Ezt a részt kedves húgomnak ajánlom. Hiszen mikor a 15.-et olvasta meg kérdezte hogy "már a 25.-ik résznél tartasz? "Szóval ez a te részed kedves lakatos-marinette ❤❤

+ Noah szemszöge +

Nagyon fáj a szívem hogy azt mondtam Liamnek. De valahogy kicsúszott a számon... Minek is mentegetem magam?

Előbb beszéltem mint gondolkoztam! Bár nagyon fájt őt így látnom mégis ugyan úgy szeretem mint előtte.

És úgy érzem már a félelmem minden egyes porszeme eltűnt belőlem iránta. És már csak a színtiszta szerelem maradt.

És most hogy mindannyian egy helyen vagyunk és hallgassuk Márk szüleinek a veszekedését, jobban össze szorul a szívem mint valaha.

Úgy érzem én is nagyon sok dolgot elrontottam de Liam ezt csak meg szerette volna oldani. Erre... Én csak aljasul szíven szúrtam.

Azzal amivel tudom hogy a legtöbbet tudok neki ártani. De valahogy... Érzem hogy ő még mindig szeret!

Aztán Márk anyukája nagy nehezen de bele kezd a mesélésbe hogy mégis miért vannak itt.

-Én... Sose... Szeretem a bátyád! Mindig is csak egy nagy teherként gondoltam rá. Így nyugodt szívvel löktem el magamtól.

Másra bíztam hogy szerese, S nevelje fel sajátjaként. De most ha belegondolok sose mondtam neki hogy "szeretlek" vagy ehhez hasonlókat sem.

Mindig mikor alkalmam nyílt rá át vittem papáékhoz. Pedig jól tudtam hogy a nagyi sem szereti.

Ő is ugyan azt gondolja róla mint én. Hogy egy élettelen kis bábu, akit én hagytam porosodni a nedves, s koszos pincébe.

Emlékszem.... Minden este azt szerette volna hogy takarjam be, és szeretgesem míg el nem alszik.

Ehelyett én még tudomást sem akartam róla venni. Azt akartam hogy tűnjön el. Egyszerűen... Keresztül néztem rajta. Mintha nem is létezne.

A suliba mindig is bántották, minden egyes nap sírva jött haza kék zöld foltokkal és mindig újabb sebekkel.

Mindig.... Mindig várta. Minden egyes nap várta hogy mikor ölelem magamhoz és mondom neki azt hogy "nem lesz semmi baj."

Keservesen sírt, S közbe állandóan csak azt mondogatta "anyu csak egy ölelést, többet nem kérek semmit!"

De mindig is felfordult a gyomrom ha anyának hívott. Sose töltőt el boldogsággal hogyha meghallottam hogy így hív.

Mindig azon gondolkodtam hogy miért én? Miért pont én? Aztán jött apa halála. Liam... Liam volt az egyetlen személy akit láttni akart még mielőtt meghal.

De én nem engedtem. Azokat a szemeket sosem tudom elfelejteni. Akkor azok a szemek olyan mély bánatot mutattak.

Hogy azt hittem menten meg fuladok. Aztán mikor azt kérdezte"miért?" Én csak.... Rá kiabáltam őt hibáztam azért amiről nem is tehet.

Azt mondtam neki hogy soha többé ne merjen anyának hívni. Egy évig hozzám sem szólt. Csak.... Ült a sarokba mindenkinek háttal.

Mindennel próbálkoztam hogy legalább megforduljon de semmi. De valahogy.... Apátokal mindig kijött. Gyűlöltem érte!

Mindig mikor apátok elment otthonról nem bírtam Liamre nézni. Szegényt mindig lezártam a pincébe pedig utálta.

Sírva dörömbölt minden alkalommal... De képtelen voltam sajnálni. Volt hogy egész nap lent volt.

Aztán egyszer mentünk meglátogatni apát mikor is Liam véletlen el botlott és eltörte apa kedvenc vázáját.

És miután föl állt én.... Meg ütöttem és..... Pont a szilánk rossz felére esett, és az bele fúródott a lábába úgy sírt. Szinte már üvöltőt.

De én csak kikerülve mentem tovább. Aztán egyre többször, és többször ütöttem meg. Volt hogy csak azért mert nekem valami nem tetszett.

