✓ Kristóf szemszöge ✓

-Köszönöm hálás vagyok! ~ mondta William.

Miután újra útnak indultunk. Félek, nagyon is félek. De igaza van mindenkinek nem bujkálhatok örökké a tetteim elől.

Régen voltam már otthon. Anyám is hiányzik már. De szívem mélyén mindig is tudtam hogy apámra ütöttem.

Apa tényleg egy kegyetlen ember. még terhesen is képes volt anyát terorba tartani. Sose volt egy olyan közös emlékem az anyukámal ahol ne sírna.

Mindig is sajnáltam anyát, hiszen egy angyali teremtés. De sajnos én is nagyon sokat bántottam régen.

De már nagyon meg bántam, nem is kicsit. Szeretném jóvá tenni amit el rontottam.

-Kristóf baj van? ~ rázott vissza a valóságba Márk édes hangja.

-Miért lenne? ~ kérdeztem vissza.

-Már vagy húsz perce neked beszélünk, de te csak mész tovább mint egy zombi. ~ mondta William.

Ennyire el gondolkodtam volna?

-Sajnálom. Amúgy meg nemsokára ott vagyunk csak a nagy fánál majd le kell fordulnunk. ~ mondtam.

Majd újra körbe néztem hogy ne e tévedek, de nem tévedtem. Minden olyan mint régen.

-Izgulsz? ~ kérdezte tőlem Márk.

-Nagyon. Bár anya nagyon kedves, csak félénk. ~ mondtam.

Majd el is érkeztünk a nagy fához ahol le is fordultunk. Már látni lehetett a nagy házat ahová épp tartunk.

Majd pár lépés után mikor már majdnem be kopogtam az ajtón. A hátsó udvar felől hangokat hallottam, így meg indultam arra.

A fiúkkal együtt.

° Alex szemszöge °

-Anya nincs semmi értelme hogy minden nap ki ülsz és várod hogy haza jöjjön Kristóf! ~ mondtam anyának enyhén idegesen.

-De van. Hiszen ugyan úgy a fiam mint te. És azt mondta haza jön, így kötelességem itt várni mikor haza jön. ~ mondta anya lágy hangon.

-Ahj tudom anya csak annyira zavar.. ~ mondtam.

Hiszen minden áldott nap mikor haza jövök csak annyit látok hogy anya kint ült a kertbe es vár.

Már olyan is volt hogy este ült ki, hátha akkor jön haza az öcsém. Aggódom érte. Hiszen szegény nélkülem nagyon magányos lenne.

-Tudom fiam. De akkor is a kicsi fiam, őt is ugyan olyan nagy szeretettel szeretem mint téged.

De viszont az nagyon zavar hogy ott hagytad azt a szegény fiút már megint. ~ mondta szomorúan anya.

Nem szeretem így látni anyát. Ilyenkor pont úgy nézz ki mint régen. És én is nagyon bánom már hogy össze vesztek William-el nagyon hiányzik!

-Nem igazán azért hagytam ott, mert olyan gyorsan haza szeretem volna jönni. ~ mondtam kínosan mosolyogva.

Mire anya egy kicsit nyakon legyintett és így szólt.

-Most komolyan össze vesztél vele fiam? Szegény most biztos szörnyen érzi magát. ~ mondta anya lehajtott fejjel.

-Tudom de nagyon ideges voltam így egyből haza jöttem hozzád. ~ mondtam.

-De így hogy lesznek pici unokáim? És ne haragudj kicsim de már nagyon unalmas hogy órákat zengesz arról a fiúról most még mégis képes voltál ott hagyni. ~ mondta mosolyogva anya.

-Most miért kell ilyen zavarba ejtő dolgokról beszélgetnünk? ~ kérdeztem teljesen zavarba.

Hiszen tényleg nagyon szeretnék már egy pici ént. De William most biztos hogy egy életre meg utált.

Én meg mással biztos hogy nem fogok gyereket nevelni. De az is irtó zavarba ejtő hogy William és nekem gyerekünk lenne.

