a kevés szónál macskakörmöt.

– Most meghazudtolsz? – mutat magára.

Felhorkanok! Úgy csinál, mint aki sose hazudott eddig. Körbe nézek a többiek arcára. Mindenki síri csendben less minket, hogy mi lesz a következő lépés. Nem, nem én vagyok az a személy, aki tönkretesz egy jónak tűnő délután!

– Meg – válaszolok szárazon –, most pedig kezdjük el a filmet. Nem is akarom hallani a hangod! – leülök Yujin mellé. Nagy szemekkel figyel hol engem, hol Rickyt.

– Quibin – kiált fel mérgesen, még a homlokát is elöntötte a vörösség –, most komolyan egy pizza miatt parádézol?

Nem reagálok, még csak rá sem nézek. Helyette a távirányítóért nyúlok, hogy bekapcsolhassam rajta a Netflixet. Csak van valami jó kis film. De csak nem hagyja abba.

– De... – hallom továbbra is hangját. Sóhajtva ráveszem magam, hogy felnézzek rá – Hozattam helyette sonkásat, az nem jó? – Megingatom a fejem. Nem, itt egyáltalán nem a hülye pizzáról van szó! Itt arról van szó, hogy mostanában akárhányszor rendel, csak a saját kívánságait adja le, meg a többiekét. Engem totálisan figyelmen kívül hagyva. Komolyan, előbb kap Jiwoong valamit, amit szeret, mint én. Pedig én ismerem régebb óta! Én vagyok az, aki ismeri őt, kívülről és belülről is! Én állok hozzá a legközelebb. Legalábbis mindezidáig ezt hittem.

– Na jó – áll fel Jiwoong egyenesen rám nézve –, nem kellene ennyire veszekednetek ilyen apró dolgok miatt!

– Quibin kezdte! – hajtsa le a fejét Ricky. Persze, azonnal szólalj meg, nehogy várjon a válaszodra egy kicsit is. Ch.

Nem is nézek rájuk, csak továbbra is pörgetem a Netflien a felhozatalt. Csak hagyjanak egy kicsit békén. De aztán kattan valami az agyamba.

– Te szereted a sonkásat, igaz hyung? – Jiwoong bólint.

– Méghogy ahelyett hozattad! – kiáltok fel Rickyre mutatva vádlón – Te csak azért hozattad, mert ő azt mondta neked! Az enyémet meg valószínűleg elfelejtetted!

– Dehogy felejtettem el! – rázza meg magát az egész testével. – Mondtam már, hogy mi történt.

– Nem – kezdek el artikulálni – hiszem el, megértetted?

– Gyuvin... – Jiwoong már megint beleszól a vitánkba. Mintha lenne bármi joga is hozzá. Nem, álljon le. Ez kettőnk dolga!

– Te csak fogd be! – állok fel, a távirányítót Yujinie kezébe nyomva. – Kurvára semmi közöd hozzá, hogy beleszólj!

– Állj már le! – Meglepődőm, ahogy Ricky kezei hirtelen vállamat súrolják és kissé meg is ráznak. – Ne beszélj így Hyunggal, ő csak segíteni próbál.

Hát persze – bólintok hevesen –, a kérdés az, hogy nekem vagy neked. Valahogy az utóbbira tippelek.

– Oké – bólintok leszedve magamról a kezét –, akkor ha annyira segítőkész, akkor maradj továbbra is vele. Lóbáld neki a farkincádat, mert köszönöm, én ebből nem kérek!

– Most te... – hangja elhalkul, ezért úgy gondolom, hogy befejezem neki. Igen.

– Igen... Én most azt mondom, hogy nem leszünk többé barátok! Légy azé, akivel mindig kedveskedsz!

– Barátok? – nevet fel hitetlenkedve. Felszökik hangszínén a szemöldököm. Megőrült.

– Mikor fogod már fel, hogy nem vagyunk barátok! – szívemen üt a mondata, főleg amilyen mérges arccal vágja ezt a fejemhez.

Elharapom az ajkam. A helyiségben vágható feszültség keletkezik. Rendben, ha Shen Quanrui így gondolja, akkor legyen így!

Nyelek egyet és szó nélkül kikerülöm őt és a többieket is. Bemegyek a szobámba és elfoglalom magam egyedül. Talán sírok is egy kicsit. Hülye, idióta Ricky!

Dühösen dőlők el az ágyamon. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt mondta. Könnyeim hullani kezdenek. Valahogy úgy érzem magam, mint amikor szakítottam az előző barátnőmmel. Ricky sokat jelentett nekem és a tény, hogy egy ilyen dolgot vágott a fejemhez, nagyon fáj.

– Na jó – szó szoros értelmében betörik az ajtómat, nem tudom, hogy csak Ricky jött-e utánam vagy a többiek is, de ez az ő hangja –, beszélnünk kell. Az előbbi...

– Nem akarok veled beszélni – dörmögőm a párnámba fúrva fejem – Menj ki, nézz filmet a barátaiddal.

Halk léptei egyre csak közelednek felém. De nem érdekel, nem fordulok meg.

