Most nagyon féltem. Ez már a negyedik éjszaka. Csak kibírom, ezzel együtt még 2 nap. Ha eddig nem haltam meg, most sem. De attól még nagyon félek. De, én, Mike Schmidt, végigcsinálom a hetet! Valahogyan... Na mindegy! Bementem a munkahelyemre, a családom pedig aggódott értem, de biztosítottam őket, hogy jól leszek. Talán! Elhaladtam az animatronikok előtt, éjfél előtt vagyok jóval, szóval megfogtam a zseblámpám, és bedugtam a fejem a Kalózöbölbe. Foxy állt lehajtott fejjel a tér közepén. Rávilágítottam, és megnéztem közelebbről. A szája kivolt nyitva, és latszódtak éles fogai. Minek kell egy gyerekeknek szánt robotba ilyen éles fémfogakat rakni?! Miközben gondolkodtam, éjfél lett, és észre sem vettem hogy Foxy szemei kinyíltak...

~Legyen min izgulni a következő rész elején. Gonosz vagyok? Heh. ~