– Yujin-ah! – dorgálom meg, végig mutatva az öltözékén. Alig harminc perc múlva indulunk a reptérre, hogy felszálljunk az Angliába tartó gépünkre, erre ő még mindig csak pizsamába van.

Kis barátom huncutan vigyorodik el, játszva a tudatlant mutat végig magán. Mint, aki azt kérdezné, hogy 'én?' Nem, engem hívnak Yujinnak...

– Miért nem öltöztél még fel?

– Mert még álmos vagyok! – ásít fel, kinyújtózva végtagjait. Nyammog párat, majd értetlenkedve rám néz – Miért is kellene még felöltözve lennem, amúgy? Reggel hat óra van.

Na igen, nekem sem tetszett az időpont. Magam is túl korainak tartottam, főleg, hogy menetrendünk szerint soha nem kezdtünk semmit reggel kilenc előtt.

– Reptér? – kérdezek vissza szavakban, hátha elfelejtette – Anglia? Rémlik, hogy ma utazunk el, ugye?

Szemei tányérméretűre nőnek! Kapkodja a fejét össze-vissza a többieken, akik el-vissza járkálnak. Sürögnek, forognak. Hm. Ezek szerint elfelejtette. Kis butám.

– Ma? Mármint ma, ma? – felnevetek bugyuta kérdésén.

– Menj, öltözz gyorsan!

Bólint, majd mint akit ágyúból lőttek volna ki, már előttem sincs. Próbálom elnyomni a nevetésem, és csak remélni tudom, hogy időben elkészül. Bár ahogy elnézem, egyedül én vagyok az, aki teljesen készen van. A bőröndöm az előtérbe van tolva, a ruhám teljesen össze van állítva, a hajam megfésülve, ráadásul még a reggeli arcápolási rutinomat is sikeresen elvégeztem. Korán keltem. Még nem volt fenn senki, emiatt kicsit még mindig álmos vagyok, de majd alszom a repülőn.

Körülnézve látom, hogy többi csapatagom is lassan elkészül. Matthew és Taerae éppen reggeliznek az asztalnál, bár még mindig álmos tekintet fedi arcukat. Úgy döntök, hogy leülök melléjük. Amint ezt megteszem Taerae hyung elfelezi velem a reggelijét. Egy szendvicset evett, amit egy könnyed mozdulattal tépett ketté. Ráadásul sajt is van benne, imádom. Megköszönve elkezdem rágcsálni.

– Izgulok egy kicsit... – vallom be egy-két falat között. Egyik figyel különösebben a mondandómra, azonban még így is folytatom – Mármint nem a repüléstől, hanem úgy tudjátok. Kicsit félek, hogy hogyan fognak fogadni az ottani rajongók. Izgatott vagyok.

Rájuk nézek, de semmi reakció. Mindkettő el van a saját kis világában. Ahj már. Akkor keresek valaki mást!

Durcizva indulok meg a lakásban keresni valakit, aki ráér velem beszélgetni. Az első, akit megkeresek, az Ricky. Pontosan tudom, hogy a fürdőszobába lehet, talán még fel sincs öltözve. Biztos vagyok benne, hogy mióta felkelt a hajával és az arcával bajlódott ennyit. Az ajtó csodák-csodájára nincs bezárva, ezért egy könnyed mozdulattal felrántom azt, kinyitva azt ezzel. Ahogy gondoltam, barátom mást sem csinált még a sminkelésen kívül. Vajon melyik rosszabb, ő vagy Yujin?

– Mindjárt indulunk – mondom neki egyenesen rámutatva –, és te még fel sem öltöztél!

– Amire kell, arra kész leszek! – hangja teljesen nyugodt, visszafordul a tükör felé. Frufruját igazgatja elől, hogy kijöjjön a szív alak. Kis buta. Megingatom a fejem, majd nagy léptekkel egyenesen elé megyek. Nem fogom hagyni, hogy holmi kis lusta emberek miatt lekésük a gépet és egy későbbivel keljen elmennünk. Amint elé érek magam felé fordítom, állát megfogva emelem fejét kissé magasabbra. Gyengéden rám mosolyog, amit azonnal viszonzok is.

