*Jimin pow*

Egy jó ideig ott álltunk a torony tetején, s egymás ajkait ízleltük. Amint levegőnk fogytán volt, elváltunk egymástól. Elképesztő érzés volt. Az első igazi csókom. Gyomrom pillangói nem tűntek el percek elteltével sem. Homlokunk összeérintettük, s így öleltük egymást. Sosem éreztem ehhez hasonlót. Szavakba nem lehet fogni ezt a forróságot, ezt a gyönyört. Ahogyan egymás karjaiba zárva, a külvilágra, se semmi másra nem figyelve hallgattuk egymás ritmustalan, erős szívdobogását, s a szuszogásokat, melyeket orrunkon és szájunkon kiengedtünk. Felemelő volt. Yoongi homlokomra hintett egy apró puszit, majd elengedett.

- Jimin, elég esetlen vagyok ilyen téren, de - letérdelt elém - lennél a barátom? -Kérdezte igen mézédes hangon, mint hacsak megkérné a kezemet.

- Igen. Persze, hogy igen. - Ezzel a momentummal együtt könnyek szöktek szemeimbe.  Én is térdre ereszkedtem és megöleltem. Sírni kezdtem. Hogy miért? Magam sem tudom. Túl gyönyörű volt a pillanat.

- Na, ne sírj. - Nevetett föl. - Én is sírni fogok, ha így folytatod. - Erre fölemeltem a fejemet. Mosolygós arcával találtam szembe magamat. Letörölte könnyeimet, majd ismét megcsókolt. Megint elváltunk, mikor túlságosan fogyóban volt oxigénünk. Szerelmes szemekkel szemléltük egymást továbbá is. Még egy kis ideig a világítótorony korlátánál álltunk, majd lementünk a partra. Szinte az este előtűnőben volt. Ott sétáltunk a parton, egymás kezét szorongatva. Kémleltük a tengert, mely hullámzott, akár a lángok. Felkuncogtam.

- Mit nevetsz? - Mosolygott meg.

- Semmit. Csak gondolkodtam, és egy kissé viccesen jött ki.

- Értem. - Ő is felnevetett.

- Olyan jó itt. - Behunytam szemeimet, s fejemet hátrabillentettem. - A levegő, a táj, te, mi együtt. Csodás. - Ránéztem, és egy szerelmes szemű, mosolygós Sugát láttam. Egy gyermeki puszit adtam szájára, elengedtem kezét, és elkezdtem futni a víz felé. Elkezdtem fröcskölni a vizet. Csatlakozott hozzám, így én is jócskán kaptam a folyadékból.

Ledőltem a homokba. Mellém huppant szerelmem is. Már a csillagok láthatók voltak, de a Nap még nem teljesen ment le. Ráfeküdtem hyung hasára és így pihentünk pár minutumra.

- Lassan indulni kéne. Aggódni fog a bátyád. - Simogatta tovább hajamat. - Hazakísérlek.

- Rendben. - Felkeltem róla, így ő is szabad teret kapott. - De onnan nagyon sokat kell majd sétálnod.

- Nem baj. Látni akarom, hogy hazaérsz.

- De... - Nem hagyta, hogy befejezzem.

-Semmi de. Na indulás. - Megfogta ismételten kezemet, s így mentünk egész úton, mit sem érdekelve. Amint megérkeztünk egy gyors csókot váltottunk még.

- Óvatosan hazafele hyung. Írj, ha hazaértél.

- Jól van. - Adott még gyors egy puszit arcomra, homlokomra és számra. - Szia Jiminnie. - Intett egyet.

- Bye Suga-hyung. - Intettem vissza neki, miután ő már elindult. Mikor már a sötétség végett szem elől vesztettem, bementem házunkba. - Hazajöttem. - Levettem a felesleges ruhákat, és ismételten csak az üres ház vett körül. Bementem a konyhába, és készítettem egy zacskós levest magamnak vacsora gyanánt. Amint készen lett, bementem a nappaliba tévét nézni, és megenni az elkészült ételt. Unalmasabbnál unalmasabb műsorokat kapcsoltam el, így végül egy zenecsatornán állapodtam meg. A legújabb slágerekre próbáltam valami koreográfiát kitalálni. Amint pittyegett a telefonom, minden tánclépést elfelejtettem, ami ezalatt a végtelenségig tartó negyven perc alatt felgyülemlett fejemben és testemben. Yoongi-hyung végre írt.

Üzenetek: Suga, a cukorkakirály

" Jiminnie..."

Kezdtem volna írni neki, mire megszólalt a csengő.

- Mindjárt megyek! - Kiabáltam.

" Siess "

Nem értettem ezt mire írta... Megszólalt ismét a csengő, mire elhagyta egy sóhaj a szájamat. Vajon ki kereshet ilyenkor?! Jelzett a telefonom ismét.

" Már várlak~ ♥"

Megfordult egy dolog a fejemben, így sietősebbre vettem. Szinte a bejárati ajtónak estem, s kinyitottam. Majdnem kiesett az a helyéről, ahogyan turbó módban megnyílt az. Gondolatom beteljesült.

- Szia édesem. - Megláttam az előttem álló személyt. Nem gondoltam volna, hogy visszajön.

- Hát te meg? - Borultam nyakába.

- Nem bírtam ki nélküled, már most, így félúton visszafordultam.

- De hülye vagy Hyung. - Elkuncogtam magamat.

- De a te hülyéd. - Látom magam előtt azt a sunyi mosolyát. Nyakam hajlatába bújt, majd megpuszilta azt. - Hoztam neked valamit. - Mondta, s eddig elrejtett kezét mutatta felém, a benne lévő rózsával. Még csak a mai nap óta vagyunk együtt, de már úgy viselkedünk, mint akik egy éve léteznek egymásnak.

- Úr istenem, köszönöm. - Egy villámgyors csókot adtam szájára. - Gyere. - Fogtam meg kezét, s beljebb húztam. Az a bizonyos déjà vu érzés úgy látszik soha nem akar elhagyni. Levette cipőjét, s bementünk a nappaliba. - Ülj le, én hozok valami rágcsát a virágot pedig beleteszem egy vázába.

- Jól van. - Mosolygott. Gyorsan egy kevés sós perecet öntöttem ki, és bementem szerelmemhez.

- Tessék. - Adtam kezébe, majd leültem mellé.

- Köszönöm. - Adott egy gyors puszit ismételten nyakamra. Odabújtam hozzá, ő pedig átkarolt, s így ettük a nassolni valót.

- Hyung, mit mondunk majd a többieknek? - Néztem rá kérdően egy idő után öléből.

- Ne aggódj, majd összehozunk egy találkozót, és elmondjuk a dolgokat. Ha nem fogják jól viselni, amit kétlek, akkor is el kell fogadniuk. El kell fogadniuk, hogy már egymásé vagyunk. Szeretlek. - Lehajolt és megcsókolt engem. Még egy ideig pihentünk és beszélgettünk, majd egy idő után elfogott az álmosság, így elaludtam. Még éreztem, ahogyan valaki felvesz, és egy ágyra tesz, majd betakar. Ez a valaki befeküdt mellém, így tudtam, hogy Yoongi-hyung az. Végre nyugodtan, gondtalanul tudtam elszunnyadni.

Sziasztok ^^ Itt is volnék egy nagyon rövidke résszel :) A történet feléhez érkeztünk, ami azt jelenti, hogy ------SPOILER------

el fog következni hamarosan a bonyodalom - mert nem maradhat ki egy sztori sem csattanó nélkül ;)-, pontosabban a következő részben már rálátásotok lesz egy kicsikét :D

Nos Soti most távozik :D ^^ ♥ bye-bye~

ui: Át fogom olvasni, de most már így hajnalban, fájó szemmel nem igazán van erőm  ezt megtenni XD ><