∆ Márk szemszöge ∆

-Mégis mit értesz az alatt hogy magunk mellé kell parancsoljunk titeket? ~ kérdeztem Kristóftól értetlen hangon.

Mire ő csak rám mosolygott és így szólt:

-Csak mond ki hogy szükséged van rám, és várj!

Mondta Kristóf majd csak csöndbe kezdett figyelni.

Először fel se akartam fogni mit mond. De ahogy láttom ebben a téren Julián sokkal határozottabb.

-Khm... Szükségem van rád Dorján! Szóval kérlek legyél mellettem. ~ mondta Julián majd pár percet várt.

Aztán nyakába hirtelen megjelent egy "D" betűt jelképező medál. Majd másodpercekkel később Dorján már mellette is ált.

Majd egy szoros ölelésbe vonta, majd utána egy szenvedélyes csókot váltottak. Én csak mosolyogni tudtam rajtuk.

Nagyon aranyosak együtt. Tényleg egy igazi csoda pár!

-Szerintem mi kint leszünk. Siesetek! ~ mondta Dorján.

Majd Julián kezét megragadva mentek is ki.

-Mit fogsz most tenni? ~ kérdezte Kristóf nyugodt hangon.

Nem értem. Miért kérdezi? Hiszen meg mondtam neki hogy szeretem! Így persze hogy magam mellé rendelem őt.

-Azonal szükségem van rád Kristóf! Most azonnal. ~ mondtam zavarba a szavakat.

Majd perceken belül nekem is megjelent a medál. Majd csak két óvó kart éreztem magam körül.

-Végre megfoghatlak Márk! ~ mondta nekem Kristóf boldogan.

Majd arcát belefurta hajamba és mélyeket lélegzet. Először nem értettem nagyon mit szeretne ezzel de tetszett amit csinált.

Majd megfordultam hogy Kristófal szembe legyek. Az ő nyakába is felvéltem fedezni a medált melyen az én nevem kezdőbetűje díszelgett.

-Mit nézel annyira Márkom? ~ kérdezte Kristóf.

-Semmit Kris, csak gondolkoztam. De amúgy minek nekünk ezek a medálok? ~ kérdeztem Kristóftól.

Majd az ékszert mit nemrég kaptam tanulmányozni kezdtem. Majd Kristóf egy nagyot sóhajtott és bele kezdett a beszédbe.

-Észre vetted hogy ezek a nyakláncok üvegből vannak? ~ kérdezte tőlem Kristóf.

Mire én csak nemlegesen megráztam a fejem.

-Így olyan hatásuk van mint a tükröknek! Bár most testközelbe lehetek veled de sajnos az átok miatt csak nagyon kevés ideig. Maximum három órát tudok a tükrön kívül tölteni. Így azért kaptuk a nyakláncot hogy mindig össze legyünk kapcsolva. ~ éppen fejezte volna be Kristóf a beszélést mikor Dorján jött be nagy hévvel az ajtón.

-Sietnünk kell ti nyúlak, és ne épp most akarjátok egymást szeretni!  ~ mondta mosolyogva Dorján.

Majd már rángatott is ki minket a házból. Majd azelőtt megállt.

-Julián hol van? ~ kérdeztem Dorjántól.

Mert Juliánt bizony sehol se láttom.

-Hát... Őőőő... Az előbb még itt volt! ~ mondta Dorján körbe pillantva.

-Te.. most azt akarod nekem mondani hogy elhagytad...? Dorján ez tényleg nem vicces! Biztos elbújt valahova, hallod Julián gyere elő már itt vagyunk. ~ kiabáltam el magam.

De ahogy láttom a rémült fiú tekintetét tudatosul bennem hogy ez tényleg nem játék.

-Dorján... Szerinted nem. ~ mondta volna Kristóf tovább ha Dorján nem szakítja félbe.

-Nem! Miért tették volna? ~ kérdezte Dorján kétségbeesetten Kristóftól.

Mire tőlem csak pár értetlen, és aggódó pillantást kaptak.

-Kristóf mi folyik itt? ~ kérdeztem rá rögtön a lényegre.

-Semmi Márk. ~ mondta nyugodtan Kristóf.

De ez nem igaz. Ha semmi nem lenne itt akkor most Julián is itt lenne, és a fiúk sem lennének tiszta idegesek.

-Te is tudod Dorján hogy julián náluk van. Ne ellenkez ez ellen! ~ mondta Kristóf ingerülten.

Mire nekem egyre jobban kezdett frusztráló, és aggasztó lenni a helyzet.

-Tudom. És most szépen Juliánért megyünk. ~ mondta Dorján majd föl pattant és már ment volna össze vissza valamerre.

-Nem! Addig én innen egy tapotatt sem mozdulok míg meg nem mondjátok hogy hol van Julián! ~ mondtam határozottan.

Mire mind a két fiú rám kapta döbbent tekintetét. Majd szinte egyszerre szólaltak meg.

-Semmi! ~ mondták egyszerre.

-Hát jól van ti akartátók. ~ mondtam.

Majd tök nyugisan vissza sétáltam a házba ott bementem a konyhába és kivettem a szekrényből két zacskó chipset és vissza indultam.

-Márk kérlek ne csináld. ~ mondta Kristóf.

Mikor ki értem a házunk elé. De én mintha meg se halottam volna ültem le tök nyugodtan enni a lépcsőnkre.

-Márk kérlek, kérlek szépen! Bármit meg teszek de Jult vissza kell hoznunk! ~ mondta Dorján a sírással küszködve.

És mint nem vagyok egy szívtelen szörnyeteg így meg sajnáltam.

-Mondjátok kérlek el hol van Julián! Tudnom kell! Hiszen... Ő olyan nekem mintha az öcsém lenne. ~ mondtam szomorúan majd föl pillantottam a síró Dorjánra.

-Az a baj hogy túl hosszú lenne és most kevés az időnk. Kérlek szerelmem bíz bennem, bennünk! ~ térdelt le elém Kristóf majd közre fogta mind két kezem.

-Én bízok benetek. Csak Juliánt féltem. ~ erősödtem én is tovább.

Ezt nem hagyom ilyen könnyen veszni, hiszen tudnom kell hol van Julián.

-Útközben esküszöm mindent el mondunk! De kérlek, könyörgök neked Márk Julért, indulnunk kell míg nem késő? ~ mondta Dorján.

És mint vagyok olyan jószívű, és mert már nagyon aggódok, és hiányzik Julián el indultunk.

Senki nem mondott semmit. Én pedig azt sem tudom hová megyünk, vagy meddig.

-Most kezdődik minden baj kezdete. ~ jelentette ki a mellettem haladó Dorján.

°^° °^° °^°

Pár kérdés. Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim Xd
mert néha az is kell. Nem?
1. Szeretnétek hogy rakjak ma ki még egy részt?><
2. Legyen Dorján, és Julián szemszögéből is rész?
3. Tudom nemrég kezdtem ezt a könyvet is... De most egy új M X K, és D X J gondolkodók egy ilyen oneshoots féle lenne. Lenne kedvetek olvasni? Vagy jegeljük a témát? T.T
4. Szerintetek mi történt Juliánnal? Xd (bocs de ezt nem lehet kihagyni (: )
Köszönöm a figyelmet! Remélem ez is tetszik majd nektek!

By. Dorcsíí~