– Segítek neked – mondom neki, frufruját ujjamra tekerve igazítom el, hogy kiadja azt a bizonyos Ricky-s hullámot, amit ha ő állít be sokkal természetesebben hat, de így is megteszi. Így is jól néz ki, és bár nem szív alakú, hanem oldalra van kissé tűrve, még mindig extravagáns külsőt sugároz neki.

– Szép vagyok? – pillant fel rám nagy szemekkel. Ilyenkor egy kicsit hasonlít Gülüre.

– Csúnya vagy! – nyomok egy puszit a szájára nevetve, majd utána ki is tolom rá a nyelvem.

– Hé, hyung – a fürdőszoba ajtaja kivágódik, Yujin vágtatna be rajta. Viszont az ajtóba hirtelen megáll, mi több. Meg is fordul.

Kissé kínosan felé fordulok. Yujin mindig tudja, mikor kell hirtelen megjelennie.

– Mit szeretnél? – kérdezek rá pár másodperces csönddel később.

– Valójában nem téged kereslek – pillant hátra zavartan, majd újra előre –, Rickyt kerestem.

Ricky kiszabadulva kezeim közül igyekszik a kisebb felé. Vajon, mit akarhat tőle?

– Nyugodtan megfordulhatsz – fogja meg Ricky a kisebbik vállát és fordítja meg a tengelye körül. – Nem zavartál meg semmit.

– Akkor jó – bólint a másik zavartan.

Érdeklődve húzom fel a szemöldököm. Yujin zavart pillantással illet, ami hogy őszinte legyek nem tetszik nekem. Ötletem sincs mi van itt.

– Mi lenne, ha egy kis időre kettesbe hagynál minket? – fordul felém Ricky.

Percek telnek el, míg realizálom, hogy ez a kérdés nekem szólt. Ők ketten kitúrtak. Hárman vagyunk egy helyiségben, mégis én vagyok a harmadik kerék. Megingatom a fejem. Én innen nem megyek sehová! Nem szeretem, ha bármelyikük is titkolózik előttem.

– Na, kérlek – néz rám Yujin –, nincs sok időm...

– Akkor mond gyorsan – vonom karba a kezem magam előtt.

Sóhajt egyet. Láthatóan zavaró tényező vagyok neki. Beljebb lép Ricky mellé, majd becsukja maga mögött az ajtót. Lesüti a szemét. Ezt én nem. Megszakítom közöttünk az üres teret, elérve őt a karját megragadva noszogatom egy kicsit.

– Na, előttem nem kell semmit sem szégyellned.

– Jó... – harapja el az alsó ajkát másik várakozó barátomra nézve. – Szerettem volna megkérni Ricky hyungot, hogy sminkeljen ki.

– Hűha! – nevet fel az említett. Minek sminkelje ki? – Még sose neveztél hyungnak! De rendben, legyen! Gyere csak közelebb!

– Miért kell téged kisminkelni? – állítom meg előre menetelését.

– Mert jól akarok kinézni, nagyon jól. Azt akarom, hogy nagyszerű reptéri fotók készüljenek rólam.

Ismételten felszökik a szemöldököm. Ekkora egy baromságot. Ricky hülye lesz, ha elhiszi. Igen, erre nincs időnk. Ő még felöltözve sincs rendes ruhába. Csak egy fekete trikó és egy Adidas melegítő nadrág van rajta.

– Miért pont most? – értetlenkedem, két lépéssel átszelem a távolságot köztünk és két barátom közé állok karba tett kézzel.

– Mert csak! – dobbant egyet hisztisen a lábával. Nem tud egy normális magyarázatot adni, tudtam én jól, hogy nem is ezt akarta. Ez csak egy jó kifogás neki. Az, aki bezárja magára az ajtót és eljátssza, hogy be van zárva, bármilyen hazugságra képes.

