David egy élőhalotthoz hasonló állapotban érkezett meg Freddy Fazbear pizzériájába az ötödik éjjelen. A halálos rémálom, amelyet immár négy éjszaka túlélt, most elérte a csúcspontját. Ez a hely, ez az elátkozott épület már nem csupán egy munkahely volt számára – egy sötét, emberfeletti erő vette át felette az irányítást. Ahogy belépett, mintha maga a pizzéria fogadta volna a visszatérő rabját. Az ajtók nehézkesen csukódtak be mögötte, a hűvös, rozsdás fémek csikordulása olyan volt, mintha egy börtönajtó zárult volna rá.

Már semmi nem volt ismeretlen. A kamerák zúgása, a folyosók kongó üressége, a levegő bűze. Minden az ő elkerülhetetlen végzetét jósolta. David tudta, hogy ez az éjszaka más lesz, tudta, hogy nem menekülhet. És valahol mélyen, a rettegés peremén, megérezte, hogy a figurák – Freddy, Bonnie, Chica és Foxy – ma éjjel nem csak játszani jönnek. Ma éjjel végleg meg akarták kaparintani őt.

Az első percek csendben teltek el, mintha a hely egy utolsó, baljós pillanatot adott volna neki, hogy felkészüljön a rémületre. De a feszültség a levegőben szinte tapintható volt. David remegő kézzel kapcsolta be a monitorokat, és rögtön érezte, hogy valami nincs rendben. Foxy, aki eddig mindig a Kalóz-öbölben volt, most nem volt sehol. Egy pillanatra az összes kamera statikus zaja beborította a képernyőt, majd elnémult. Az irodai lámpák felvillantak, majd gyorsan elhalványultak.

És akkor meglátta Foxyt. A folyosó végén állt, de most más volt. A rozsdás, törött fémes test olyan volt, mintha hosszú időn át elhanyagolták volna, de a szemében valami borzalmas égett, amit tegnap éjjel még nem fedett fel. Foxy nem állt meg a kamerák előtt, mint korábban. Ő rohant. A föld alig hallható remegése elárulta a lépteit, és a kamera éles zúgással reagált rá.

David lezárta az ajtót, és egy hangos robbanás jelezte, hogy Foxy teljes erőből nekicsapódott a zárnak. A róka fémes ujjai az ajtón kaparásztak, mintha át akarta volna tépni azt. Egy ideig kitartott az ajtó, de David tudta, hogy Foxy csak próbálgatja a határokat. Ez nem lesz elég. Visszapillantott a monitorra, és látta, hogy Freddy is eltűnt a színpadról. A nyomasztó zene, amit az előző éjszakákon hallott, most csendes volt, szinte túl csendes. Mintha Freddy csak az alkalmat várta volna, hogy akkor csapjon le, amikor David a legsebezhetőbb. A folyosók üresek voltak, de valahol mélyen érezte, hogy közel van. Freddy mindig közel volt.

David gyorsan átváltott a másik ajtó felé, de már késő volt. Bonnie alakja az ablakban állt. A sötét folyosó végén a nyúl torz, fénytelen szemei egyenesen rá meredtek. David lezárta a másik ajtót is, de tudta, hogy ez csak ideiglenes védelem. Bonnie nem ment el. Egyre közelebb hajolt az ajtóhoz, és halk fémes kaparás hallatszott az ajtó másik oldaláról.

Miközben Foxy tovább zúzta az egyik ajtót, Bonnie pedig a másiknál várt, David hallotta a háttérben a konyhából jövő zörejeket. Chica volt az. Az animatronikus csirke megint eltűnt a kamerák elől, és most a konyhában kutatott, fémes zajokkal, mintha előkészítene valamit – talán magát az utolsó vacsorát.

A szívverése egyre gyorsult, ahogy az áram lassan, de biztosan fogyott. Minden egyes perc egyre közelebb hozta a véget. Az óra ketyegett, de ma éjjel valami más volt. Az idő lelassult, mintha az egész pizzéria saját szabályokat írt volna.

David izzadt kezével váltogatta a kamerákat, de a pánik egyre nagyobbá vált. A folyosón Freddy árnyéka egyre közelebb került. Nem látta őt a kamerákon, de érezte a jelenlétét. A levegőben vibráló feszültség most már szinte elviselhetetlen volt.

És ekkor történt meg a legrosszabb. Az áram lekapcsolt.

Az irodát azonnal teljes sötétség borította be, és a generátor zúgása elnémult. David ott ült a vaksötétben, teljesen egyedül, a szívverése dübörgött a fülében. A csend csak egy pillanatig tartott, majd hirtelen Freddy jellegzetes dallama szólalt meg a távolból. A zene lassú és hátborzongató volt, mintha Freddy saját magát győzelemre hirdetné, mielőtt megtörténne a végzetes találkozás.

David reszketve próbált felállni, de a lábai megremegtek a félelemtől, a szemében az ijedtség könnyei gyűlnek. Hallotta, ahogy Foxy ismét nekiveti magát az ajtónak, ami másodperceken belül felhúzódhat, gyorsabb és halálosabb, mint valaha. Freddy léptei most már egyre közelebb értek, és a sötétben Chica torz alakja tűnt fel a konyha ajtóban. David tudta, hogy ez az utolsó pillanatok egyike.

És akkor megtörtént. Az ajtó egy csattanással kinyílt, és Freddy ott állt előtte, méltóságteljesen, halálos csendben. A fémes szemek ridegen meredtek rá, mintha az életét mérlegelné. Freddy lassan felé lépett, és David mozdulni akart, de a teste nem engedelmeskedett. A félelem megbénította.

A sötétből hirtelen előugrott Foxy is, karmainak suhintása éles hanggal hasította a levegőt, és David hátratántorodott. Az utolsó dolog, amit érzett, Foxy hideg, fémes érintése volt a bőrén. Ahogy a róka és Freddy egyszerre mozdultak felé, David tudta, hogy vége van.

Freddy utolsó dallama még egy utolsó kísérteties hanggal csendült fel, és minden elnémult. A pizzéria sötétjében, a játék véget ért. David, a biztonsági őr, akit a kíváncsisága és a félelme hajtott vissza újra és újra, most már az épület része lett. Vére vörösen csillogott az iroda padlóján, néhol felfröccsent a monitorokra. A figurák, akik valaha élettelen bábuként álltak a színpadon, most megkapták azt, amire oly régóta vágytak. David vére az ő fémes testüket is beszennyezte, perverz örömmel töltve el őket.

És Freddy Fazbear pizzériája ismét várt.