☆Ash☆

Miután végeztünk a vizes képsorokkal egyből ledobtam magamról a már "enyhén" nedves inget.Ezáltal láthatóvá téve szálkásra kigyúrt felső testem.Amire többen is felém emelték kiváncsi vagy vágyakozó tekintetüket, de engem hidegen hagytak.Csak egy szempár égetett lyukat hátam közepére.Abban a pillanatba megfordultam és Eiji barnáival találtam szembe magam.Zavartan kapta félre tekintetét,nehogy lássam a pirt az arcán,de nem volt szerencséje.Belsőmbe valamiféle melegség költözött,amit nem tudok hová rakni.Így gyorsan el is hesegetem azt.Zavarodottan lépek be az öltözőbe és egy törölközőt felkapva kezdek szárítkozni.Az kellene még ide,hogy megfázzak!Eredeti ruháim eltéve oldaltáskámba veszem ki a váltást.Egy sárga kapucnis púlover és mellé koromfekete szakadt nadrág.Átöltözve és táskám felkapva idultam ki,mivel vége a mai fotozásnak.A kijáratnál Eijibe ütköztem,szó szerint.Szegény srác a váratlan 'támadás' miatt a földön kötött ki,de ahogy elnézem kamerája fontosabb,mint testi épsége.Lehunyt szemekkel szorította a készüléket majd hunyorogva felnézett rám.
-Sajnálom!-szabadkozik.Én meg értetlenül pislogok rá,nem ő volt az aki figyelmetlensége által neki ment a másiknak.
-Dehogy.Én sajnálom!-ellenkezek-Az én hibám,nem figyeltem és fellöktelek.
-De én is hibás vagyok.Én sem figyeltem oda.-vakarta meg tarkóját a kínos helyzettől.Közbe észhez kapok és segítő kezet nyújtok neki,mit elfogad.Felhúzva vettem észre milyen könnyű súlya van.Kicsit furcsáltam,de most megnézve, amilyen vékony alakja van is csodálom.
-Köszönöm.-hálálkodik táskájával babrálva.
-Semmiség.-felelem majd együtt lépünk ki az épület üveg ajtaján.Balra kanyarodva indultam meg lakásomhoz vezető úton.A fiú is ebbe az irányba haladt mellettem a járdán.Kamerájával -ami kinézetéből ítélve nem a munkai eszköze- az esti színekben pompázó utcasorokat fényképezte.Hirtelen felém fordult majd bátortalanul megszólalt.
-Ash...le-lefotozhatlak?-kérdi motyogva.Mitől el kell,hogy mosolyodjak.
-Persze.Hisz te vagy a fotósom.-kacsintok rá nevetve.Az ő piruló orcájára is mosoly került.Aztán fejéhez emelte a készüléket és lőtt pár képet.Előre szaladtam és sebtében 180°-os fordulatot vettem majd rávigyorogva néztem bele a lencsébe.
-Gyönyörű.-suttogta elragadottan Eiji, amivel nem kicsit zavarba hozott.
-H-hogyan?-dagodok.Hát ez nagyszerű,kifejezetten csodás.De nem csak én vagyok ilyen zavart.
-Én..én...Nem úgy..Vagyis de.-beszél össze vissza-Tényleg az vagy.-süti le szemeit szégyenében.
-Én?-nézek döbbenten,nem erre a válaszra számítottam.Egyáltalán nem.-Ugyan,ilyet férfira nem mondunk.Ne szórakozz!-nevetek fel kínomban ezáltal elég hisztérikus hangzása lehetett.
-Nem viccelek!-kéri vagyis inkább követeli dacosan magának.