– Quibin – keze a hátam kezdi simogatni –, tudod jól, hogy nem úgy gondoltam az előbbit.

Dehogynem.

– Az előbb mindketten túlzásba estünk, olyanokat mondtunk a másiknak, amit valójában nem gondolunk úgy, igaz?

Szipogva belebólintok a párnába.

– Nagyon sajnálom, hogy azt mondtam!

Szipogva fordulok meg az ágyon, majd felnyomom magam ülő pózba, hogy egyvonalba kerüljek szép szemeivel. Még mindig haragszom rá, viszont tudni akarom, hogy miért mondta, azt, amit.

– Miért nem akarsz a barátom lenni? – nézek bele mélyen a szemébe.

Válaszul elejt egy sóhajt, látványosan megforgatja a szemeit. Már háborodnék fel ismét, amikor az ajkaim találkozik az övéivel. Édesen becézgetik őket, ezer meg ezer apró puszikkal elborítva. Puha tenyere a fülem mögött cirógatja a bőrt, ezáltal olyan szögbe tudok dőlni, hogy mélyebben csókolni tudjam. Én nem akarom ezt abbahagyni, nem akarom, hogy egy ilyen vita miatt mindez befejeződjön.

Hirtelen hátrább húzódik tőlem, szemembe hulló tincsimet eltűri, majd kinyitná a száját, amikor is magamhoz húzom. Nekem még nem volt ő elég. Szükségem van még rá.

Szőke tincsibe fúrom az ujjaim, kissé meghúzom azt, amit érek. Túlságosan is kedvelem Rickyt, ahhoz hogy ne legyünk barátok.

– Q...Qui..Quibin – nyökögi eltolva magától –, ezt később is tudjuk csinálni.

Elharapom az ajkam. Igaza van.

– Viszont – pillantok mélyen a szemébe –, nem azért hogy megint vitatkozzunk, de nem válaszoltál a kérdésemre.

– De válaszoltam. – Bólint, majd egy aprócska kis puszit kapok ismételten az ajkaimra – Mi nem vagyunk barátok! A barátok nem csókolóznak!

Félrenézek zavaromba... Oké, ezt én is nagyon jól tudom. De attól függetlenül tarthatom őt a barátomnak is.

– Mindegy – mosolyodik el. Ilyenkor a legaranyosabb a világon –, béküljünk ki jó? Rendelek neked egy másik helyről pizzát!

– Nem kell – ingatom meg a fejem –, túlzásba estem. Nem kellett volna. Csak... – félve megint szemeibe nézek – Én csak... Nem értettem, miért nincs az, amit én kértem. De, amit Jiwoong kért, az van...

– Hyung nem kért semmilyen pizzát – válaszolja mosolyogva –, diétázik.

Hogy tessék? Értetlenkedve nézek rá.

– Megmondtam neked, hogy ez a másik helyett van, nem? – lassan bólintok – Az elmúlt két-három évben akárhányszor gyakorolni indultunk a táncterembe mindig beugrottunk előtte a kedvenc pizzázónkba a sarkon, emlékszel?

– Emlékszem hát! – bólintok szélesebben elvigyorodva az emlékre. Mi ketten sok időt töltöttünk ott.

– Akkor arra is emlékszel, hogy akkoriban te mindig sonkás pizzát ettél, Quibin.

Tényleg. Teljesen kiment a fejemből, hogy nekem is ez az egyik kedvencem...

– Csak mostanában szoktál rá erre a másikra, tehát ezért azt gondoltam, jó lesz helyette...

Ami azt jelenti, hogy Ricky mindvégig figyelt rám. Teljesen félreértettem mindent. Teljesen hülye vagyok.

– Ricky-ah – simítom meg arcélét gyengéden –, sajnálom. Túlreagáltam. Én csak azt hittem, hogy már nem számítok neked. – Ahhoz képest, hogy azt hittem nehezen tudok bocsánatot kérni, meglepően jól megy. – Azt hittem már a többiek és Jiwoong az, aki fontos neked...

– Féltékeny voltál rám, kölyök?

Megállok a mozdulataimba, ahogy realizálom, hogy Jiwoong hyung gúnyos hangja az ajtó felől jön. Rickyre nézek, ő vissza kínosan, majd biccent az ajtó felé. Mondván, hogy együtt nézzünk oda.

És igen. A csapatunk további tagjai az ajtóba álldogálva hallgatóztak. Égni kezd az arcom, amikor rájövök, mik történtek az elmúlt egy pár percben.

– Nem voltam féltékeny... – fordulok el tőlük.

Felkacag és bár szívesen megvédeném magam. Nem tudom. Tagadhatatlan, hogy haragudtam Jiwoong hyungra, azért mert azt hittem, hogy ő közelebb áll Rickyhez, mint én. És ha belegondolok, ez féltékenység, igaz?

– Hiszi a piszi, kölyök!

Rájuk se merek nézni. Még koránt sem kellett volna ennek szemtanúnak lenniük. Főleg nem annak a kettő fiatal korúnak nem. Elharapom az ajkam, ahogy eszembe jut, mit művelt velem Ricky.