És hagytam hogy mindenki egy utolsó szörnyként bánjon vele. Majd újra terhes lettem. Úgy éreztem ennél boldogabb már nem is lehetek.

Hiszen éreztem hogy tenem leszel olyan mint ő! Emlékszem egy éves lettél és Liam mondta hogy szeretne rád vigyázni.

Így hagytalak titeket játszani a mamánál. Egy fél óra múlva arra értem haza hogy te és Liam sírva ültök a szőnyegen.

Először azt hittem veled van valami baj. Így rögtön el vettelek Liamtől és akkor láttam meg szegény hátát.

Gondolkodás nélkül hagytalak ott. Egészen addig a napig úgy éltem mintha csak egy fiam lenne.

Elmesélte hogy mi történt. Már akkor is nagyon falánk és játékos voltál. Sütit szeretél volna enni de túl magasan volt és Liam nem érte el.

Megkérte a nagyit hogy vegye le neked ő le is vette de véletlen rosszul fordult és leboritota a forró levest.

Ha.... Liam nem lett volna... Ha ő... Nem állt volna akkor éled... Akkor most te se lennél.

Kicsim te még nem is selyted hogy mennyi mindent tett érted a bátyád. Le mondott az álmáról egy telefon hívásod miatt.

Annyi mindent köszönhetsz neki. Még olyanokat is amiről nem is neki kellene gondoskodnia.

Aztán egyik nap hívtak hogy Liamnek balesete van. Rögtön indultam érted. Aztán.... Megtudtam hogy azért mondott le egyik szeme világáról hogy valaki élhessen.

Büszke voltam. Ugyan olyan büszke mikor éled ált hogy ne téged forrázon le a forró víz. Akkor jöttem rá, hogy az én kicsikém egy igazi angyal.

Nem tudtam többet szörnyként gondolni rá. De sose mondtam neki azt se hogy "büszke vagyok."

Ezért kérlek Márk kincsem. Enged meg hogy jóvá tegyem a hibám. Kérlek. Liam mindig azt mondta "nem késő megváltozni."

És mindenkinek jár egy második esély. Nekem nem az kell hogy rögtön nyakamba ugorjon hogy " anyu milyen jó anya vagyok."

Hanem csak enged meg hogy mellette legyek. Helyre szeretném hozni a hibáimat. Túl sok teher nyomja már szegény, szívét.

Ezt még őse bírja. Csak kérlek enged meg hogy mellette legyek és szeresem. ~ fejezte be a mondandóját Márk anyukája.

∆ Márk szemszöge ∆

Miután anya.... Anya? Már én sem tudom igazán. De lesokolt úgy érzem hogy még sokmindent nem tudok.

-Sajnálom anya.... De... Nem. ~ mondtam.

Mire anya csak szomorúan bólintott, S lehajtotta fejét.

-Én.... Szeretném. Szeretném újra láttni azt a hőst kit kicsi fejjel elképzeltem. Szeretném újra láttni őt olyan boldognak mint régen.

Tudom nem lesz könnyű de én.... Mindenben melletted állok nagyi! ~ mondta mosolyogva..... Kristóf..?

-F-Fiam... Te mégis?

-Ugye tudod Kristóf hogy ezzel Márk, és anyád haragját is kihivhatod?  És azt is tudod hogy már semmi sem lesz a régi?

Vagy... Csak megint szeretnél apukádtól egy póni lovat? ~ kérdezte mosolyogva anya.

Most mégis mi van?

-Nekem most csak apa az első. Sajnálom hogy ők ezt nem tudják vagy nem akarják meg érteni. És mi bajod volt fülesel nagyi? ~ mondta Kristóf.

-Figyelj Kristóf! Füles egy szürke szamár volt! És lusta. Apád is olyan tudatlan mint te. ~ jelentette ki apa.

-Meg lehet hogy nem póni volt de én akkor is imádtam. Bátyó velünk jössz vagy vigyázol anyára? ~ kérdezte Kristóf Alex-tól.

-Én...-

°^° °^° °^°

Sziasztok! Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Eddigi leghosszabb rész 1068 szó!
Nagyon el túloztam? ><
Már régóta meg szeretem volna kérdezni tőletek de mi a véleményetek erről a kis könyvecskéről? ^^

By. Dorcsíí~