∆ Márk szemszöge ∆

Hogy mondhat ilyet a saját szerelmére.

-Bocsáson meg uram! De nem Benjamin, és nem is Dorján. ~ mondtam kicsit félve.

Hiszen semmit sem láttam. Mert fény aztán semmi nem volt.

-Miért vagy itt? Mond idegen mi a neved? És mit óhajtasz? ~ kérdezte rémisztő hangon a szörny.

-Márk vagyok uram! És a kedvese-.. ~ mondtam volna tovább de az idegen közbe szólt.

-Benjamin! Banjamin, meg csalt. Így örüljön hogy még él! ~ mondta idegesen a szörny.

Már épp válaszolni készültem, mikor egy fura hangot halutunk meg lentről.

✓ Kristóf szemszöge ✓

-Dorján! Dorján figyelj rám és nyugodj meg! Így csak anyukád lesz ideges. ~ nyugtatam az épp föl álla járkáló barátom.

-Anya... A kicsi.. apától van? ~ kérdezte higadtabb hangon Dorján.

De amúgy mi van!? Benjamin bácsi soha nem csalná meg Felix bácsikám! Inkább a halálba menne. Dorján mégis hogy lehetsz... Ilyen hülye?

-Dorján!? Mégis kitől mástól lenne? Nem vagyok ribanc! Szeretem apád! Honnan veszed ezt a butaságot? ~ üvöltőt Benjamin bácsi.

Teljesen egyetértek most Benjamin bácsival. Ő nem tenne ilyet!

# Dorján szemszöge #

-Apa azt mondta megcsaltad. És ráadásul Adrián bácsival. Anya nem szégyelled magad? És még azt mondod hogy szereted apát? Ez.... Undorító! ~ köptem a szavakat anyám felé.

Aki csak döbbenten nézett rám, és újra sírva fakadt.

-Adrián... A..- ~ folytata volna anyám de közbe szóltam.

-Nem érdekel hogy a szeretőd! ~ emeltem meg a hangom.

-Nem a szeretőm! ~ üvöltőt rám anyukám.

Mire nagyon ideges lettem. És... Minden olyan gyorsan történt. Én.. nem ezt akartam!

✓ Kristóf szemszöge ✓

Nem hiszem el! Dorján... Képes volt meg ütni egy terhes fiút aki ráadásul még az anyukája is!

Így én is lendítettem a kezem és egy jó erőset behúztam Dorjánnak.

-Meg őrültél baszus? Hogy vagy képes megütni a saját anyukád, aki ráadásul terhes? ~ üvöltötem tisztára idegesen.

Azon gondolkodtam hogy Márk hogy nem hallja mind ezt? Majd oda szeretem volna menni Benjamin bácsihoz, és meg akartam nyugtatni de teljesen kiborult.

& Benjamin szemszöge &

-Megöltétek! Megöltétek! Megöltétek a babám! Az én kicsi babám! Gyilkos vagy! Gyilkos! Én, nem szültem gyilkost! Nem mozog! El akarok menni a gyilkosoktól! Megölték! Nem érzem hogy mozogna! A bátyámat szeretném! A bátyám! Lehet meghalt a pici babám! Az én babám! ~ sírtam keservesen a fájdalomtól.

-Benjamin bácsi, kérlek ez nagyon nem tesz jót a kicsinek! ~ mondta kedvesen Kristóf.

-N-Nem fogtad fel Kristóf hogy nem érzem hogy mozogna a pici!? Én... Mindig türelmes voltam! El fogadtam hogy nem láthatom a családom.

A fiamat, is elvették tőlem. Még csak nem is én fogtam meg legelőször! És utána mikor megtudtam hogy a bátyám itt van a közelembe. Örültem!

De nem foghatam meg, nem ölelhetem. Ha hozzá szóltam utána minden voltam. Ribanc, szajha, csitri. Csak azért... Mert próbáltam kitölteni az űrt!

Az űrt a szívembe. Az űrt mely akkor kellett kezet mikor elvitték a fiam. Csak ő volt nekem, utána.. apád megváltozott teljesen magába fordult.

Már rám se nézett sehogyan se. Hiányzott! Borzasztóan hiányzott! Aztán végre meg beszéltük a dolgokat.

Aztán felbukkant a bátya, hozta magával Adriánt. Hiányzott.. hiszen mégis csak a bátyám. Apukádnak nem mertem el mondani.

Így titokba találkoztam vele. Apukád azt hitte megcsalom. Fájt! Iszonyatos volt a tudat, hogy azt hiszi nem övé a pici.

Tudod Dorján. Nem az fájt hogy megütöttél hanem az hogy nem hittél nekem. Tudom nem voltam sohase jó anya.

De igyekeztem. Mindig igyekeztem jobb lenni, mindent megadni nektek. De.. ehez én már kevés vagyok!

Megpróbálom, még utoljára megpróbálom. És... Utána haza megyek! De ha én nem legalább ő éljen! ~ mondtam sírva.

Nagyon fáj a tudat hogy el löktem magamtól őket. És teljesen igaznak mondtam minden szót.

Lehet... Hogy most meghalok de előtte még szeretném legalább egyszer kezembe fogni a picit.

∆ Márk szemszöge ∆

-Benjamin! Hogy mondhatsz ilyet? Olyan sokat szenvedtél már! Ne most ad fel! Ott van benned a fiad ki élni akar, és mi segítünk benne. És ígérem hogy most te foghatod meg legelőször. ~ mondtam határozottan.

Majd szegény fiút föl állítva a székről láttom hogy alig bír kapaszkodás nélkül állva maradni.

-Kristóf. Föl kell vinnünk Benjamint egy szobába! Utána meg hoz olyan dolgokat amiket kérek! ~ mondtam határozottan.

Mire Kristóf rögtön jött is nekem segíteni.

-Velük mi lesz? ~ kérdezte Kristóf.

Dorján, és apukája felé bökve.

-Hadjuk őket, kicsit magukra szerintem. De nekünk sietni kellene! Szegény Benjamin alig bír már állni. ~ mondtam kedvesen Kristófnak.

Kicsit keresgéltünk egy szimpatikus szoba után. Majd Kristófót meg kértem hogy hozzon.

Meleg vizet, törölközőt, fertőtlenítőt. Meg ehhez hasonló dolgokat.

-Drágám. Csináltál már ilyet? ~ kérdezte Kristóf miután vissza jött a dolgokkal.

-Még soha. De ha most nem csinálunk valamit. Lehet hogy Benjamin, és a kicsi meghal! ~ mondtam szomorúan.

Majd innen kezdődnek a bonyodalmak. Gondoltam magamba, majd kezdődött is a szülés.

°^° °^° °^°

Sziasztok Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Remélem ez a rész is tetszik majd nektek!
Hibákért bocsánat!

By. Dorcsíí~