Sóhajtva döntöm a fejem a hideg ablaküvegnek. Az eső megállás nélkül kopog az ablakon. Utálom ezt az időt. Végre kaptunk egy szabad hétvégét a cégtől, de nem tudjuk kiélvezni, mert leszakadt az ég.

– Gyuvin – böki meg a vállam Gunwook, érdeklődve nézek rá –, biztos nem csatlakozol hozzánk?

Nemlegesen megrázom a fejem. Semmi kedvem nincs a tagokkal társasjátékozni.

Kinevet a végént játszanak, Hao, Hanbin, Gunwook és Yujin. Érdekes egy játszma lesz, ismereteim szerint se Hao hyung, se a kicsi Yujinie nem enged senkit nyerni. Előre tudom, hogy vagy hiszti lesz ennek a vége, vagy veszekedés. Az utóbbi valószínűbb.

Feléjük fordulok, úgy döntök, hogy az eső szidása helyett vehetem a fáradtságot és nézhetem, mi fog kisülni belőle.

– Én akarok lenni a piros színnel! – kezdi el a legfiatalabb Gunwookra nézve, próbálja elővenni az aranyos pofiát. Már most kezdi.

– De én is azzal akarok lenni!

– Én meg a zölddel... – szólal meg Hao, mintha fontos információ lenne ebben a vitában.

– Viszont – észreveszem, hogy Hanbin megragadja a két kölyök veszekedő kezét, kiveszi a bábút a kezükből – Mivel én vagyok a leader, én leszek a pirossal.

Elmosolyodom. Úgy tűnik, jobb ez a csapat, mint hittem. Felhúzom mellkasomig a térdem, így kezdem el nézni a „meccset" érdeklődve. Végül Hao lett a zöld, Gunwook a kék és Yujin a sárga bábúval.

– Légy a szerencse hozó hölgyem – fordul felém Gunwook, amikor ő következik a dobásnál. Megforgatom a szemem, hátbaverem a megszólításért, majd háromszor ráfújok a kockára.

Ennek kellene lennie a hivatásomnak, minden alkalommal mikor ez tette hatot dobott, ezért a többiek is utánozni kezdték.

– Jó, elég már – állok fel, elmenekülve tőlük. – Kezdtek unalmasak lenni!

Utoljára még kitolom a nyelvem rájuk, majd itt hagyom őket a konyhába véve az irányt. Meglesem, hátha tudok segíteni az ottani hyungjaimnak. Matthew és Jiwoong együtt susmorogva készítik az aznapi vacsoránkat, míg Taerae és Ricky a pulton támaszkodva néznek valamit a telefonon és nevetgélnek is rajta. Felvont szemöldökkel indulok meg feléjük, igazán kíváncsi vagyok, mi az a dolog, ami ennyire vicces és engem kihagynak.

Magasságomnak hála könnyedén nézek át a válluk felett. Azonban, amit látok, az hogy saját magukról néznek videót ahogyan azt a híres mémet utánozták le.

– Nem vagytok egy kicsit önelégültek? – bököm meg Taerae oldalát.

– Kíváncsi voltam mennyi ideig maradsz csendbe! – pillant felém Ricky, hitetlenkedve elrakva a telefonját. Ha korábban is észrevett már, akkor mondjuk előbb is eltehette volna.

– Tudod, hogy képtelen vagyok sokáig befogni!

– Tudom!

– Mellesleg jó, hogy itt vagy... – Taerae hyung a vállamra csapja apró kezét. Lenézek rá, gödröcskéi jobban göndörödnek, mint eddig valaha. Olyan arcot vág, mintha tervezne valamit.

Kíváncsian húzom fel a szemöldököm és hajolok hozzá közelebb. Ha valami csínyen jár az esze, akkor benne vagyok. Úgyis nagyon unalmas ez a nap.

– Segítened kell megpucolni a répákat.

Lehervad a mondatra a mosolyom. Mit is vártam. Elhúzom a szám, majd körülnézek. Miért pont én?

– Rickyt miért nem kérted meg rá?