– Állj odább, Quibin – Ricky arrébb tol az újtából, int Yujinnak hogy menjen oda hozzá. De ne már! Nincs erre időnk!

Yujin kiszakítja magát kezeim közül és odamegy Rickyhez, aki el is tűzi az előre bukkanó haját egy hajpánttal. Egyik lábamról a másikra helyezem a testsúlyom, arra várva, hogy perceknek kell eltelnie, hogy végezzen.

– Most komolyan – szólalok meg, a legfiatalabbnak az arca már be van kenve alapozóval és éppen az álla kontúrozása folyik –, nem volt senki, aki ki tudott volna sminkelni? Hao és Jiwoong hyung is jó benne.

Mindkettő egyszere intéz felém egy gyilkos pillantást, ami miatt csak a kezemet tudom felemelni védekezően. Jól van na, itt már kérdezni sem lehet.

– Mi van, Gyuvin – Yujin éles, gúnyos hangjára azonnal felkapom a figyelmem –, csak nem zavarlak titeket, hogy ennyire el akarsz küldeni?

– Engem aztán nem! – vonom meg a vállam nemtörödöm stílusba. Nincs semmi, amit ne mernék megtenni, ha ő itt van.

Hagyom, hadd folytatódjon a sminkelés. Nem tudom, mit szöszöl Ricky még mindig, de nem lesz elég ideje semmire...

– Ricky-ah – szólalok meg –, nagyon szép Yujin szemöldöke, de mi lenne, ha megemberelnéd magad és sietnél? Alig pár perc és itt van a kocsi értünk.

– Majd várnak.

Ennyi. Ennyivel el lettem intézve. Durcisan lépek egyet hátra. Na, persze, csak azért mert ő Shen Ricky, megfogja várni a repülő, nem?

– Csinálj, amit akarsz – fordulok meg az ajtó irányába, úgy döntök inkább kimegyek –, de ha nem lesztek kész, mire indulunk, egy percet sem várok rátok!

Ki is lépek a helyiségbe, kettesbe hagyva őket, ahogyan azt eredetileg is szerették volna. Sminkelnek – forgatom meg a szemem undorodva. Teljesen felesleges, a reptéren nem nagyon kell kiöltözni. Én általában a legátlagosabb ruhámat húzom fel, ahogyan most is.

A nappaliba elfoglalom a kanapét. Elterülök rajta, és telefonozni kezdek. És bár, ha nagyon fülelek hallom enne a két hülyének a susmorgását, akkor sem noszogatom őket tovább. A mai naptól azt csinál Ricky is, amit akar. Ch. Inkább sminkelni Yujin, minthogy a szabad idejét együtt töltsük el. Kettesben. Szeretem Yujint, de ebben az esetben a legrosszabb időzítése van. És ami a legidegesítőbb, hogy tisztára adtam mindkettő felé, hogy nem tetszik a sminkelős ötlet. Erre Ricky ahelyett, hogy visszautasította volna, nekiállt. Ahj.

Lehunyom a szemem. Nem kellene emiatt ennyire idegesnek lennem. Semmi durva dolog nem történt, de mégis megsértve érzem magam. Ha ennyire jól elvannak – a hangok alapján –, akkor maradjanak is kettesbe! Én nem fogom őket zavarni!

– Hé, Gyuvin-ah – Jiwoong édes hangja előttem szólal fel.

Fél szemmel felnézek az előttem állóra. Tipikus cuki mosollyal néz le rám, fejébe egy nagy feketés pulóver van húzva. Na tessék, ő élő példa arra, hogy nem kell ilyen helyre kiöltözni.

– Ideje lenne mennünk, szedd össze a cuccaid. – húz fel ülő helyzetbe. Jól hallottam? Megyünk? Kérdőn nézek rá, majd körbe. Hol vannak ezek a hülyék?

– Az előtérbe van minden cuccom, viszont Rickyék még készülődnek.

