A részben előfordul egy kis +14-es pillanat, szóval aki tovább olvassa, annak problémáiért nem vállalok felelősséget. Jó olvasást~ ^^ ♥

*3.fél szemszöge*

Ismét egy tavaszi naphoz érkeztünk, amint a fák rügyezni kezdenek. Az idő nem hideg, de nem is meleg, mégis valahogy a kettő közé keveredett. A madarak szüntelen csiripelése nyugtatja a környezetben lévőket. Letisztult minden. Pontosan, mint egy éve. Egy év. Egy egész röpke év telt el, mióta Yoongi és Jimin egymásnak vallották érzéseiket. Szinte hallucinálna az ember, ha azt mondaná, szinte csak pár nap telt el. De pontosabban nem csak egy napról vagy egy hétről van szó. Mégiscsak egy év az egy év. A négy évszak, s azon 3 hónapjai. Pont ugyan úgy megviselődik a környezet ez alatt az egy év alatt, mint egy ember. A hullámvölgyek nem csak a nagy vizeken és a szél fújta fákon kelt hatást, hanem mindenki lelkében és testében egyaránt. A sok viaskodás, a bánat, a féltékenység, a boldogság, az odaadás és a legfontosabb: A szeretet. Mindezen dolgok mind végigjárták a szerelmespárt. Mégis bármi történt velük, valahogyan túl különleges volt. Hacsak egymás kezét fogták az utcán, ahol a legtöbb ember rasszistán áll hozzájuk, ők mégis teljesen boldogan, mit sem foglalkozva az ilyen földlakókkal, szinte a fellegeken túl jutottak: Együtt. Élvezték az életet. Elmentek a barátokkal a szokásos péntek esti iszogatásra a már törzshelyükké vált szórakozóhelyre, dupla randira mentek életükben először Jeonggukkal és Taehyunggal, az újdonsült "párral", és elmentek egy közös nyaralásra csak kettesben. Igaz, nem csak szépségekből állt minden. A szülők és a barátok véleményén is valahogy túl kellett esniük. A haverok örültek, ők már a kezdetektől fogva tudták, hogy történni fog kettejükkel valami. Jimin szülei egész jól fogadták, de Sugáé már kevésbé. Kellett nekik egy kisebb idő, mire elfogadták, s magukban tisztázták: fiuk az azonos nemhez vonzódik. Az óta Yoongi odaköltözött Jiminékhez, mivel JiHyun kiment a Park szülőkhöz külföldre.

Ezen a szép napon, mikor pontosan egy éve megtörtént a torony tetején, aminek meg kellett történnie, a két gerlepár egymás karjaiban ébred. Chim szokásosan előbb ébred fel Yoonginál, a nagy alvómesternél. Nem szeretne kikelni szerelme kacsói közül, így inkább tovább pihen. Érzi és hallja egy kevéske idő után, hogy párja ébredezik.

*Yoongi pow*

Kezdem kinyitni szemeimet. Egy kis nyöszörgés után szerelmemet jobban magamhoz vonom. Csak egy kis sóhajt hagy maga után. Nem fáradalmasat, sokkal inkább szeretettel töltöttet.

- Jó reggelt! - Mondom rekedtes, mély hanggal.

- Jó reggelt hyung! - Rám nézett. Mosolyt próbáltam valahogy csalni az arcára - nem mintha most nem lenne boldog - s hallani akartam azt a bársonyos nevetését, mint minden egyes nap, így teljes testemmel ráfeküdtem. - Hé, mit csinálsz? - Kérdezte, s elkezdtem csiklandozni. - Hahaha, h-hyungh, neehehee... - Kis idő után abbahagytam, majd ráültem csípőjére és nagy mosollyal kezdtem el nézni a nevetéstől szerzett apró könnycseppeket törölgető páromat. Kezdett lenyugodni, így odahajoltam hozzá. Homlokára hintettem egy rövid, mégis hosszasnak tűnő csókot. Karjait nyakam köré fonta, ezzel közelebb vonva magához.

- Szeretlek. - Mondtam neki érzelmeimet teljesen kimutatva felé.

- Én is téged. - Mondta, majd egy gyors puszit kaptam tőle. - De eeeennyire. - Nyújtotta el az utolsó szót, míg karjait széttárta a lehető legtávolabb egymástól. - Nem is... Hanem ennél is végtelenszer jobban. Annyira, hogyha eltűnnél, én felkeresnélek, még ha ezért a Földet is át kéne szelnem érted. - Minden egyes szavát megmosolyogtam.

- Én az életemet kockáztatnám, áldoznám, s eldobnám érted. - Eztán megcsókoltam, mielőtt elkezd valami hülyeséget hablatyolni és überelni minden eddigi szavamat. Nem hunytam be szemeimet, így láthattam, ahogyan könnyei előtörnek, s azok lehullanak a semmibe. Próbáltam megakadályozni zuhanásukat, ő pedig csak belemosolygott a csókba. Megszakítottam ajkaink csatáját egy kérdéssel. - Minden rendben van Kincsem? - Aggódtam.

- Persze. - Kezdte törölgetni szemeit. - Csak egyszerűen annyira szeretlek, hogy a könnyeim elkezdtek potyogni. - Felnevetett.

- Tényleg nincs baj? Nem fáj semmid? - Fogdosni kezdtem arcát s kémlelni mindenét.

- Dehogy is. - Felkuncogott. - Na, menni kéne reggelizni. Gyere. - Pattant ki az ágyból és húzott magával. - Elkészítjük együtt? - Mosolygott rám.

- Persze. - Adtam kezére egy lágy puszit ahogyan beértünk a konyhába. - Mit csináljunk? - Kérdeztem tőle, miközben rátámaszkodtam a pultra.

