Epilógus / 2
Szeptember elsején , már akkor rosszul voltam , mikor felkeltem az ágyból , Liam mellől .
Elmentem fürdeni és felvettem a kötelező ünneplőruhát .Mikor visszamentem a szobába , Li ott ült az ágyamon fehér ingben és sötétkék szaggatott nadrágban .
- Lőjünk egy képet , gyere . – állítottam fel a barátomat . Megcsináltam a képet pont úgy , hogy pont az látszódjon , aminek látszódnia kell . Majd az iskolában meglátják , hogy ki az a titokzatos fiú .
Miközben sminkeltem Li lement én közben pedig még a képet is kiraktam .
Lementem a földszintre ahol nem várt vendég várt . A bátyám .
- Mit keresel itt ? – kérdeztem tőle és próbáltam a lehető legmesszebb kerülni tőle . Hiába háromnegyed éve történ az a bizonyos eset , én még mindi rettegek tőle és rémálmokkal küzdök éjjelente . Mikor megláttam Liamet a konyhába konkrétan odaszaladtam hozzá . Ő az aki tudom , hogy megvéd bármi áron . – Liam . Félek.
- Ne félj . Itt vagyok . Hallgasd meg .
- Mit akarsz ? – kérdeztem a bátyámtól .
- Bocsánatot kérni . Tudom , hogy nem érdemlem meg , de kérlek hallgass végig .
- Nekem iskolába kell mennem . Ha neked jó , akkor ezt inkább akkor beszéljük meg , mikor hazajöttem .
- Oké . Ahogy neked jó .
- Mi mentünk , szia . – Olyan gyorsan mentem ki , hogy szinte már szaladtam .
Beültem Liam kocsijába és vártam , hogy beüljön ő is . Miután beült mellém indultunk .
- Vajon mit akarhat ? – kérdeztem tőle
- Nem tudom . Talán tényleg csak bocsánatot akar kérni .
- Soha nem fogom neki megbocsájtani a tettét . Gondolkozni kellett volna és azután cselekedni . Jó , igaz gyerekes volt , hogy beárultam , de erre nem az a válasz , hogy szarrá ver.
- Hé , nyugi . – ölelt át és törölte le könnyeimet . Észre se vettem , hogy folynak . Kibújtam az öleléséből és észrevettem , hogy ideértünk a sulihoz . – Készen állsz ?
- Ezt úgy mondod , mintha a kivégzésemre mennénk . – nevettem . Liam kiszállt a kocsiból , megkerülte azt és kinyitotta nekem az ajtót . Segített kiszállni és megcsókolt . Miután elváltunk egymástól , én mosolyogtam , mint egy idióta , Liam pedig mit sem törődve a reakciómmal , lezárta a kocsimat . Igen . Most nem volt olyan hangulatom , hogy vezessek .
Li megfogta a kezem , valamint a táskámat és úgy sétáltunk be az épületbe . Megnéztek , de ez minket nem nagyon érdekel . Bementünk a terembe és leütünk a régi helyünkre . Leghátul az ablak mellett . A cuccainkat felraktuk az ablakba . Liam leült a helyére én pedig fel az asztalra . Pár perc elkezdtek szállingózni a régi csapat tagok .
- Liam , haver , mi van Ciaraval ? Egész nyáron nem találkoztam vele . Az instáját is titkosította és nem engedi , hogy kövessem .
- Itt ülök a szemed előtt te barom . – mondtam Jacknek miközben odafordultam hozzá . Mikor meglátott , egy kicsit meglepődött . A szemei kikerekedtek , majd végigmért .
- Aztakurva . Gyönyörű lettél . Nem mintha eddig nem lettél volna az , de ........
- Értem . Köszönöm .
Beszéltünk még egy kicsit és aztán mikor már belemélyedtünk a témába rittig akkor csöngettek be .
Az osztályfőnök bejött , megtartott négy órát megtartott , meghallgattuk az igazgatót és mehettünk is haza . Mindig örültem annak , hogy ha hamar végeztünk , de most kifejezetten azt vártam , hogy elhúzzák ezt az egész szart .