-De most képzelj el kicsim, sok pici Alex-ot. Nem lennének aranyosak? ~ kérdezte boldogan anya.

Ahogy bele gondolok milyen boldogak lennénk mi hárman. William, én, és a pici. A szívem csak úgy el kezdett zakatolni.

-Belőlem egy is sok. ~ jelentettem ki mosolyogva.

Hiszen én pici William-et szeretnék. Azt szeretném hogy olyan csodás, és szép legyen mint az anya.

-Most azt mondod nekem hogy ne is számítsak unokákra? ~ kérdezte sértetten anya.

-Jaj anya ne csináld már! Biztos hogy egyszer lesz még unokád? Na meg Kristóf is ott van!

-Szerinted is haza jön még egyszer? Vagy tényleg olyan rossz anya vagyok? Miért kellett nekem mind a két fiam életét tönkre tenni? ~ kérdezte sírva anya.

Ez nem igaz! Anya nem rossz anyuka. Hiszen mindig ami érdekünket tartotta szem előtt és nem a sajátját.

Anya a világ legjobb anyukája. Nála jobbat még kíváni sem szeretnék. Hiszen értünk minden fájdalmat elviselt.

✓ Kristóf szemszöge ✓

Anya hangja olyan bársonyos. Akár csak.... Márké pontosan ugyan olyan. De akkor is hogy mondhat ilyet anya?

Ő ! kicsikét sem rossz anya. Hiszen mindig csak ránk gondolt.

-Anya te nem vagy rossz anya! Mégis miből gondoltad ezt? ~ kérdezte érthetetlen hangon bátyám.

Igaza van. Ha most nem egy bokorba bujkálnák biztos hogy oda mennék anyához hogy jó szorosan, magamhoz öleljem.

-Ne hazudj! Ne hazudj nekem kérlek! Hiszen láttom a szemedben. Mindent megteszek azért hogy jó anya legyek de valamit mindig el rontok.

Az öcsédet is el üldöztem, és a te életed is tönkre tettem. Hiába mondjátok hogy, jó anya vagyok ez nem igaz!

Én mindig... Be veszem a gyógyszereket, és mindig el hittetem magamal hogy jó anya vagyok, de ez hazugság!

Én.... Annyira igyekszem minden nap! Te is hiába vagy mellettem ha a szíved már rég máshova húzz.

Kérlek... Könyörgök neked meny el és légy boldog! ~ sírta anya keservesen a bátyámnak.

Anya hogy képes magára így gondolni? Ez szörnyű! És én tettem vele mind ezt!? Annyira, de annyira sajnálom.

De ahogy láttom a bátyámnak is ilyen gondolatai lehetnek mert az arca nagyon is el törzűlt.

Bennem meg föl ment a pumpa és nagy nehezen ki kaszálódtam a bokorból, és el indultam anyáék felé.

-Nem, anya nem megyek el! És..-

-Mégis milyen gyógyszerekről beszélsz anya? ~ kérdeztem kicsit idegesen.

-K-Kristóf kicsim... T-Te vagy? ~ kérdezte anya reménykedve.

-Igen.. ~ mondtam.

Mire anya csak sírva rohant hozzám és a nyakamba vettete magát. Majd olyan görcsösen szorított hogy az szinte már fáj.

De nem volt szívem rá szólni, csak én is jó szorosan magamhoz húztam. És bele szagoltam a méz illatú hajába.

Imádom anya illatát! Mindig eszembe jutatja a gyerekkorom azon, időszakát amikor boldogak voltunk mi négyen.

-Ezek azok? ~ jött ki haragosan Alex.

Majd egy szatyorni gyógyszerel tért vissza amit ki is borítót a fűre. Ezeket... Komolyan anya mint be szedte? Ettől akár meg is halhatott volna.

°^° °^° °^°

Sziasztok! Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Remélem ez a rész is tetszik majd nektek!
Hibákért elnézést!

By. Dorcsíí~