- Hm... - Gondolkodott el. - Valami különlegeset, valami édeset, ami olyan, mint te. - Vigyorgott rám.

- Ne, csak azt ne... - Tiltakoztam kezeimet felemelve, mire Ő csak ördögien nevetett. Hátráltam, de ő követett fakanállal a kezében. Gyorsan elszaladtam és elbújtam. Mintha egy kis pisis lennék.

- Cukorka királyság királya jöjj elő. - Fura színészi tehetségét próbálja megmutatni, ami elég vicces, így felkuncogok. Nagy valószínűséggel megtalált, mert a gardrób ajtaja kitárult. - Na akkor most szépen beteszlek a sütőbe Drágám. - Kezdett el kihúzni onnan. Már komolyan elkezdtem félni, mert elég ijesztő látványt mutatott az arca. Ez rosszabb, mint amikor mérges, pedig olyankor is elég félelemkeltő. Megérkeztünk ismételten a konyhába. Már éppen a cukros bödön tartalmát kezdte volna rám borítani, mikor két kezemmel gyors megfogtam derekát, és magamhoz szorítottam. Eléggé megijedt, legalábbis meglepődött. Lehetett látni rajta azt a kis szendeséget, ami mindeddig is benne lakozott. Fülébe suttogtam egy ,, Ha nem vagy jó, megbüntetlek! " mondatot, amitől még talán a lábujja is vörösben pompázott. Ez után semmit sem szólva, még mindig pirulgatva kezdte el csinálni a reggelit. Már éppen a tűzhelyre akarta tenni a szív alakú serpenyőt, mikor hátulról átkaroltam.

- Nem azt kérdezted, hogy együtt csináljuk-e?

- D-de.

- Na akkor... - Jobb kezemet óvatosan felvezettem vállára, majd pedig azt végigsimítva karján megállapodtam az apró ujjacskáin. Megfogtam kézfejét és én kezdtem őt irányítani. Fejemet megtámasztottam vállán, bal kezemet pedig továbbra is ott tartottam csípőjén, s később azt kidolgozott hasára kezdtem csúsztatni. Ujjaim egy kicsit lejjebbi pontot is megérintettek, ami engem nagyon nem zavart, de párom érezte, így felsóhajtott egyet.

- Hyungh... - Megfogta kezemet. - Hadd csináljam, éhen fogsz halni. - Fordult felém.

- Nekem te vagy a kajám. - Vigyorogtam rá kajánul, majd harapdálni kezdtem nyakát és kulcscsontját. Egy idő után égett szagot kezdtünk érezni, így gyorsan megfordultunk. Hát nem a kaja volt? De... A majdnem szénné égett szív alakú palacsintát kidobtuk, majd csináltunk újat. Nem igen tartott sokáig a morcoskodás, mert a végére már nevetni kezdtünk. Gyorsan megettük kakaósziruppal és eperrel. 

*3. fél szemszöge*

Egész nap egymást boldogították, nézték a közös képeket, szeretgették egymást. Délután Yoongi megkérte szerelmét, hogy öltözzön csinosan, mert étterembe mennek. Ez volt az Ő ajándéka számára. Vacsora csak kettesben. Elkészülődtek, majd elmentek a helyszínre. Jimin csodálkozott, hogy a parton álltak meg először. Azt hitte, hogy megnézik a tengert és a kilátót. De amint meglátta az elég kicsi luxushajót a vízen, elcsodálkozott.

- Ezt most ugye nem mondod komolyan. - Könnyek szöktek szemébe. Elindultak a mólón a hajó felé.

- De-de. - Fogta szorosan Yoongi párja kezét. - Szállj fel. - Engedte előre Jimint.

- Köszönöm. - Mosolygott továbbá is.

- Kérem jöjjenek beljebb. - Udvariaskodott a pincér. - Milyen néven kértek asztalt?

- Min Yoongi. Két főre.

- Meg van. - Mondta az úr. - Rendben. Kérem, jöjjenek utánam. - A hajó legmagasabb, egyben legcsendesebb részébe invitálták őket, ahol a kilátás a leggyönyörűbb pompájában tudott díszelegni. A holdfény csak úgy ragyogott a tenger felszínén. Egész este beszélgettek, ettek, s jól érezték magukat. Jimin odaadta saját ajándékát Sugának, ami egy pároknak való gyűrű volt. Bele volt gravírozva nevük és együttlétük kezdetének időpontja. Csodás volt minden. Yoonginak ki kellett mennie a mosdóba. Ekkor a pincér odament az ott maradt fiatalhoz, majd egy borítékot adott a kezébe. Jimin meglepődött és furcsállta. Boldogan kezdte kinyitni, mert azt gondolta párja valami igen szépet írt le neki. De a levélben ez állt:

,, Meg foglak ölni...

X"

Jimin csak egy viccnek gondolta a nyomtatott sorokat, de mikor szerelmének ezt megmutatta, s azt mondta, nem ő volt, hirtelen elfogta a félelem. Az abszurdumnak tűnő félelem...

Naaaaa hiiiiii~ Jelen vagyok az új résszel :D Komolyan engem fogtok megölni ennek a résznek a vége miatt XD De megérdemlem XD Nyugodtan írjátok meg, hogy ti mit gondoltok, mit vártok a következő részektől :D De ne felejtsétek, már csak 4 epizód, és vége szakad ennek a történetnek... TT Nehezen fogom tudni elengedni. De próbálom kiélvezni a következő részek írását, s remélem ti is élvezni fogjátok ennek olvasását :) Imádlak titeket ♥ Sietek a következő résszel :) BYE~ ♥♥

Ui.: Még át fogom nézni :D ^^