Hazafele már én vezettem . Egész végig csak kattogott az agyam . Mindenen . Mikor hazaértünk kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba . Levettük a cipőnket és bementünk a nappaliba . Mind a két bátyám ott ült . Odamentünk és leültünk a fotelba . Pontosítok , Liam a fotelba , én pedig az ölébe.
- Mit akarsz mondani ? – Kérdeztem attól az átkozott embertől .
- Hallgass végig , kérlek . Tudod , miután beárultál , én elmentem a haverjaimhoz . Füveztünk és ittunk is rá . Mindenki azt mondta , hogy megkellene téged vernem . Én pedig , mikor füvezek , akkor befolyásolható vagyok . Én pedig jöttem és meg is tettem . Tudom , hogy nem mentség , de egyszer vissza szeretném nyerni a bizalmadat .
- Igen ? Azt nagyon is elfelejtheted . Még mai napig rémálmaim vannak . Az egész nyaramat végig edzettem , hogy ne gondolkodjak ezen a dolgon . A testem még mindig tele van heggel. Miután szarrá vertél ,az egész szobába vettem új bútorokat . Az ágyamba nem mertem befeküdni egyedül . Ha jót akarsz magadnak , akkor visszatakarodsz oda ahonnan jöttél . – ordítottam vele . A maradék két fiú csöndben hallgatott .
- Az sajnos nem megy . Holnap kell visszamennek és nem ma . És a katonaságtól jöttem . Apa odavitt engem azon az éjjelen . Kénytelen leszel egy házban lenni velem .
Ránéztem Liamre , ő pedig bólintott.
- Én nem fogok itt aludni ebben a házban ha te itt leszel .
- Menjél csak ahhoz a nyápic uradhoz és vissza se gyere . Remélem úgy szarrá kefél , hogy beledöglesz .
Liamnek itt durrant el az agya . Engem a karfára ültetett és akkora ütést mért le arra az isten csapására , hogy az padlóra került . Folyamatosan ütötte őt , ott ahol érte . Harry várt egy kicsit , majd szétszedte őket . Vagyis Liamet lerángatta arról a senkiháziról .
- Ezzel az elmebeteggel nem hagylak itt . – jelentette ki , majd kihúzott a házból . Beültünk a kocsimba és mentünk hozzájuk . Liamnek is bevitt pár ütést de azok nem vészesek .
- Köszönöm . – mondtam neki halkan . Utalva arra , hogy elhozott onnan és , hogy kiállt értem . Igaz , nem hittem volna , hogy az egyik bátyámtól kell majd megvédeni engem . Míg ezen marcangoltam magam , addig odaértünk hozzájuk . Mikor készültem kiszállni a kocsiból , Liam megfogott a térdhajlatomnál és a hátamnál és bevitt a lakásba .
Már négy órája , hogy lefeküdtünk aludni . Én még mindig nem merek elaludni . Tudom , hogy Liam bármi áron megvéd , de ez nem fizikai fájdalom . Nem . Ez bizony lelki . Annyira fáj , hogy a saját testvérem ennyire túl tud lépni a határokon . Annyira fáj amiket mondott .
- Hééé miért nem alszol ? – kérdezte tőlem Li .
- Nem merek aludni . – vallottam be az igazat .
- Gyere ide . – húzott magához közelebb és átölelt – Ide nem juthat be . Ez a legbiztonságosabb hely ahol lehetsz most . Tudod , hogy az életem árán is megvédenélek ha kell . Soha , senkinek nem engedem , hogy bántson téged , érted ezt ? – nézett mélyen a szemembe .
Hát ez is eljött .
Utolsó rész
Ha már eddig elolvastátok , akkor kérlek hagyjatok nyomot magatok után
és
KÉRLEK TITEKET VÉLEMÉNYEZZÉTEK A STORYT .
köszönöm
nemsoká' hozok egy írói utószót is
Nagyon szeretlek titeket , Puszi Evi
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro