§ Julián szemszöge §

-Hé, ti mégis mit akartok tőlem? ~ kérdeztem a három idegen fiútól.

Kik nagy valószínűséggel elraboltak.

-Nyugi van te kívánatos angyal. ~ mondta az a fiú aki még mindig cipelt a hátán valami tök ismeretlen hely felé.

-Engem te csak ne nyugtas! Inkább tegyél le! ~ üvöltötem.

Mire csak az a nagy állat letett, és három csúnya pillantást kaptam. Most félnem kéne?

-Csak... Egy kicsit maradj már csöndbe! És amúgy is nekünk semmi bajunk veled, de a te kicsike szerelmedel már annál több. ~ mondta az egyik idegen.

Majd az aki eddig cipelt újra felkapott. Szóval akkor nem is én kellek nekik hanem Dorján! Akkor én most csak csalinak kellek?

Sétáltunk még pár percet így ki értünk a sűrű erdőből és egy nagy kastély előtt álltunk csak meg.

-Ahj végre haza értünk! ~ mondták szinte majdnem egyszerre.

-Végre el engedtek? ~ kérdeztem idegesen.

-Nem! ~ mondták majd, be rángatak a nagy házba.

# Dorján szemszöge #

Már nagyon közel lehetünk a régi házunkhoz amelyben éltem. Már szinte érzem kedves anyám csodás illatát.

És igazam is volt, olyan öt perc múlva már ott voltunk a nagy kastély előtt. Számomra kedves, és nem olyan kedves emlékek jutottak.

Eszembe miután meg pillantottam a kastélyt. Majd már nyitottam is ki a nagy méteres vas kaput.

Majd a hátsó ajtón szándékoztam be menni, de meghallottam egy csodás hangot. Melyet már oly régóta nem hallottam.

-Drága édesanyám! ~ mondtam boldogan.

Mire édesanyám felém fordult. Majd csak könnyes szemekkel, és nagy mosollyal az arcán tárta ki kezeit egy ölelésre.

Majd én is sírva rohantam hozzá.

-Annyira hiányoztatok nekem anyám! ~ jelentettem ki boldogan.

Mire édes drága anyám sokkal jobban húzott magához. De ami nagyon szemet szúrt az, az hogy anyukámon inasi ruha volt.

Minek visel ő ilyet?

-Anyám, mond rajtad miért van ilyen ruha? ~ kérdeztem kíváncsian.

-Jaj én kicsi fiam. Semmilyen különös okból csak... Most ez volt kéznél. És tudod hogy attól még az anyukád vagyok Dorján! De mi szél hozott ere? Már sok ideje nem láttalak. Pont olyan szép, és daliás vagy mint apád. ~ mondta nagy mosollyal az arcán, anyám.

-Benjamin! Miért nem dolgozol? ~ halotunk meg egy ideges hangot bentről.

-Biztos csak ez volt a kéznél? ~ kérdeztem vissza ironikusan.

§ Julián szemszöge §

Miért hoztatok ide? ~ kérdeztem értetlenül, de ugyanakkor idegesen is.

-Mert ide akartunk? ~ mondta az egyik.

Hát mondhatom most sokkal okosabb lettem. Istenem! Majd hallottam valami motozgálást mögülem így meg fordultam.

-Végre haza jöttetek, drágáim! Ki a kis vendégünk? ~ mondta a nálam nem sokkal idősebb fiú.

-Szia, anya. Ő itt Julián és egy kevés ideig nálunk fog lenni! ~ mondta az, az állat aki ideáig a hátán cipelt.

-Oh. Ez esetben gyere drágám biztos már fáradt, és éhes vagy. ~ mondta a kedves fiú.

Bár meglepett hogy az a fiú azt mondta rá hogy anya. Lehet... Ő az akiről Dorján mesélt nekünk? Hozzájuk kell majd eljönni hogy, le vegyék Dorjánról az átkot?

-Bocsánat. De mennyi idős vagy? Nem azért, de nem tűnsz nálam sokkal idősebbnek. ~ mondtam.

Majd hallottam hogy a fiúk a hátam mögött kuncugni kezdtek.

-Jaj kedvesem. Nem sokára töltöm a 130-at. De azért boldogsággal tölt el hogy ilyen fiatalnak nézel, hiszen nem lehetsz több 16-nál. ~ mondta kedvesen a fiú.

Hát most nagyon meglepődtem.  Most már biztos hogy róluk szól az átok.

-Kedvesem, Felixék pár hét és jönnek. A fiúk már meg jöttek? ~ kérdezte egy mély hang a lépcső tetejéről.

-Meg jöttek. De gyere le mert vendégünk van. ~ mondta a kedves fiú.

Majd pár perc múlva már közöttünk is volt a magas férfi. De tényleg magas, szerintem két méter simán megvan.

-Kit tiszteletünk kedves személyedben? ~ kérdezte kedvesen a férfi.

Hát.. kicsikét sem így gondoltam rájuk. Azt hittem hogy gonoszak, és zsarnokok lesznek majd.

-Julián. ~ mondtam már egy fokkal felszabadultan.

-Oh gondolom, akkor ismered öcsém és a fiát. ~ mondta a férfi.

Uhh! Miről beszél most? Lehet... Dorjánra gondol? De... Hiszen ő nem lehet? De a fiúk is azt mondták hogy ő miatta vagyok itt.

Bár nem nagyon érdekel attól én még ugyan úgy szeretem.

-Igen! ~ jelentettem ki határozottan.

-Ezért hoztuk ide apám. ~ mondta a harmadik fiú.

Ő eddig még nagyon nem is beszélt.

-F-..

-William el raboltátok ezt a szegény fiút? ~ kérdezte idegesen a kisebb fiú.

-Hát... ~ mondta William aki egész végig hurcolt.

-Ez nagyon csúnya dolog volt! És most mondjátok meg szépen miért kell nektek ez a kedves fiú, hiszen itt vagytok ti egymásnak. ~ mondta a kedves fiú haragosan.

-Na de anya! M-..

-Nem fiam. Most tényleg igaza van anyátoknak! Miért kellett Juliánt ide hozni az akarata kívül? ~ kérdezte a magas férfi kicsit emeltebb hangon.

-Bocsánat! Csak azt akartuk hogy végre kibéküljetek Felix bácsival mert még mindig haragszik anyára hogy milyen, volt de ő már nem olyan. ~ mondta egy másik fiú.

Mire láttam hogy szegény fiú arcán valami átfut, és mosolyból át válltót szomorúba.

Majd hirtelen föl állt és sietős léptekkel hagyta el ezt a nagy csarnok féleséget.

-Loius ezt miért kellett? Tudod hogy anyádat ez a téma mennyire mélyen érinti! ~ mondta a férfi.

Majd ki is viharzot szerelme, után. Mi meg csak csöndbe figyeltük egymást.

°^° °^° °^°

Sziasztok! Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim
Sajnálom hogy két napig nem volt rész! ><
De el kezdtem egy új történetet.
Mely "A neve nincs fiú!" Címen fut.
Akit érdekel lesen bele, szerintem ma még kiteszem a harmadik részt belőle.
Pár dolog a történetről.
A történetet, kicsikét szomorúbbra tervezem írni.
És ugyan úgy Yaoi lesz!

By. Dorcsíí~