Egyszer volt, hol nem volt
Zsíros hajú Piton volt

Görbe orrát fent hordta
Gőgösen jól magasba

Sápadt arca téged néz
Ha mardekáros vagy, olyan mint a méz

De ha vörös griffendéles
Akkor sértések tárháza nagyon is széles

Pontot pont után von le
Te pedig sosem szabadulsz tőle

Keserű fintor torzítja arcát
S ilyen fejjel főzetedbe mártja kanalát

Bele se néz, de máris szid
Elítél, csinálhatsz te akármit

Hacsak nem vagy görény, felnyalt hajjal
Vagy hűséges gorilla hatalmas karokkal

Akkor bizony jaj neked
A denevér máris kinézett téged

Fred: Bravó! Bravó! Bravorisszimó!

George: egész jó ahhoz képest hogy elsősként írtad

Flo: Ugye? Kicsit csiszolok a rímeken és utána elő is adhatnám Piton ablaka alá állva.

Fred: anti-romantikus szerenád, mi?

Flo: valahogy úgy. Kísérhetnétek.

George: jó-jó adom az ütemet. A bűzbombának nagyon jó ritmusa van ha jól vágod az ablakhoz.

Fred: brilliáns ötlet. Én hozok csillagszórót meg csiki-gázt.

Flo: pompás koncert lesz. Remélem Piton értékeli majd hogy ő a sztárvendég.

George: szerintem imádni fogja. Főleg hogy írtál róla egy dalt.

Fred: pontosan. Szerintem cserébe azonnal kitűnő RAVASZ vizsgákkal zár le bájitaltanból.

Flo: Hahh... milyen álomszép elképzelés.... szerintem én lennék az első diákja akit ilyen eredménnyel enged át.

Fred: valószínűleg az utolsó is.

George: hát igen. Ilyen megható, általa ihletett dallal az életében csak egyszer találkozik az ember...