Megmozdultam. Eljött az éjfél, s ezzel egy új esély nekem. Célom továbbra is a lelkem felszabadulása ebből az átkozott testből. Rozsdás, büdös, és nehéz mozogni benne. Szokatlan szar. Most kezdtem IGAZÁN megérteni, mit éreztek a gyerekek, amikor megöltem Őket. Próbálkozok közelmenni, de a testem mindig egy hang felé veszi az irányt. Nem is én irányítom... Creepy. Maga már a hely is, de magamfajta gyilkosnak/áldozatnak ez semmi. Végülis, horror attrakció. Az éjjeliőr folyton azt a gyerekhangot hallattja, őrületbe kerget! Megbuherálom a hangrendszert és a kamerarendszert. Most nyertem egy kis időt...! Elfutottam az éjjeliőrhöz, ott voltam az ablaknál, ő meg szerelte azt, amit elrontottam. Odamentem az ajtóhoz... Van esélyem! Lassan bementem, az éjjeliőr csak akkor eszmélt fel. Francba! Ne... ne most... csak ne pont most! Leálltam, majd a testem visszaindult a raktárba, amíg én "aludtam"... az éjjeliőr pedig sietve elhagyta ezt az épületet.