Látom rajta, hogy bosszúsan rándul össze az orra. Úgy tűnik, Jiwoong meg fogja őket szidni, megint. Valahogy mindig olyan helyzetbe kerülnek, amiért agymosás jár nekik, a különbség most csupán annyi, hogy általában én is ott szoktam lenni a leszidottak között.

– Menj le a kocsihoz a többiekkel, majd én összeszedem ezeket.

Megadóan bólintok, eszem ágában sincs megállítani hyungot. Megérdemlik, amit kapni fognak. Amilyen gyorsan tudok, úgy sietek le a nagy, fekete kocsihoz. Cuccaim a csomagtartóba. Velem egyetemben még négyen foglalnak helyet a kocsiba. Miután elmondom, mi is történt, a sofőr úgy dönt, hogy elindul, mondván ők úgy is csak a másik autóba férnek el. Remélem, hamarosan utánunk sikerül jönniük.

A reptéren általában a repülőgép felszállta előtt egy teljes órával érdemes ott lenni, hogy kellő idő legyen a becsekkolásra és a nemkívánatos problémákkal. Remélem, most nem lesz semmi. Mint a múltkor, pont egy ilyen dolog miatt nem tudott Ricky felszállni velünk együtt és egy későbbivel kellett jönnie. Lassan az autó begurul a reptér parkolójába. Kiszállok, ahogyan a velem utazó csapattársaim. És mivel nem vagyunk teljesek, ezért úgy döntünk, itt várjuk meg őket. De nem nagyon akarnak megérkezni. Türelmetlenül kezdek el nézelődni, míg a többiek integetnek a ránk váró rajongóknak.

Ránézek az órámra, itt kellene már lenniük. Felsóhajtok, már adnám fel, amikor kerék gurulás halasztódik. A fekete autó csendesen leparkol, a tagok pedig lassan kiszállna belőle. Érdeklődve fordulok hozzájuk. Yujin magabiztosan sétál felém egy széles vigyorral az arcán. Nem néz ki különösebben, mint eddig valaha. Nem tudom, mivel lett jobb a smink, de talán jobb is, ha nem firtatom. A babám alapból jóképű, tehát holmi kis sminkek nem változtatnak rajta semmit.

Ricky viszont megdöbbent, mivel a szokásos elegáns reptéri ruhái helyett ugyanabba a ruhába van, mint amiben volt, annyi különbséggel, hogy trikója felé felvette a piros dzsekijét. Én mondtam, hogy nem lesz időben kész... Viszont nem is néz ki rosszul.

Tetőtől talpig végigmérem és azon gondolkozom, hogy hogyan csinálja ezt. Bármi történik, ő jól néz ki. Beáll a szokásos helyére, ám én ahelyett, hogy a saját helyemen maradnék, átállok mellé. Kezemmel megérintem kabátja anyagát. Elég vékonyka. Biztosan fázik. Remélem pakolt el melegebb pulóvert.

– Mondtam, hogy nem leszel időben kész – engedem el kabátja anyagát –, legalább húzd fel a cipzárt, nagyon hideg van, meg fogsz fázni.

– Úgy nem néz ki jól – mosolyodik el, majd elindul ő is a többiekkel együtt. Elképedek, ám gyorsan követni is kezdem. Ahogy beljebb megyünk a terminál felé a rajongók egyre többen lesznek. Már nincsenek tőlünk messze, ami nem is lenne baj, ha hagynának rendesen lépni, illetve nem villogna a vakú másodpercenként a szemembe.

– Csak fogd meg a táskám pántját, ha nem akarsz leszakadni, pont mint legutóbb.

A legutóbb az erős kifejezés, az hogy leszakadtam a többiektől és szó szerint megtámadtak a rajongók, az még jóval debütálás előtt volt, amikor először repültünk. Azóta megszoktam már. És azóta minden alkalomkor felajánlja nekem ezt.

Gyengéden rámosolygok, megfogom a felajánlott pántját és együtt indulunk a többiek után. A fények sűrűn villognak ismét, ám próbálok a barátomra és a lépteimre figyelni.