– Ricky éppen a vízre figyel a teához! – biccent a gáztűzhely felé, amin rajta van a teáskanna.

– Azt nem is kell figyelni – kezdek el duzzogni, miközben megütöm gyengéden annak a személynek a hasát, akiről folyik a beszélgetés –, te csak direkt kivételezel vele! Ha ő nem csinál piszkos munkát, akkor én sem!

– Piszkos munka? – kacag fel szőke barátom – Szerinted nekem nehezemre esne egy répát lehámozni? – Bólintok.

Ezután elharapott ajakkal figyelem, ahogyan hosszú ujjú kékes pólóját felgyűri könyökéig és ügyetlenül, de neki is kezd az rám szabott feladatnak. A zöldséghámozót fordítva fogja, így kicsi darabok jönnek le innen.

– Nos, úgy tűnik ezt még gyakorolnod kell, te gazdag kölyök – ugratom egy kicsit arrébb tolva testét a deszka elől. Kiveszem kezéből a zöldségpucolót és megmutatom neki először is a helyes tartást, majd azt, hogy hogyan a legcélszerűbb elkezdeni. Így nagy szeleteket lehet gyorsan levágni.

– Ez nekem is ment volna... – dünnyögi.

– Hát persze – csapok rá nevetve a seggére. – Most pedig állj hátrább, mert fel kell őket darabolnom.

Kérésemnek eleget tesz.

Elmosolyodom, miközben a répát a fadeszka lapjára helyezem és vékony, körülbelül egyforma nagyságú karikákra kezdem el szelni őket.

– Mondták már, hogy milyen jól nézel ki főzés közben?

Álmos hangja eléggé hallgató ahhoz, hogy erre a kis bókra belepiruljon még a fülem is. Még senki nem dicsért meg ezért. Ő pedig mostanában túlságosan is sokszor csinálja.

– Ó, a francba! – zökkent ki a zavaromból Taerae kétségbeesett hangja. A tűzhely felé fút, ahol a teáskanna csövéből több víz is kifolyik. Kikerekedett szemmel nézem a jelenetet, Jiwoong lekapcsolja a gázt, Matthew próbálja feltörölni a kiömlött forró vizet, a harmadik pedig káromkodik.

– Nem neked kellett volna figyelned rá? – nézek Rickyre, aki maga elé emeli védekezően a kezét.

– Ne nézz rám! Ez inkább mind a te hibád! Te jöttél ide zavarkolódni!

– Az enyém? – háborodok fel, velem együtt a nappaliban is felrobban a bomba, hallatszik, ahogy Hao kiabál a két legfiatalabbal, hogy csaltak és együtt összefogtak ellene. Felkuncogok, tudtam, hogy ez lesz.

Úgy érzem, jobb lenne egy nyugisabb helyre távoznunk. Ezért Rickyt magam után húzva a közös szobánkba vezetem.

– Mit csináljunk?

– Játszunk! – emelem fel büszkén a zsebemből kihalászott telefonomat.

– A focison? – vigyorodik el.

– A focison – dőlők el az ágyon. Követi cselekedetem, közvetlenül mellettem. Nyitok egy csoportos játékot, ahol együtt játszhatunk, csatlakozik, így kezdünk el inkább telefonozni.

Sokkal kellemesebb Ricky meleg hátának támaszkodva játszani bármit, mint kint lenni. Talán, ha a legközelebbi szabadnapunkon sütne a nap, akkor is ezt a programot választanám.

– Jól vagy amúgy? – fordítja felém a fejét.

– Igen, miért?

– Nagyon szapora a szívverésed – mondja kissé gúnyos hangnemet felvéve –, biztos minden oké? Nem akarom, hogy itt kapj nekem szívrohamot.

– Csak játssz tovább te barom – lököm meg a "lüktető" mellkasommal a hátát. Nevetve dől rám, mindemellett érzem a finom illatokat beszállingozni a szobánkba.

Most már biztos. Eltekintve a piros fülemtől, ez a legjobb program, amit megtehetek. Soha nem választanék mást helyette.