Csodálatos dolog reggel a madarak csicsergésére és a Nap ablakon beszűrődő fényére ébredni. Nos, mindenesetre sokkal jobb, mint öklendezésre.

Hongjoong zavartan felállt az ágyból, és a hang forrása, a fürdőszoba felé vette az irányt.

- Szerelmem? - guggolt le aggódalmasan, a vécé előtt térdelő Seonghwa mellé. - Mi történt?

- Semmi. - motyogta Seonghwa. - Biztos csak ettem valami rosszat tegnap este.

- Nem, szerelmem, mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Együtt vacsoráztunk, és ugyanazt ettük. Sőt, te még csak meg sem etted a saját adagodat. - csóválta a fejét Hongjoong, majd felkelt és megfogta a pulton lévő poharat ami félig volt töltve valami folyadékkal. - Ez mi? - kérdezte.

- Csak ízesített víz. - állt fel Seonghwa is, és megpróbálta elvenni a poharat Hongjoong-tól.

A fiatalabb férfi azonban nem hitt neki. Belemártotta az ujját a folyadékba és lenyalta. Meleg, sós víz.

- Már megint hányatod magad. - sóhajtott Hongjoong csalódottan.

- Sajnálom. - tört ki Seonghwa könnyekben és a párja mellkasába temette az arcát. - Annyira sajnálom. Sajnálom, Hongjoong. Bocsáss meg.

- Shh, ne sírj, ne sírj szerelmem. - simogatta Hongjoong a haját. - Nem haragszok. Csak nem értelek. Miért csinálod ezt?

- Én csak... Én nem tudom. - zokogott Seonghwa. - Én nem akartam.

- Éreztettem én veled valaha azt, hogy nem vagy elég? - emelte fel Hongjoong a párja fejét, és letörölgette a könnyeit.

- Nhem. - szipogott Seonghwa. - Nem. - rázta meg a fejét. - Nem csinálom többet.

- Ha annyi pénzem lenne ahányszor ezt hallottam. - sóhajtott fel Hongjoong. - Én annyira szeretlek téged, Hwa. És egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért csinálod ezt magaddal. Miért jó ez neked?

- Én csak... T-tökéletes akarok lenni neked. - nézett Seonghwa a földre.

- Dehát már így is tökéletes vagy. - simogatta Hongjoong az arcát. - Menj, mosakodj meg. Csinálok reggelit.

- Nem vagyok éhes. - motyogta Seonghwa.

- De az vagy, szerelmem. - mondta Hongjoong ellenvetést nem tűrve majd elhagyta a fürdőszobát.