✓ Kristóf szemszöge ✓

Mi volt ez? Úram isten, most azonnal be kell mennem. Majd rá fogtam a kilincsre. Hiába rángatam meg se mozdult.

Még akkor sem nyitotta ki az ajtót anya mikor dörömbölve üvöltözetem. Meg rémültem nem is kicsit.

Futva rohantam bátyám szobájához. Miközbe szememből a könny meg fékezhetettlenül folyt.

-Alex! Alex engedj be! ~ üvöltötem bátyámnak és közbe úgy rángatam az ajtót mint az őrültek.

-Mi van már? ~ nyitott ajtót mérgesen bátyám.

-Nem nyílt, pedig rángatam! Aztán nagy reccs. És.... ~ hebegtem össze vissza.

-Hé, hé. Nyugodj meg ebből semmit nem lehet érteni. ~ nyugtatót bátyám.

Mire én csak sóhajtotam egyet, és újra neki fogtam a beszédnek.

-Anya ajtaja zárva. És sírt utána volt a nagy reccsenés. ~ mondtam.

Mire először bátyám értetlenül nézett rám.

-Anya nem szokta bezárni az ajtaját. ~ mondta bátyám.

Majd pár perc múlva már nagy, sebességel rángatott vissza anya szobájához.

-Anya engedj be kérlek! ~ rángata Bátya az ajtót.

Mire megint semmi válasz. Mire bátyám ugyan úgy meg kísérelte az előbbi tettét de megint semmi válasz.

Már kezdek egyre idegesebb lenni. Aztán már a harmadik próbálkozásnál már annyira ideges vagyok hogy berúgom az ajtót.

Most már tudom hogy bárcsak ne tettem volna.

§ Julián szemszöge §

-Szerinted mikor jönnek már vissza? ~ kérdeztem Dorjánt.

-Nem tudom kicsi. De nem foglalkoznál velem is kicsit? ~ kérdezte sértetten Dorján.

-Jaj Dorján ne legyél már féltékeny. Csak téged szeretlek! De nagyon aggódom Márkék miatt. ~ mondtam.

Majd le kaszálódtam az ablak belső pereméről, és oda csoszogtam Dorján mellé.

-Én is aggódok értük. De mióta elmentek hozzám se érsz, és rám se nézel! ~ panaszkodott Dorján.

Lehet igaza van. Hiszen van hogy hozzá sem bújok esténként, mert várom hogy  Márkékat haza jöjjenek.

-Sajnálom. De nincs kedved vissza bújni kicsit? ~ kérdeztem kedvesen.

Majd közelebb húzva magamhoz Dorjánt, hajoltam az ajkára. Már épp csak egy hajszál választott el minket mikor is Louis nyitott be nagy hévvel az ajtón.

-Uh bocsi. Csak gondoltam szólok hogy vendégünk van. ~ mondta Louis.

Majd már el is tűnt az ajtó mögött. Mire bennem tudatosult hogy van itt valaki. Szegény Dorjánt otthagyva rohantam le a lépcsőn.

^ William szemszöge ^

Miután Kristóf nagy hévvel ránk tört. Alex nagyon ideges lett. Most épp Noah szobájába vagyunk, és próbálom le nyugtatni.

Hogy még véletlenül se verje szét az apukáját.

-Alex kérlek nincs értelme. ~ mondtam.

Majd hátulról át öleltem Alex-ot. Kicsikét meg nyugodott de még mindig ideges. Kristóf...

Kristóf meg csak lesokolva áll mellettünk.

-Alex ez.. ~ mondta volna tovább noah ha az idegen nem rántja vissza.

-Hé engedj el kérlek! ~ kérte Noah.

-Nem! ~ mondta egyszerűen a fiú.

Mire éreztem hogy Alex újra megremeg a dühtöl. De nem tesz semmit.

∆ Márk szemszöge ∆

Miez a nagy hangoskodás? Mindegy meg nézem. Épp Noah szobájához értem mikor láttam hogy az ajtó tárva nyitva.

Így be kukantotam. Ő... Hogy kerül ide? És miért van itt? És mégis mit akar tőlünk? És... Mi a jó istenért szorongatja Noah-t?

-Liam... Te mégis mit keresel itt? ~ kérdeztem döbbent hangon.

-Csak hazajöttem! ~ válaszolt egyszerűen.

-Mi!? ~ kérdeztem értetlenül.

-Márk honnan ismered őt? ~ kérdezte halkan Kristóf.

-Ő... Az én..- ~ mondtam volna tovább ha nem szakitanak félbe.

-Szóval még nem tudják? Hát drága fiam légy boldog hogy össze jottél az apád öccsével. ~ mondta gúnyos hangon Liam.

Mire minden szem rám szegeződött... Ez nem lehet igaz!

-Ez.... Nem igaz! ~ mondtam.

-Te... Egész végig.. tudtad! ~ mondta halkan Kristóf.

Majd kikerülve engem kiviharzot az ajtón. Mire én csak sírva figyeltem az ajtót.

-Menjél utána. ~ mondta bátyám kedves hangon.

Mire nekem se kellett több. Már rohantam is Kristóf után.

-Kristóf kérlek beszéljük meg! ~ kértem.

Miután beértem.

-Nincs mit ezen megbeszélni. Hazudtál nekem! ~ kiabált rám sírva Kristóf.

-Esküszöm hogy sohasem hazudtam neked. És azt sem tudtam hogy a bátyám az apukád. ~ mondtam már én is sírva.

-Most így mi lesz? Hiszen az apám öccse vagy! Rokonok vagyunk, így nem szerethetjük egymást. Nem lenne normális. ~ mondta szomorúan Kristóf.

-Ez butaság! Attól még szerethetjük egymást. És engem nem érdekel hogy ki mit gondol rólam ha te velem vagy. ~ kiabáltam vissza.

✓ Kristóf szemszöge ✓

Miért? Miért pont engem ver a sors? Miért kell ennyire szeretnem őt? És most mégis mit kellene tennem? Hiszen így nem lehetünk együtt.

De nem lennék képes Márk nélkül élni. Jaj jó istenem mit kellene most tennem? Annyira elveszve érzem magam.

°^° °^° °^°

Sziasztok! Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Sajnálom hogy, megint sok ideig kellett várnotok erre a részre.
És most jöhetnek a hülye kérdések hogy mégis hova bonyolítom még ezt a történetet.
Szerintem még ma kiteszem az új részt!

By. Dorcsíí~